Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Einstein és a hexameter - a tibeti nyelv fordításának misztériuma

2009. november 6./Nyelv és tudomány/TibetPress

2009. október 30.
A fordítás sosem egyszerű feladat, de vannak olyan nyelvek és témák, amik különösen nagy kihívást jelentenek. Talán ezek közé tartozik az ezoterikus tibeti buddhista szövegek fordítása is. Cikkünkből megtudhatják, milyen nehézségekkel kell megküzdenie egy erre a feladatra vállalkozó fordítónak.

Tibetben több mint ezer éves hagyománya van a buddhista filozófiának, és ez alatt az idő alatt egy olyan részletes, precíz és speciális nyelv fejlődött ki, amelynek sok szavára és fogalmára egyszerűen nincs megfelelő kifejezés az európai nyelvekben. A nagy felfogásbeli különbségek miatt gyakran még a körülírás is problematikus. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie egy tibeti buddhista szöveg átültetésekor a fordítónak? Agócs Tamás tibeti fordító, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola tanára beszél erről.

Einstein és a hexameter
Agócs Tamás egyebek mellett egy Longcsenpa-szövegen dolgozik jelenleg. Ennek az írásnak az angolra fordításában már korábban részt vett, és ez igen jó lehetőséget kínált számára az európai és a tibeti nyelvek közötti különbségek feltárására. Longcsenpa egy XIV. századi buddhista tanító volt, és az ő írásai képviselik a tibeti buddhizmus talán egyik legezoterikusabb ágát. A szöveg egyszerre misztikus és költői, ugyanakkor precíz – körülbelül úgy, mintha Einstein hexameterekben írta volna meg a relativitás elméletét. (Vagy talán Newton még jobb példa lenne, mert a szöveg egyben régies hangzású is.)

A tibeti buddhista filozófia alapvetően tudatfilolozófiával foglalkozik, azaz azzal a kérdéssel, hogy hogyan éljük meg a világot, milyen tudati folyamatokon keresztül alakul ki a világ- és énképünk, és hogyan lehet ezeket befolyásolni. Nem kívülről próbálja tehát manipulálni a világot, hanem belülről, a megtapasztaló személy felfogásán keresztül igyekszik megismerni azt. További nehézsége a szövegnek, hogy a buddhizmuson belül is egy nem-dualista nézetet képvisel, akárcsak a kínai daoizmus vagy a hindu advaita vedanta filozófia, és a non-dualizmus szöges ellentétben áll szinte az egész európai zsidó-keresztény kultúra felfogásával.

A dualizmus és a non-dualizmus ellentéte egy igen erős világnézeti ellentét alapja. A Sapir-Whorf-hipotézis szerint szisztematikus összefüggés van a nyelvek és a között, hogy beszélőik hogyan élik meg a világot, és hogyan viselkednek benne. A hipotézis jelenleg elfogadott értelmezése szerint a nyelv ugyan nem határozza meg a gondolkodást, de a gondolkodás sem tud teljesen független lenni a nyelvtől. Az igazság – mint oly sokszor –, valahol a kettő között van. A mai kutatások nem annyira igazolni vagy cáfolni próbálják ezt, hanem azt igyekeznek inkább megfejteni, pontosan hogyan is hat a nyelv a gondolkodásra. (A cikk témáján túlmutatna ezt a kérdést bővebben vizsgálni, de érdemes folyamatosan fejben tartani, hogy milyen gondolkodásbeli különbségek lehetnek a tibeti és az európai felfogás és nyelv között.)

Tantrikus homály
A régi tibeti buddhista szövegek klasszikus tibeti nyelven íródtak, ami a hétköznapi tibeti emberek számára nem sokkal érthetőbb, mint például a latin a mai olaszok számára. Ezeknek a szövegeknek az értelmezése tanulást és beavatást igényel. Nemcsak a filozófiai bonyolultságuk miatt – ahogy Kantot se olvassa vagy értelmezi könnyedén a legtöbb európai csak azért, mert vele egy  kultúrából származik – hanem azért is, mert a tantrikus szövegek eleve homályosan, kétértelmű módon vannak megfogalmazva. Így legalább kétszintű olvasatuk lehetséges; egy relatív és egy abszolút. Ez azért is van, mert a tibeti buddhizmus egy személyes átadásra épülő vallás-filozófia, amelyben nagyon nagy szerepe van a mester-tanítvány kapcsolatnak. A megfelelő értelmezési útmutatók nélkül egy teljesen más olvasatot kaphatunk. A fordítónak azonban mindenképpen választania kell, mert ezt a kettősséget nem igazán lehet következetesen visszaadni az európai nyelveken. A másik fontos ok, amiért a szerzők kétértelműen fogalmaztak, az, hogy ezáltal is igyekeztek kifejezni a relatív és az abszolút egységét. A „kettősség az egységben és az egység a kettősségben” gondolata kulcsfontosságú sok tibeti szövegben. Longcsenpa írása ugyan nem tipikusan tantrikus, de a fenti szempontok szerinti többértelműség megvan benne.

Tudat és tudatosság, látszat és üresség
A két leggyakoribb szó a tibeti buddhista szövegek lefordított változatában a tudat és a tudatosság. Nem csak azért, mert valóban ezekről szólnak a szövegek, hanem azért is, mert magyar megfelelő híján nagyon sok sajátos tibeti szót is csak ugyanígy lehet lefordítani. El lehet ugyan jelzőkkel látni őket, mint „felfogó tudat”, „osztatlan tudat” vagy „nem-kettős tudatosság”, de a szóismétlés megmarad, és az új szókapcsolatok definiálását még mindig nem kerültük ki.

A többi európai nyelv sincs azonban szerencsésebb helyzetben. Az angol nyelvben például két szó is létezik a tudatosságra – az awareness és a consciousness –, de ezek megkülönböztetéséhez már-már buddhista interpretációra van szükség. (Az awareness inkább azt jelenti, hogy valaki tudatában van a fizikai környezetének, míg a consciousness már inkább a tudatosság tudatosságát jelenti.) Hogy a kettő közül melyik a „magasabb” szint, az nem nyelvészeti, hanem filozófiai vita tárgya. Az egyikben erősebben jelentkezik az érzékelő alany szerepe, a másikban pedig kevésbé – de még az sem pontosan egyértelmű, hogy melyik melyik. A félreértések elkerülése végett nem marad más, mint az ismert, ám nem eléggé intuitív fogalmak újradefiniálása, és ez igaz  a magyar nyelvre való fordításnál is.

A többi alapfogalommal sem egyszerűbb a helyzet. A nangba szó látszatot jelent tibetiül, de egyben a látható világot is, mert bizonyos buddhista felfogás szerint minden csak látszat, illúzió. A a 'világ' szó a magyarban is kötődik etimológiailag a láthatósághoz, a világossághoz, viszont a fent leírt és tibeti nyelvben létező kapcsolat és annak implikációja már teljesen hiányzik. Hasonlóan: ugyan magyarul mindenki megérti az 'üresség' szót, valójában a kifejezésnek igen kevés önálló filozófiai vonzata van – hacsak nem egy negatív képzet, amikor a nihilizmussal kapcsoljuk össze. Pedig ez az egyik legfontosabb kifejezés a buddhizmusban. További kifejtésére természetesen itt nincs lehetőség, de talán máris közelebb kerülünk a valódi jelentéshez, ha egy telített ürességként képzelünk el.

Fordítás mint a kultúra - formálás lehetősége
A tibeti fogalmak és fordítási problémáik listáját szinte a végtelenségig lehetne továbbfolytatni. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a tőlünk filozófiailag oly távolálló tibeti buddhista szövegek és gondolkodás megértéséhez, valójában csak egyetlen dolgot lehet tehetünk: minél több hasonló szöveget kell magyarra fordítani.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb