Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Bors Hunniában

2011. február 21./barikad.hu/TibetPress

Hun-mongol étel a buuz

Ha hazánkból kelet felé vesszük az irányt, akkor meglepődhetünk azon, hogy Ukrajnától szinte egészen Kína középső részéig hasonló ételfajtákkal találkozunk. A sztyeppei ételfélék egységét a mai szakirodalom kései, mongol és oszmán török hatásnak tartja. Vajon a közös sztyeppei étkezési kultúra tényleg csak kései átvételek hozadéka, vagy az is közös eredetre vezethető vissza?

A legősibb ételek

Az ősi sztyeppei ételek elkészítési módja és sokfélesége miatt nem vállalkozhatunk a teljes menüsor elemzésére, néhány jellegzetes ételfajtára azonban felhívjuk a figyelmet. Ne is menjünk túlságosan messzire! A mai gyorséttermek választékában számos olyan ételt találunk, melyet nem az elmúlt pár száz évben „találtak fel” a nyugat-európai országok lakosai, hanem azokat évszázadok, vagy évezredek óta fogyasztották őseink. A világszerte jól ismert hamburger eredetileg a krími tatárok étele volt. A pizza, a lepény, a tészta, de még a levespor is szkíta-hun találmány. Előbbieket a középkorban a keleten járt itáliai kereskedők honosítottak meg Európában, de nálunk, a Kárpát-medencében nem számítottak egzotikumnak, hiszen az ide települt lovas népek már ősidők óta fogyasztották azokat. Utóbbit, vagyis a levespor ősét, a szárított és porrá tört húst a harcoló szkíta-hun alakulatok fejlesztették ki és hadjárataik során kis zacskókban tárolva magukkal vitték. Az alapanyagot azután helyben talált zöldségekkel egészíthették ki. Őseink odafigyeltek arra is, hogy mindig legyen náluk állandó vitaminforrás, ezért a keleten még jól ismert vitaminforrást, vagyis a szárított túrót is belekötötték a batyuba. A mongol pásztorok mai napig nagy becsben tartják a fenti túrófélét, minden nyáron jókora készleteket halmoznak fel télire.

Szárított túró a jurtában

Hun ételek Kínában

Jadmaa Ganbátor mongol történész a korai kínai forrásokban talált néhány hun ételfajtát. Különlegességük, hogy a kínaiak azokat máig hu, vagyis hun ételnek hívják. A „hubin”egyfajta palacsinta. A mongol szerző szerint az nem más, mint olyan előre elkészített, liszttel és vízzel gyúrt tészta, melyet tűzhelyen megmelegítenek, majd zsírban kisütnek. Ez az ételkészítés mód több országban ismert, a mongol cujvan nevű tészta alapját hasonlóan készítik el, de Közép-Ázsiában, sőt a Kaukázusban élő török népek között is így készítik elő a néhány tésztafélét. A másik hun étel a húsúr, mely nem mást jelent a kínai nyelvben, mint a hunok által készített tésztás-húsos batyu. Ganbátor nyomozásából megtudjuk, hogy az már régóta ismert volt a hunok között és csak a Tang-korban (7-9. század) terjedt el Kínában, majd a kereskedők révén sok országban, így Európa nyugati felén is hamar népszerűvé vált. Van egy jellegzetes sztyeppei eredetű fogás, a búdz vagy a török manti, mely nem más, mint párolt húsos gombóc. Ezt először őseink fogyasztották, majd a kínaiak, sőt más népcsoport megtanulták elkészítési módját.

Mongol sült tésztás étel a húsúr

A bors szállítói

A mongol kutató talán legfontosabb eredménye, hogy a feketebors használatáról is értékes adatot gyűjtött. Az egzotikus fűszer kínai neve hucsiao, vagyis a hun fűszer. Ganbátor szerint azért kapta ezt a nevet, mert a fűszer az ősi Selyemúton át, hun kereskedők révén jutott el a fűszerszigetekről, Indián át Kínába! Vajon Európában kik közvetíthették a keleti fűszereket?

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb