Buddha a lovasíjász

2016. május 9./Alfahír.hu/TibetPress

eredeti cikk

A történeti Buddhát, a buddhizmus alapítójával legtöbbször meditáló testhelyzetben találkozunk. A Datonghoz közeli jünkangi barlangtemplom ábrázolásain viszont egy harcias szakja lovasíjász tekint le ránk.

A buddhizmus alapítója, a szakja vagy sakja származású Buddha (kiejtése: Buda), a mai India északi peremén fekvő Magatha királyságból származott. A szakják vagy sakják ugyanazon harcias lovas törzsekből származtak, mint a görög forrásokból jól ismert szkíták. Ők már a vaskorban fejlett civilizációt alkottak az egész eurázsiai térségben, amely örökséget a későbbi lovas népek is megőrizték és a jó tanításokat széles körben elterjesztették. A buddhizmus például az ázsiai térség egyik meghatározó vallásává nőtte ki magát.

A megvilágosult Buddha fogantatása csodás úton történt: anyja, Majadévi hosszú ideig nem tudott gyermeket szülni. Egyszer azt álmodta, hogy egy fehér elefánt bement az oldalán és érezte, hogy várandós lett, majd fiút szült egy különleges módon: a gyermek az oldalából jött a világra, ugyanazon a helyen, ahol az elefánt behatolt az anya méhébe. A mai Datong környékén élő hívő buddhisták ezt úgy magyarázzák, hogy csak az előkelő származásúak dicsekedhettek azzal, hogy oldalukon keresztül szülik meg gyermekeiket. A fehér elefánt az ég küldötte volt, csakúgy, mint később a turulmadár Emese történetében. Az eset miatt a Sziddhárta nevet kapta. Apja megkérdezte a jósoktól, hogy mi lesz a fiából. Erre a következő választ kapta: „Ha felnő, és a palotát választja, hatalmas király lesz, és leigázza a világot. De ha lemond az udvar örömeiről és a belső ösvényre tér, Buddha lesz, és megszabadítja az összes lényt."

GONDOS KÉPZÉS

Az apja nem feledte a jóslatot és a legjobb mesterekkel taníttatta a fiát, hogy világhódító király váljon belőle. Kiváló katonát nevelt belőle, aki szerette a vadászatot és a lovas sportokat. A hunok egyik rokon törzse, a tabgacsok által alapított és kifaragtatott jünkangi barlangtemplom falán félelmetes lovasíjászként tűnik fel Sziddhárta herceg, aki fehér paripáján lovagolva lő. A harcias ifjút az apja 19 évesen megházasította, a háremet szebbnél szebb lányokkal töltötte fel, hogy fia semmiben se szenvedjen hiányt és eszébe se jusson egyházi szolgálatba állni. A harcos azonban könyörületesnek mutatkozott a szenvedő lények irányába. 29 évesen végül elhagyta a palotát, letért a harcos útjáról, hogy megtalálja, hogyan lehet megszabadulni a szenvedésektől. Hosszú próbálkozások után 35 évesen megvilágosodott és új vallást alapított. Első követői két csodaszarvas volt, akik híven hallgatták a szkíta bölcs tanításait.