Száműzött tibetiek ezrei és new age-en pörgő svájci hippik a világ legismertebb globális utazójának színpada előtt.

A XIV. Dalai Láma egy tavalyi tartozását rótta le augusztus 3-a és 5-e között a svájci Lausanne-ban, őszi epeműtétje miatt ugyanis kénytelen volt elhalasztani látogatását. Európa legnagyobb tibeti közössége, és a tibeti buddhizmus több ezres helyi rajongótábora természetesen türelmes volt, és mindez a világ egyik legnépszerűbb vallási vezetőjének és híveinek katartikus egymásra találását eredményezte.

Tizennégy óra utazás után érkeztünk Lausanne-ba, ahol a Dalai Láma szállodájában ismét ígéretet kaptunk arra, hogy a másnapi tanításon olyan helyekről fotózhatunk illetve filmezhetünk ahova senki mást nem engednek be. Kis stábunk (Ízing Róbert és Janzsó Viktor rendezők és Poór Attila operatőr) megnyugodva indult városnézésre, de egy ’halott’ várost találtunk. Lausanne-ban este kilenc órakor alig lézengett valaki az utcán és az üzletek legtöbbje már zárva volt. Tíz óra után érkeztünk az ötven kilométerre lévő Franciaországi szállásunkra (a Dalai Láma látogatása iránt akkora volt az érdeklődés, hogy ötven kilométeres körzetben minden szállás foglalt volt) ahol már a benzinkutak is bezártak, így kicsit éhesen feküdtünk le Nyugat-Európában.

Másnap reggel már alig lehetett mozdulni a városközpontban, óriási embertömeg hömpölygött az utcákon, hétköznap tíz órára megtelt a sportcsarnok környéke.

Mintegy 4000 tibeti menekült él az alpesi országban, ami Indián és az Egyesült Államokon kívül a legnépesebb közösségnek számít. Utóbbi tény vizuálisan is szembeöltő volt, amint a tanításnak helyt adó, imazászlókkal feldíszített csarnok felé haladtunk. Jellegzetes népviseletbe öltözött családok, hosszú, sötét hajú lányok, össze-vissza rohangáló gyerkőcök, és természetesen rengeteg szerzetes a megszokott sárga és vörös lepleikbe burkolózva.

A tibetiektől nem meglepő az Őszentsége iránti áhítat, sokkal megdöbbentőbb volt látni a zsúfolt csarnokban a Dalai Láma irányába leborulásokat végző svájciakat, akik között akadt a new age-en pörgő hippi reinkarnáció, jó néhány színes, buggyos nadrágba öltözött negyvenes anyuka, és helyi bankokban dolgozó, jól szituált, unalmasan átlagos középvezető is.

Lausanne-ban mindenki mosolyog és segítőkész. Ha az utcán összeakad a tekintetünk valakivel mindig mosoly a válasz. Mikor rossz helyen álltunk a stáb autójával és akadályoztuk a mögöttünk levőket nem dudálást és ’anyázást’ kaptunk, hanem a mögöttünk haladó kipattant az autóból és elirányított minket a megfelelő helyre, búcsúzóul még egy parkolókártyát is a kezünkbe nyomott.

Később fáradtan álldogáltunk egy fél lépcsősort elfoglalva a felszereléssel, mikor is két rendőr közeledett. Kicsit leizzadtunk, de a rendőrök már méterekről szélesen mosolyogva hangosan üdvözöltek minket:

Az ígéretekhez híven aztán bejutottunk a színpad mögé, ahol rajtunk kívül csak Manuel Bauer a Dalai Láma fotósa tartózkodott. Végigkövethettük a megérkezés pillanatait és a tanítás előtti perceket a színpadon tölthettük, ahol ismét testközelből fényképezhettük Őszentségét.

A színpadi dekoráció messze felülmúlta egy átlagos európai tanítás helyszínét, érezhető volt, hogy a helyi tibeti közösség mindent beleadott, hogy jelezzék: tudatában vannak a különleges alkalomnak. A Dalai Láma trónja felett hétméteres thangka, vagyis tibeti falitekercs uralta a teret, alatta Buddha szobrok tucatjai.

A tibeti vezető mellett jobbra és balra a klérus, illetve a politikai elit foglalhattak helyet, ott volt közöttük a száműzetésben lévő tibeti kormány miniszterelnöke, Szamdhong rinpocse, Kelsang Gyaltsen, a kínai politikusokkal is tárgyaló különleges nagykövet, és Lobsang Sangay is, a tibeti sikerember prototípusa, aki a nagynevű amerikai egyetemen, a Harvardon tanít jogot. Lausanne-t, ezt a genfi tó partján fekvő álmos várost elborította a „Dalai Mánia”, ahogy azt egy helyi újság találóan megjegyezte.

A keddi tanítást egy szerdai ceremónia követte, amelyet tibeti nyelven Tenshugnak neveznek. Ennek során a helyi közösség hosszú életet kíván vezetőjének, miközben jelképes ajándékokat nyújtanak át neki. Az európai szemmel nézve egzotikus szertartás során a torokhangon dünnyögő szerzetesek, az imákat mormoló, nagy sárga süveget viselő főláma, az előtte hajlongó szerzetesek sikeresen idézték meg a misztikus Tibetet, azt a különleges, rejtélyes országot, amely annyi ember fantáziáját ragadja meg szerte a világon.

Az Idén 74 éves XIV. Dalai Láma a szokásos kategóriákon kívül álló entitás, egy globális népszerűségnek örvendő férfi, aki a tibetieknek országuk védőszentje, a buddhistáknak Csenrézi földi megtestesülése, a nyugatiaknak pedig az emberi értékekbe vetett hit védelmezője.

Gabriele Riedlét idézném, aki így fogalmazta meg a lényeget:

„Az emberiség utolsó nagy erkölcsi tekintélyei közé tartozik, aki a nagy ügyekért felelős. Világbéke. Emberi jogok. Igazságosság, és: értelem.”

Őszentsége egyik kedvenc - szerénységét jellemzően tükröző - mondása a következő: "Csak egy egyszerű szerzetes vagyok - sem több, sem kevesebb".

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: