Egy vers, ami Tibet
2008. december 6./szombat/free Tibet Blog/TibetPress
Mint ahogy az a címből is sejthető e rovat versekről szól, méghozzá kortárs tibeti költők műveiről, melyek segítségével közelebb kerülhetünk a tibetiek érzésvilágához, hű képet kaphatunk a helyzetükről. A hazájukhoz és kultúrájukhoz fűződő megindítóan mély ragaszkodás jelképei ezek az írások, s azt is bizonyítják, hogy nem a határai tesznek egy országot egységessé. Mert mi maradhat egy száműzött embernek a szívében? Egy kép, egy emlék, egy zászló, „egy” spirituális vezető, vagy egy vers. Mert kell egy vers. Mert kell, hogy legyen „Egy vers, ami Tibet”.
Tenzin Tsondue lelkesítő, harciasabb hangvételű, de emellett intellektuális jellegű versei igen nagy népszerűségnek örvendenek mind a tibetiek mind a nyugat körében. Ő az egyik képviselője Tibet aktívabb, forradalmi szemléletének.
Az író-aktivista, menekült családba született Manaliban, Észak-Indiában. A Loyola egyetemen diplomázott Chennaiban, majd bölcsészdoktori címet kapott a Mumbai egyetemen. Két verses kötet szerzője, a ’Crossing the Border’ (Átkelés a határon) valamint a ’KORA: stories and poems’ (KORA: versek és történetek) című műveknek. Ezen írásait számos magazinban és napilapban közölték. 2001-ben világelsőkén ő kapta meg az ’Outlook-picador Award for non-fiction’ névre hallgató irodalmi díjt. Jelenleg a Tibet Barátok állandó titkára Indiában. Ezen a héten újra egy Tenzin Tsondue verset olvashattok, ezúttal egy rövidebb ám ugyancsak mély jelentésű írását választottam.
Tenzin Tsondue
Árulás
Az apám meghalt.
Az országot védte, az otthonunkat,
Én is harcolni akartam,
De mi buddhisták vagyunk,
Úgy mondják az emberek,
Békések és erőszakmentesek.
Így hát az ellenségünknek megbocsátottam.
De sokszor az az érzés tör rám,
Hogy elárultam az apám.
Tenzin Tsondue: Betrayal
Gubányi Gréta