Bethlenfalvy Géza számára talán a hegyek adták az első impulzust Ázsia felé. A hófödte ormok, amelyeket oly gyakran megcsodált szülőföldjén, a felvidéki Hunfalván, mígnem a Benes-dekrétumok nyomán őket is elérte az áttelepítés. Édesapja a háború végén eltűnt, édesanyját és a három gyereket (Géza volt a legkisebb) Mosonmagyaróvárig repítette a történelem.

Anyja tanítói állást kapott, de sem ez, sem korai árvasága nem ellensúlyozta rossz káderlapját. Jógázásáért pedig maga a polgármester felesége jelentette fel mint gyanús vallás követőjét... Hősünk csak két évvel az érettségi után - némi kórházi munkatapasztalattal a tarsolyában -, 1956 őszén nyert felvételt az ELTE magyar-orosz szakára.

Hallgatói élete első heteiben a kínai tanszék előtt összefutott Vekerdi Józseffel, a neves India-kutatóval. Géza elárulta a professzornak, hogy igazából Ázsia vonzza őt, nagyon érdekli a Kelet kultúrája, Germanus Gyula arabórájára is beült már. Vekerdi ajánlotta, hogy vegye fel harmadik szaknak az indológiát. Az ennek beindítására vonatkozó határozatot az egyetemi tanács 1956. október 23-i ülésén hozták, megvalósítása azonban - bizonyos történelmi események okán - némi halasztást szenvedett. Élete folyamán Bethlenfalvy behozta a lemaradást, a szanszkrit és a hindi mellett az óperzsa ékírás, az óegyiptomi hieroglifák, majd végül a tibeti nyelv tanulmányozásában is elmélyedt. Mindehhez persze szükségeltetett az angol is. No és közben elég rendesen megtanult cigányul - ez a nyelv ugyanis szintén indiai eredetű, a szanszkritban gyökerezik -, lovári nyelvből írta a szakdolgozatát, az e témakörben kutató Vekerdi professzorral rendszeresen járta a vidéki cigánytelepeket.

Kőrösi Csoma Sándor utolérhetetlen példakép a számára - hangsúlyozza. Egyúttal jelkép is, és nemcsak neki, hanem minden magyarnak, sőt minden embernek! Hiszen Csoma magyarságától indíttatva vágott neki az őshaza keresésének, ám tudományos teljesítménye - benne az első tibeti-angol szótárral és a buddhista irodalom első tudományos ismertetésével - az egész emberiség javát szolgálta. Bethlenfalvy a delhi egyetem tanáraként (1974-1980) a hallgatóknak - angol nyelven, hindi példákkal - magyar nyelvtankönyvet állított össze, az indiai magyar kulturális intézet igazgatójaként (1994-2000) pedig végigjárhatta Csoma útját, kezébe vehette a tudós kéziratait, felszereltethette a dardzsilingi temetőben emelt síroszlopra a háromnyelvű emléktáblát. Három könyve jelent meg ez idő alatt a magyar India-kutatásról és annak legjelentősebb alakjairól, külön Baktay Ervinről és Fábri Károlyról. Idehaza közreműködött egy Csomáról szóló dokumentumfilm elkészítésében, és szeretné, ha megvalósulna a tudós életútjáról szóló játékfilm is. Az általa írt szinopszis már rég megvan hozzá, pénz annál kevésbé.

Hősünknek sikerült az, ami után Kőrösi Csoma Sándor hiába vágyakozott: eljutott Tibetbe is - igaz, mindössze egy alkalommal, a hatvanas évek végén, ám már komoly ismeretek birtokában. Ligeti Lajos akadémikustól tanult tibetiül, bekerült a MTA Altajisztikai Kutatócsoportjába, a hatvanas években ő volt a főtitkára az újraalapított Kőrösi Csoma Társaságnak és kiadója a Keletkutatás című folyóiratnak. Ösztöndíjjal járt Mongóliában, a Szovjetunióban, Indiában, Nepálban, Angliában és Kínában, 1969-ben például Ulánbátorban, a mongol akadémia könyvtárában a hatalmas tibeti gyűjtemény addig részleteiben fel nem tárt szövegeit elemezte. Átfogó összegzést tett közzé a tibeti kánonról, katalogizálta Buddha 105 szent könyvét, e vallás tulajdonképpeni bibliáját. Munkáiból azóta több ezerszer idéztek különböző tudományos publikációkban, szerte a világon. Magyarországon egyébként a buddhizmus - meséli Bethlenfalvy - legitimálását (bármilyen hihetetlen) Rákosi Mátyásnak köszönheti. A tudós szerint a pártfőtitkár jakut születésű felesége hiányolta e felekezet létét, a nagy hatalmú vezér pedig gyorsan intézkedett, aminek következtében máig működik a Magyar Buddhista Misszió.

Őszentsége A Dalai Lámával első ízben 1971-ben találkozott, annak 1959-es emigrálását követően székhelyéül választott indiai Dharmszalában. A láma, aki az ötvenes évek elején gyakori (és akkor még szívesen látott) vendég volt Pekingben, a tudósnak elmondta, hogy mindig rokonszenvezett az emberek egyenlőségét, egymás segítését hirdető eszmékkel, még az is megfordult a fejében, hogy felvételét kéri a Kínai Kommunista Pártba. A főpapot a magyarországi '56 híre rendítette meg elhatározásában, a kínai néphadsereg 1959-es tibeti bevonulása pedig végleg szétzúzta illúzióit a kommunizmust illetően. Csak azt nem értette, hogy ilyen nemes eszme hogyan fordulhat át szörnyű gyakorlatba. Bethlenfalvy nemcsak arra emlékeztette a lámát, hogy különböző vallások nevében hányszor rendeztek már vérfürdőket, de azt is megjegyezte, hogy Tibetben járva a lhászai Potala egyházi központban, a dalai láma egykori palotájában, a híresen toleráns buddhizmus egyik fellegvárában börtöncellákat, emberek kínzására alkalmas kamrákat is látott.

Ma a Kelet és a Nyugat találkozása a XXI. század valóságává válik - szögezi le a tibetológus. Ez a keleti nyelvek mellé emelte az ezerarcú ázsiai kultúra megismerésének igényét is, e kettő birtokában könnyebb az üzletkötés, a különböző viselkedésformák elfogadása. A bécsi egyetem például csak a tibeti kutatásokra (három évre) 1,9 millió eurós kerettel rendelkezik. Ezt Bethlenfalvy Géza onnan tudja, hogy már a negyedik szemeszterre hívták meg őt vendégprofesszornak az osztrák fővárosba, ahol az egyetemen buddhizmust és tibeti nyelvet tanít. Futja rá idejéből: 2006 végén nálunk nyugdíjba küldték.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: