Egy vers, ami Tibet
2008. november 29./vasárnap/Free Tibet Blog/TibetPress
Mint ahogy az a címből is sejthető e rovat versekről szól, méghozzá kortárs tibeti költők műveiről, melyek segítségével közelebb kerülhetünk a tibetiek érzésvilágához, hű képet kaphatunk a helyzetükről. A hazájukhoz és kultúrájukhoz fűződő megindítóan mély ragaszkodás jelképei ezek az írások, s azt is bizonyítják, hogy nem a határai tesznek egy országot egységessé. Mert mi maradhat egy száműzött embernek a szívében? Egy kép, egy emlék, egy zászló, „egy” spirituális vezető, vagy egy vers. Mert kell egy vers. Mert kell, hogy legyen „Egy vers, ami Tibet”.
Tenzin Gelek, a tehetséges költő Dhondenling, tibeti településen született, Indiában tanult. Mungodban a Tibetiek Központi Iskolájában végzett, majd számítástechnikát tanult a St. Aloysius egyetemen, Mangalorban. Gelek jelenleg Bangalorban él és ott dolgozik. Egy versével már találkozhattatok, mely a rovat címadó verse is, s most egy újabb költeményét olvashatjátok.
Tenzin Gelek
Szólalj meg értem
Elképzeltem magamnak egy jobb életet,
Hol napjaim gondtalanul szállnak,
Megálmodtam minden egyes részletet,
De én nem lehetek része e világnak.
És ez érzéseket hogy önthessem szavakba?
Néma állat képében
Az én véleményemnek nem lehet hangja,
Hát, kérlek, szólalj meg értem!
Szólj rólam a világnak,
Hogy ezt nem érdemeltem ki,
Több vagyok, mint húsdarab,
Élő vagyok, mint akárki.
Ahogy bőrömmel betakarod magad,
S véremet, húsomat eszed,
Teszteled rajtam a drogokat,
Csak kérdezd meg, megéri ez neked?
És ahogy saját véremben ázva látsz,
Reszkető szívvel utolsókat légzek,
Ne sóhajts, értem már ne mondj imát,
Inkább szólalj meg azokért, akik még élnek.
Gubányi Gréta
Tenzin Gelek: Speak for me