Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Egyetlen bűnük az, hogy tibetiek: életképek egy lhászai börtönből

2008. augusztus 5./kedd/Tibetan Center for Human Rights and Democraty/TibetPress

„Korábban ez a város volt a legjobb hely, most viszont egy börtönhöz hasonlít. A tévében minden hazugság. Ezért járom az utcákat, ahol katonák igazoltatnak. A legkisebb hiányosság is végzetes következményekkel jár. Toleránsnak kell lennünk, de ezt már nem tudjuk tovább tűrni.” Egy fiatal tibeti férfi jellemzi így az életet Lhászában abban az interjúban, amelyet nemrégiben sikerült kijuttatni Tibetből.

Ez azon kevés beszámolók egyike, amely egy olyan ember szájából hangzott el, akit bebörtönöztek az ez év márciusában lezajlott lhászai tüntetések nyomán. Ez a személy (akinek a nevét érthető okokból nem hozhatjuk nyilvánosságra) részletesen elmeséli letartóztatásának körülményeit, és beszámol a lhászai Gondzhe fogházban szerzett tapasztalatairól. A kínai rendőrök rajtaütésszerűen hatoltak be a házába, „öt ajtót betörtek, mindent átkutattak, a holmikat a földre dobálták, és a család összes otthon tartózkodó tagját megverték. Az egész olyan volt, mint egy rablótámadás.”

Elmondta továbbá, hogy miután beszállították a börtönbe az őrök agyba-főbe verték. „Az első gondolatom az volt, hogy meg fognak ölni…Egy fél zsömlét adtak enni naponta. Mindenki nagyon szomjas volt, sokan kényszerűségből a saját vizeletüket itták. Ruhánk nem volt, se takarónk, se ágyunk, és nagyon hideg volt. Négy napig magunkban fagyoskodtunk, senki sem szólt hozzánk.” Elmondása szerint a szerzeteseket kiválogatták a letartóztatottak közül, és különösen kemény bánásmódban részesültek. „Nagyon aggódom a szerzetesekért. A katonák egészen másként bánnak velük…Nem értem, miért olyan kegyetlenek a szerzetesekkel.” „Volt a börtönben egy idős ember, akinek két bordáját törték el. Egészen meggörnyedt, képtelen volt felegyenesedni. Haldoklott, így a rendőrök átvitték a városi kórházba…

Általában azok kerültek kórházba, akiket meglőttek vagy megvertek, és rendszerint ott haltak bele sérüléseikbe. Egy testvérpárra álmukban törtek rá a katonák, és az emeletről az ablakon át kidobták őket az utcára. A fiú a helyszínen életét vesztette. A lány életben maradt, de lefeküdni nem bír, állandóan ülnie kell. A holttestet elvitték a helyszínről, és a lánynak megtiltották, hogy bárkinek is elmondja a történteket. Halottakat én magam nem láttam a börtönben, de nap, mint nap hallottam, amint más cellákból azt kiáltják az őröknek: „Halott van a cellában!”… „Az őrök agyonvertek egy rabot, mert azt gyanították, hogy lopta a rajta lévő kabátot… Egyszerűen nem hiszem el, hogy a XXI. században élünk!”

A férfi beszámolt arról is, hogy megkínoztak egy 17 éves középiskolai diákot, aki nem is vett részt a tüntetéseken. „Utána bevallott egy csomó mindent, amit soha nem követett el. Sokakat kényszerítenek arra, hogy bevalljanak olyan bűnöket, amelyeket sohasem követtek el.”

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb