Biztos a kínai modell fekszik Magyarországnak?

2013. július 22./MTI/TibetPress

Miközben Szijjártó Péter az országot Európa termelési központjaként vizionálja, felmerül a kérdés, hogy mennyire éri meg más piacokon is az alsó szintekre beszállítani, a sokkal magasabb hozzáadott értékkel bíró tevékenységek kiterjesztése helyett, mint például a kutatásfejlesztés.

A termelés önmagában nem orvosság a gazdasági ciklusok és válságok ellen sem. Ha nincs felvevőpiac, akkor a gyárak elbocsátanak, leépítenek, költséget csökkentenek. Arra, hogy túl erős a kitettségünk Európa felé, nem biztos, hogy az a megoldás, hogy más piacokon is az alsó szintekre kell beszállítani. Márpedig ez következik Szijjártó Péter Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) tájékoztatóján elhangzott szavaiból, miszerint „Magyarország Európa termelési központja akar lenni." – olvasható a Pénzkérdés blogján.

A magyar gazdaság ezen a fázison bizonyos szempontból már túl van, a kilencvenes évek szóltak az iparosodásról, a betelepülő multik által érkező vállalati kultúra és mentalitás elsajátításáról. Mára már nem csak a sima összeszerelő, motor- vagy sebességváltó üzemet hoznak a német autóipari cégek, hanem komplett fejlesztői labort, egyetemi kooperációval, hosszú távú elkötelezettséggel. Ismertek a sokat hangoztatott szólamok, mint „Európa éléskamrája" – a prémium élelmiszeripari termékekkel, „Nyugat-Európa szanatóriuma" – az egészségturizmussal, és ehhez hasonló, messze nagyobb megtérüléssel kecsegtető tervek, vajon miért nem inkább ezek megvalósítását tűzi ki zászlajára a magyar gazdaságpolitika?