Dalai Láma látogatása: Indiana különböző módokon reagál

2010. május 14./tibetoffice.ch/TibetPress

Bloomington, Ind., 2010. május 12. 
Tenzin Nordon, a 19 éves főiskolai hallgató, akinek a szülei Kínából menekültek Tibet megszállása után, előadott egy hagyományos jószerencse táncot a Dalai Láma tiszteletére. Ngawang Tashi, 33 éves  szerzetes eljött meghallgatni azt az embert, akiről úgy véli, a világ legjobb tanítója, s aki oly világosságot tud adni, amit sehol máshol nem kap meg. Sara Conrad, a doktorandusz hallgató az Indiana Egyetem tibeti tanulmányok szakán, eljött, hogy megnézze az embert, aki nem csak tanulmányai tárgya, de az emberek vezetője a nagy elnyomás alatt. A Dalai Láma rajongói és követői – aki a tibeti buddhisták és a tibeti emigráns kormány vezetője – kedden összegyűltek, hogy köszöntsék a Nobel-díjas Lámát hatodik indianai, bloomingtoni látogatása elején. "Ő a mi spirituális vezetőnk" - mondta Nordon. "Követjük a tanítását." A Dalai Láma két napos vallási tanításokat fog adni Bloomingtonban a mai naptól, mielőtt nyilvános beszédet tart pénteken reggel a Conseco Fieldhouseban Indianapolisban. Kedden, a Tibeti Mongol Buddhista Kulturális Központban üdvözölték Bloomingtonban, minden ünnepélyes pompa közepette, melyet hívei gyűjtöttek össze számára. A kulturális központ előtt lévő tibeti boltívnél fogadták a "jó szerencsét " színtársulat táncosai, fehér szőrmaszkokat, bojtos köpenyt és nehéz díszes csizmákat viselve, tömjénezett fehér tollak és lüktető dobok közepette. Később, pár szerzetes, kezükben arany szobrokkal felállt egy templom tetejére, s belefújtak a hosszú szarvakba, melyek mély  torokhangja a Föld Hangjait szimbolizálja

A 74 éves Dalai Láma végére ért az indiai száműzetésben lévő otthonától való hosszú, távoli repülőutaknak. A templomba menet az utolsó száz méteren néhány szerzetes követte ,díszes trombitával, melyeket hagyományosan arra használnak, hogy üdvözöljék a szent lényeket. Őszentsége nem tett nyilvános kijelentéseket az érkezésével kapcsolatban. De megállt két új kulturális központban lévő szentélynél, hogy rövid áldást adjon. Szünetet tartott, hogy felajánlja áldásait és jóváhagyja az új homok mandalát - egy asztallap méretű lótuszvirág képet és a nyolc kedvező jelet a buddhizmusból -, egy csapat szerzetes több mint nyolc napon át építette, csak színes homokot felhasználva, melyet fém tölcsérből szórtak.
S megállt, hogy megforgassa az imakereket hozzácsatolva a dobokhoz, melyekben több százezer buddhista ima található.Habár Nordon, amerikai állampolgár  akiknek a szülei elmenekültek Tibet kínai megszállása elől 1959-ben – amióta, egyébként a Dalai Láma is száműzetésben él-, és életét Midwestben töltötte, de még érzi, hogy húzza haza a tibeti örökség. "Mi vagyunk az a kultúra, ami eltűnt" - mondta. "De mégis, nagyon fontos számunkra, hogy megőrizzük."

Tashi szerzetes, aki Kentuckyban él eljött, hogy meghallgassa a Dalai Lámát, s azt mondta, úgy véli, hogy jó szerencse a jelenlétében lenni. "Őszentsége megáldott bennünket." - mondta Tashi. Az IU-ban  doktorandusz hallgató  Conrad,  több előnyt élvez mint a legtöbb tibeti, aki eljött, hogy lássa a Dalai Lámát. A kínai kormány ugyanis csak ritkán ad vízumot a tibeti menekülteknek, de ő kétszer volt Tibetben az elmúlt években. Az ország egy elhalványult emlék az idősebb tibetieknek és a helyről a fiatalabb tibetiek, csak a történelemből tudnak. Conrad, aki angol órákat ad néhány tibetiül beszélő szerzeteseknek a központban, mondta, hogy a Dalai Lámáknak menekülnie kellett a megszálló mongol vagy a kínai hadseregek elől a történelem során, csak később térhettek vissza. Neki és másoknak, akik eljöttek, hogy lássák, egy helyreállított Tibet a végső reményük. Conrad azt mondta, Amerika egy olyan ország, amely kiáll a szabadságért, ezért törődnie kellene azzal, hogy mi történik a Dalai Lámával és Tibettel. "Ha bárhol szenvedés van, mindenütt szenvedés van" mondta. "Nem szabad hátat fordítani ezeknek az embereknek.”