Mint ahogy az a címből is sejthető e rovat versekről szól, méghozzá kortárs tibeti költők műveiről, melyek segítségével közelebb kerülhetünk a tibetiek érzésvilágához, hű képet kaphatunk a helyzetükről. A hazájukhoz és kultúrájukhoz fűződő megindítóan mély ragaszkodás jelképei ezek az írások, s azt is bizonyítják, hogy nem a határai tesznek egy országot egységessé. Mert mi maradhat egy száműzött embernek a szívében? Egy kép, egy emlék, egy zászló, „egy” spirituális vezető, vagy egy vers. Mert kell egy vers. Mert kell, hogy legyen „Egy vers, ami Tibet”.

A most következő verset azért választottam, hogy megemlékezzünk azokról a tibetiekről, akik életüket áldoztak a hazájukért.

A mű költője Kathup Tsering, író és fordító. Tibetben született, egy Amdo-i kisvárosban, Tsoe-ben. Az ottani helyi iskolába járt, míg 1994-ben elmenekült az országból, majd száműzöttként a Tibetiek Központi Iskolájában folytatta tanulmányait. Kínai, tibeti és angol nyelveken ír. Jelenleg a külföldön élő tibeti írókkal dolgozik a PEN központban.

Kathup Tsering
Tartom a gyertyám

Csendes ómen a fogház ajtaja mögött,
A szomorúfűz árnya a párnádra szökött.
Hiába könnyeid aláhulló zápora,
A sötétséget az nem mossa tisztára.
Tartom a gyertyám világát lelkednek.

A város homálya elfedi a magas fennsíkot,
Elméd ködében zavaros gondolatok
Derengenek, s úgy tűnik,
A szeretet most cserbenhagyott.
Tartom a gyertyám világát lelkednek.

Csónakodra éjjel tolvajok lesnek,
Láthatatlan kín gyilkosa szívednek,
Utolsó lélegzet elfúló sóhaja
Elkínzott léleknek utolsó csónakja.
Tartom a gyertyám világát lelkednek.

Gubányi Gréta fordítása
(Kathup Tsering: I Hold My Candle)

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: