székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
eredeti cikk
Most először a klímakutatás történetében tudósok egy csoportjának sikerült matematikai egyenlettel leírnia, hogy mekkora hatással van az emberi tevékenység összessége a Föld éghajlatára. Az egyenlet szerint 170-szer gyorsabban változik a klíma emberi hatásra, mint a természet bármely más erejétől, írja a Guardian.
A képletet Will Steffen professzor, az Ausztrál Nemzeti Egyetem klímaváltozást kutató szakértője és társai állították fel, ezzel kapcsolatos tanulmányuk az Anthropocene Review folyóiratban jelent meg. A kutatásban résztvevők szerint az elmúlt 4,5 milliárd évben csillagászati és geofizikai tényezők voltak leginkább hatással a földi bioszférára, azaz a légkörre, a vízburokra, a sarkok jégtakarójára, a talajra és az alatta lévő kőzetrétegre. Az elmúlt hat évtizedben, a kutatók által antropocén kornak nevezett időszakban azonban az ember befolyása olyan hihetetlenül nagy mértékben fokozódott, hogy összemérhetővé vált a természeti hatásokéval.
Will Steffen, és Owen Gaffney, a Stockholm Resilience Centre kutatója ezen emberi hatás leírására megalkotta az antropocén egyenletet. A számszerű összefüggésben a földi élet fennmaradásához szükséges tényezők: a légkör, a folyók, az óceánok, az erdőségek, a jégtakarók és a biodiverzitás változásának aránya szerepel. A már említett csillagászati és geofizikai tényezők (a Föld Nap körüli keringésének változása, más égitestekkel való gravitációs kölcsönhatása, a Nap hőkibocsátásának változása, a kontinensek mozgása, a vulkanikus tevékenységek, az evolúció, stb.) összessége a képletben a nulla felé konvergál, mivel emberi léptékkel mérve rendkívül ritka és lassú jelenségekről van szó. A kutatók szerint ezek az erők elhanyagolható, csupán évszázadonként 0,01 Celsius-fokos változást eredményeztek bolygónk hőmérsékleti viszonyaiban.
Ebből a szempontból tekintve az emberi tevékenység hatása nagyságrendekkel nagyobb. Az elmúlt 45 évben kibocsátott, üvegházhatást okó gázok miatt 1,7 Celsius-fokot emelkedett a hőmérséklet százéves összehasonlításban – azaz 170-szer gyorsabban változik az éghajlat emberi hatásra. Emellett eltörpül a természetes eredetű klímaváltozás mértéke, hangsúlyozzák a kutatók.
A kutatók által felírt képlet eredendően így néz ki:
dE/dt = f (A, G, I, H)
ami a föld éghajlatváltozását (E) mutatja az idő (t) függvényében. A: csillagászati erők, G: geofizikai erők, I: a Föld éghajlatának belső dinamikája, H: az emberi tevékenység. Mivel ezekből a A, G, I a H mértékéhez képest elhanyagolható (A, G, I –> 0), a képlet drámaian egyszerűsödik:
dE/dt = f (H)
(A, G, I –> 0)
A szakértők szerint a csillagászati és geofizikai tényezők továbbra is hatással vannak Földünk éghajlatára, de mostanra, a hozzájuk képest töredéknyi idő alatt hatást kifejtő emberi tényező megjelenésével matematikailag elhanyagolható mértékűvé váltak. “Az éghajlatra gyakorolt emberi hatás nem fokozatos, sokkal inkább olyan, mint egy aszteroida-becsapódás” – érzékeltette Steffen professzor az évmilliók alatt és az elmúlt pár évtized, évszázad alatt bekövetkezett változások közti jókora különbséget.
A kutatók nem mellékesen a klímaváltozás következményeire is felhívják a figyelmet: amennyiben nem sikerül az emberi hatást csökkenteni, az rövid távon a társadalmi rendszerek összeomlásához vezethet.
Nagy Attila Károly