Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Egy év tibetiek között

2008. október 10./péntek/Free Tibet Blog/TibetPress

A monszun.blog.hu-t egy hosszabb távra Indiába utazott magyar társaság hozta létre, hogy itthon maradott barátaik kíváncsiságát kielégítsék. Lehet, hogy a tibeti buddhizmust tanulmányozni vágyó fiatalok csak szűk körnek szánták beszámolóikat és a profi fotókat, de az internet az olyan, hogy bárki rá tud kattintani. Talán nem bánják, ha más is elolvassa izgalmas kalandjaikat, hiszen ritkán járnak magyarok ott, „ahol nem jelmez a buddhista szerzetesruha, és ahol komolyan gondolják a lélekvándorlást.”

A blogot Szeberényi Adrián, fotográfus vezeti három hónapja. Igazság szerint az utolsó bejegyzés augusztus közepén íródott, a társaság valószínűleg olyan helyre keveredett, ahol már nincs lefedettség.( Ha valahogy mégis olvassák ezeket a sorokat, akkor a Varga Vince próbál benneteket elérni!)Lássunk egy részletet.

“Augusztus 25. Fülledt, meleg éjszaka van, mi pedig egy szálloda tetőteraszának gyertyafényes asztalánál ülünk, Agrában. Megérkeztünk az “igazi” Indiába, oda, ahol tényleg pálmaházi a fülledtség, ahol tényleg gyöngyözik a nedvesség az ember karján, és ahol hatalmas rovarok: sáskák, csótányok mászkálnak szerte mindenfelé. Körülöttünk a többi asztalon is gyertya ég, és egy hosszú, összetolt asztalkígyó mellett amerikai turistacsoport tagjai ülnek, akiknek épp most mondta el az idegenvezetőjük, hogy mi vár rájuk holnap. Hallgatni is rossz, mennyi mindent zsúfolnak be egy napba, már előre sajnálom szerencsétleneket, ahogy késő délutánra teljesen elcsigázva másznak majd az egyik helyszínről a másikra, a 36 fokos, párás melegben, fellangyosodott ásványvizüket és nehéz fényképezőgépeiket markolva.
De furcsa visszagondolnom Pantaghati hűvös, ködös világába!

Már korábban írtam, hogy egy buddhista kolostor tőszomszédságában, a helyi tibeti közösség központjában szereztünk szállást. Gyakran hajnalig ébren voltam, olvastam, interneteztem, és ezeken a hajnalokon négy óra tájban a szobánkig hallatszott a szerzetesek ébresztője, ahogy valami fémdarabot ütögettek, egyre gyorsabb tempóban: pim… pim-pim… pimpimpimpimpim…
Hetekig terveztem, hogy megfigyelem, hogyan töltik a szerzetesek mindennapjaikat, míg végül, mikor már tudtam, hogy hamarosan otthagyjuk kedvenc völgyünket, átkaptattam a kolostorba, és megbeszéltem a lámával, aki Pantaghatiba érkeztünkkor segített szállást találnunk, hogy az egyik nap hajnalban ott leszek, és ébredéstől kezdve ott lábatlankodok majd, és csattogtatom a fényképezőgépemet.
Egyébként meglepő, milyen nyitottan élnek a buddhista kolostorokban. Nem tudom, otthon, Magyarországon is ilyen egyszerű dolgom lett volna hasonló esetben, de itt első szóra teljes bejárást kaptam a kolostor minden zegzugába, a konyhától a templomig, bárhová és bármilyen eseményre.”
Itt folytatódik.
Mi biztosan figyelni fogjuk a blogot, és ha újabb kalandok leírásai kerülnek a netre, jelezni fogjuk nektek.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb