H - Budapest 1012 Attila út 123.
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
2009. március 11.
Véget
értek az ötven évvel ezelőtti tibeti felkelés kirobbanása
kapcsán rendezett „Tibeti Napok”. A Tibetet Segítő Társaság
az ominózus napra, március tizedikére szervezett is tüntetést a
budapesti kínai nagykövetség elé. Már délben felütötték a
sátrukat, de a páratlan rendőri biztosítás miatt ezt csak a
Városligeti fasor túloldalán tehették. A rendőrség ugyanis, a
Kossuth téri példát követve, bekordonozta a fasor mindkét
oldalát, a kínai követség tömbblokkja közelében, több mint
kétszáz méter hosszan, duplán. Kettős szégyen az is, hogy
szinte minden tüntetőre jutott egy rendőr még a demonstráció
csúcspontján is, délután hatkor, amikor a legtöbben voltak.
Ekkor mondta el beszédét Balog Zoltán, Gaudi-Nagy Tamás, Hendrey
Tibor és a hazánkban élő tibetiek nevében, a 17 éve nálunk
tanító Geshe Karma Dordzse. Hendrey Tibor felolvasta Őszentsége,
a XIV. Dalai Láma idei, a világ közvéleményéhez intézett
üzenetét is.
Szégyen,
hogy a rendőri vezetés ennyire haptákba állt a kínai követség
kérésére, hogy nem lehetett közvetlenül a követség előtt
demonstrálni. És szégyen az is, hogy ilyen kevesen jöttek el,
magyarok. Hiába, Kína gazdasági és katonai nagyhatalom, messzire
nyúlik a keze, az egész világban élnek szétszórtan kínai
kolóniák. Kínától még a világ elméletileg legnagyobb hatalma,
az USA is tart, tekintve azt a nem elhanyagolható szempontot, hogy
az amerikai állam teljesen eladósodott Kína felé. De félnek a
kínaiak is? Hatvan-hetven ellenállótól?! Vagy az igazságtól?
Ezért kellett kirendelni ötven rendőrt? Mennyibe került
Magyarországnak ez a túlzott rendőri jelenlét?
A
magyarok többsége sajnos nem foglalkozik Tibettel, csak a saját
gondjaival. Pedig világszerte voltak megemlékezések, melyeknek
köszönhetően is egyáltalán fennmaradt eddig a tibeti kultúra. A
tibeti lámákat egyelőre még nem mutogatják rezervátumokban,
mint az indiánokat az Egyesült Államokban. De mi, magyarok is az
indiánok sorsára juthatunk saját hazánkban. Ha nem érzünk
együtt más rab nemzetekkel, akkor más népek sem vállalnak
szolidaritást a mi irányunkba, hasonló helyzetben. Nem vívjuk ki
mások rokonszenvét…
A
Tibetet Segítő Társaság az Attila úti Sambhala Tibet
Központjában március 5. és 14. között kiemelt kulturális
programot is rendezett. Volt itt élő koncert, beszélgetés és
közös meditáció a Magyarországon élő tibetiekkel. A levetített
angol, amerikai és bhutáni játék- és dokumentumfilmekből pedig
bepillantást nyerhettünk a Himalája környékén élő emberek
életfelfogásába, kultúrájába, a Dalai Láma gondolataiba,
életének mindennapjaiba, vagy Tibet történelmébe. Rick Ray
filmjében a Dalai Lámától többek között nagyon rokonszenves
volt az a tudat alatti vágya is, hogy néha egyszerű szerzetesként,
mint valami sebzett vad, elvonulna a világ egyik távoli szegletébe.
De Őszentsége is tudja, hogy ez lehetetlen. Egyrészt, mert óriási
a felelőssége a népe iránt, mely istenkirályként tiszteli őt,
s bízik abban, hogy visszaszerzi Tibet függetlenségét. Másrészt
azért sem, mert a műholdakkal vezérelt, mai globalizált világban
már nincsenek rejtekhelyek, titkos zugok.
Elgondolkodtató
az is, hogy a tibeti nép az ország történelme során egyszer sem
lázadt fel szellemi és világi vezetője ellen. Biztos azért, mert
mindig elégedett volt a sorsával és a mindenkori Dalai Láma
tevékenységével. Az itteni emberek más fő jellemzői: az
erőszakmentesség, az együttérzés, a részvét és a türelem. A
kínaiak ellen, védekezésként, is csak akkor keltek fel, amikor
végső elkeseredettségükben más utat már nem láttak. A
„felszabadító” kínai kommunista hatalom lelkén több, mint
egymillió tibeti halála és mintegy hatezer buddhista kolostor
elpusztítása szárad. Az elmúlt hatvan év kínai politikája
Tibetben a tudatos népirtás volt. Ha létezett, mára már
eltűnőben van a regényekben megénekelt földi paradicsom, a
Sangri-la világa. Az eszményi, abszolút harmóniában élő
közösség, az idillikus világ, a „boldogság forrása”, a
Sambhala is csak imitt-amott fellelhető: Ladakhban, Sikkimben vagy
Bhutanban. Tibet most általában zárt terület, s ha olykor
megnyitja a kínai hatalom a turisták előtt, az érdeklődők már
nem azt a szinte gyermekien tiszta országot látják, amilyen volt
azelőtt. A „fejlődés”, inkább a rombolás, ledarálta.
Egy
gondolat még az írásom végére. A Tibethez hasonlóan
elmaradottsággal vádolt Bhutan uralkodója az őt és országát
ért bíráló kérdésekre válaszolva egyszer azt mondta: neki nem
az egy főre eső GDP nagysága, hanem a népe egy főre eső
boldogság-érzete a fontos. Hát, most mi, magyarok mindkét rendező
elv szempontjai alapján hátul kullogunk az országok sorában…
Rózsa Iván
Budakalász, 2009. március 15.