Beszélgetés Tsering Samdup volt politikai fogollyal

2009. július 16./Dharamszala/thetibetpost.com/WTN/TibetPress

2009.július 8.
A LIT (Live Ideas for Tibet) központjában, egy nyelvórán találkoztam Samduppal, ahol a tibeti nyelv alapjaira próbált megtanítani. Akkor még nem tudtam, hogy 1994-ig szerzetes volt, majd részt vett egy tüntetésen, a Jokhang kolostor előtt, Lhászában ahol letartóztatták. Hat évet töltött börtönben.

„Mindnyájan (négyen vettek részt a tüntetésen együtt), nagyon fiatalok voltunk, én tizenkilenc éves voltam a barátom tizenhat,” Emlékezett vissza Samdup „kétszáz szerzetes volt a kolostorunkban, de a kínaiak elküldtek százhatvanat.” jegyzi meg szomorúan. Elmondta, hogy zajlott a demonstráció: hat perc tiltakozás után tizenkét egyenruhás, és néhány civil ruhás rendőr oszlatta fel őket, ütötték őket mindennel ami a kezük ügyébe akadt, ebbe beleértve az elektromos botot is. A Gutsa Fogházban a letartóztatottakat levetkőztették, ruháikat elvették, és egy üvegház-szerű helységbe vitték, majd magánzárkákban helyezték el őket. Négy hónapot töltöttek letartóztatásban, mielőtt, mielőtt kiszabták volna rájuk a börtönbüntetést, annak ellenére, hogy a kínai büntetőjog csak tizennyolc éves kor felett engedélyezi ilyen büntetés kiszabását. „Nem is volt tárgyalás” mondja Samdup „Nem kaphattunk ügyvédet, a bíró csak az ellenünk felhozott vádakat olvasta fel,”

A Drapchi Börtönben, a politikai foglyok fő gyűjtőhelyén, Samdup egy üvegházban dolgozott, ahol a rabok zöldségeket termeltek. Egy hónapi kemény munka után a köztörvényes bűnözők eladták a termést tízezer kínai jüanért. Az ilyen üvegházak elvárt bevétele viszont húszezer jüan volt. Érthető, hogy a rabok ezt soha nem érték el, ezért mindig megbüntették őket.

Mikor végül a zöldségeskerteket megszüntették, a raboknak onnantól katonai gyakorlatokban kellett részt venniük, reggel 9-től, este 6-ig, két rövid szünettel, a reggelinek nevezett (két apró tingmo (gőzölt kenyér) fekete teával), és a vacsora (ami főleg rohadt zöldségeket tartalmazott, Samdup szerint: „inkább állathoz mint emberhez méltó minőségben” ) elfogyasztására. Az őrök sokszor emlegették, hogy foglyok megváltoztatták nézeteiket, és felismerték, Tibet Kínához tartozását, és saját maguk kínaiságát. Samdup tudta, ez csak része a propagandának, mely semmilyen igazságtartalommal nem rendelkezik.

A rabok 1998-as felkelése után a szabályok tovább szigorodtak Drapchiban, a foglyok nem léphettek ki cellájukból, rendszeresen kihallgatták őket, ami veréseket és kínzást jelentett. „Megvertek, majd a sebeimbe drótokat raktak, majd áramot vezettek beléjük. Ki voltam kötözve, mozdulni sem bírtam, ők meg gúnyolódtak a szabadságomon, közben vertek, majd a lépcsőhöz vonszoltak, és lelöktek róla, ekkor elájultam.” Idézi fel Samdup az egyik ilyen kihallgatást.

Samdup szerint a zavargások után három hónapig, minden politikai foglyot súlyosan bántalmaztak. Kilencen közülük ebbe belehaltak, többen beleőrültek, mások súlyos agykárosodást szenvedtek. A kínai törvények szerint, a halálos betegeket még haláluk előtt szabadon engedik, ezért volt az, hogy a volt rab sokszor meghalt, mire a rokonok beperelték volna a rendőrséget.

A másik fájdalmas eljárás aminek Samdupot kitették mialatt börtönben volt, az a gerinc-csapolás volt, „a kínaiak meg voltak róla, hogy ez a nagy hatású folyadék majd segít legyőzni ellenségeiket” magyarázta a volt politikai fogoly.

Szabadulásakor Samdup kapott egy hivatalos papírt mely tanúsította szomorú helyzetét. Eztán három évig nem lehetett sem más igazolványa, sem politikai jogai. „Földműves voltam mielőtt beléptem a kolostorba, de a kínaiak elvették a földemet, így nem volt hová mennem.” Emlékezett vissza. Kiszabadulása után nem hagyhatta el szülőfaluját, ami egy újabb kínzást jelentett számára. Mint minden politikai fogolynak neki is gondok voltak az egészségével, de nem tudta kezeltetni magát falujában, ahol nem volt szakképzett orvos, sem pedig Lhászában, ahonnan ki volt tiltva. Munkanélküliség kényszerétől hajtva, Samdupnak végül lett munkája, a barátaival egy éttermet nyitottak, de a vállalkozás nem volt hosszú életű. „Egy nap rendőrök állítottak be, mindent felforgattak, majd azt mondták adjam el vagy zárjam be a helyet,” meséli szomorúan Samdup „majd rávetek, hogy adjam el négyezer jüanért azt, amit kilencezerért vettem.”

Ezután hamarosan véget értek tibeti megpróbáltatásai. A Himaláján való átkelés nagyon nehéznek bizonyult, „sokan meghaltak a hóban, másokat a rendőrök lőttek le”, de az út végén várt rá a jutalom: találkozás Őszentsége a Dalai Lámával, és a lehetőség, hogy tegyen a Szabad Tibetért, itt Dharamsalában. Most itt tanít a LIT-en tibeti nyelvet, főzőleckéket ad, és megosztja gondolatait a külföldiekkel.