Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Az ujgurok nagyobb csapást mérhetnek Pekingre, mint a tibetiek

2009. július 10./Hírszerző/TibetPress

Még a kínai állami hírügynökség szerint is legalább 156 halálos áldozata és több mint 800 sebesültje van a július 5-én Hszincsiang-Ujgur Autonóm Tartományban kitört zavargásoknak. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének elemzője, Bernát Péter az "ujgur kérdés" hátterét világítja meg.

A július 5-i urumcsi tiltakozáshoz egy, az ország déli, Kuangtung tartományában található játékgyárban június 26-án kirobbant konfliktus vezetett el. A helyi kínai munkások ugyanis ujgur vendégmunkásokat vádoltak meg két kínai lány megerőszakolásával, majd rátámadtak az ujgurokra, két ujgurt megöltek, több mint százat pedig megsebesítettek.

Az ujgurok vasárnap - saját verziójuk szerint - ennek az ország déli részén kirobbant konfliktusnak a kivizsgálását követelték két-háromezren (a hatóságok ugyanis kiderítették, hogy a hamis hírt egy kínai munkás terjesztette el, s az ujgurok ártatlanok voltak), s a zavargásokra csak azt követően került sor Urumcsiban, hogy a kínai rendőrség és katonaság rátámadt a békésen tiltakozókra.

A hivatalos Kína ezzel szemben a Kína ellenségének tekintett Ujgur Világkongresszust, személyesen pedig annak vezetőjét, Rebíja Kadírt vádolja a zavargások szításával. Az egykori hszincsiangi üzletasszony - az egyik leggazdagabb ujgur, aki korábban éveket töltött börtönben Kínában, jelenleg pedig az Egyesült Államokban él - valóban felszólította a világ ujgurjait, hogy két meggyilkolt társukért szerte a világon tiltakozzanak a kínai nagykövetségek előtt.
Hszincsiang fontosabb Tibetnél

Bármi volt is a zavargások közvetlen kiváltó oka, a nemzetközi sajtó első kommentárjai - elsősorban a sok halálos áldozat miatt - az 1989-es Tienanmen téri katonai vérengzéshez hasonlítják a július 5-én Urumcsiban és Kasgárban történteket. Pedig tartalmilag az ujgur probléma sokkal inkább Tibet kérdésével állítható párhuzamba, azzal a lényeges megszorítással, hogy Hszincsiang Peking számára stratégiai és biztonságpolitikai szempontból fontosabb és kockázatosabb Tibetnél.

Egyrészt azért, mert ez a terület választja el Kínát a muzulmán Közép-Ázsiától, másrészt azért, mert az energiahordozókban gazdag tartomány köti össze Kínát a közép-ázsiai olaj- és földgázlelőhelyekkel, s végül harmadrészt azért, mert az iszlamista kötődésű ujgur szeparatizmus - még ha nem is fenyeget a tartomány tényleges elszakadásának veszélyével - a tibetinél szervezettebb, és 1991-től jóval erőszakosabb is.

A Kínai Népköztársaság leginkább Tajvan, valamint Tibet kérdése, és a Japánnal való hullámzó viszonya kapcsán kerül a nemzetközi politikával foglakozó szakemberek látókörébe, ám a kommunista ország számára releváns ujgur problémával már jóval kevesebbet foglalkoznak a külföldi elemzők: alig lehet róla hallani a nemzetközi médiában, Magyarországon pedig nem is nagyon tudnak ennek a Kínán belüli válsággócnak a létezéséről - írja Bernát Péter "Az ujgur kérdés és ami mögötte van" című, a Nemzet és Biztonság című folyóirat 2008. áprilisi számában megjelent írásában.

Az ujgur probléma rendkívül bonyolult, a nemzetközi kapcsolatoknak egyszerre több dimenziójára hat - az emberi jogok megsértésétől kezdve az energiapolitikán át egészen a terrorizmus elleni háborúig.

A hivatalos adatok szerint az ország lakosságának mintegy 1,4 százaléka muszlim hitű, ami körülbelül 20 millió embert és 10 különböző etnikumot takar. Ez az adat pedig nagyjából megfelel a CIA által feltételezett 1-2 százaléknak. A kínai kormányzat különböző kedvezményeket és jogokat biztosít az iszlámot követő állampolgárainak, ám ezek döntően kulturális és nem politikai jellegűek, ráadásul a radikálisabb iszlám tanok megjelenése óta gyakran még a vallásszabadságot is korlátozzák.

Hszincsiang demográfiája és gazdasága

Bár Hszincsiang Kína legnagyobb tartománya, és az ország területének mintegy egyhatod részét teszi ki, mégis csak 19,66 millióan lakják. A lakosság összetételét tekintve - pekingi adatok szerint is - az ujgurok alkotják a relatív többséget 45 százalékkal, őket követik a kínaiak 41 százalékkal, a maradékot kazahok (7 százalék), kirgizek (0,9 százalék) és mongolok (0,8 százalék) alkotják. Az ujgur emigráció azonban nem ért egyet ezekkel az adatokkal: a Peking által nyilvántartott 8,39 millióval szemben szerintük 20 millió ujgur él Kínában.

Tény, hogy a kínaiak az élet különböző területein nagyobb előnyöket élveznek, mint az őslakos ujgurok, hiszen a tartomány gazdasági és pártvezetői mind kínai származásúak. A vezető, jobban fizető állásokat is kínaiak töltik be, valamint az új lakásokat is kiugró számban kínaiak kapják. A kínai betelepülés elsősorban a városokat érinti, ennek megfelelően a legtöbb kínai a tartomány fővárosában, Urumcsiban és annak környékén él.

Hszincsiangban 122 féle ásványkincs található, közülük az olaj, a földgáz, a szén, az ólom, a cink és az arany a legjelentősebb. Kína növekvő energiaéhsége miatt a fosszilis energiahordozók jelentősége a legnagyobb. Hszincsiangban hat jelentősebb olajmezőt tártak fel, amelyek harminc évre elegendő energiahordozót tartalmaznak a mai feltételezések szerint. Kína jövőbeli terveiben nagyon fontos szerepet játszanak Hszincsiang erőforrásai.

A tartomány infrastruktúrájának fejlesztése mögött két ok áll. Az első a tartomány erőforrásainak kiaknázása, a második pedig a megfelelő feltételek biztosítása a közép-ázsiai energiahordozókhoz való hozzáféréshez, márpedig hozzájuk Hszincsiangon keresztül vezet az út. Igazából ez a két tényező az, ami Pekinget a "Nyitás Nyugatra" program meghirdetésére sarkallta.

Az ujgurok azonban nem osztják Peking lelkesedését, mivel számukra a modernizáció és a fejlesztés egyet jelentenek az elkínaiasítással. Éppen ezért egyre jobban erősödik az ujgur ellenállás, ami Kína számára mind nagyobb gondot jelent, és veszélyezteti a nagyratörő terveket. Ráadásul az ujgur probléma ma már nemcsak belpolitikai, hanem külpolitikai téren is egyre több fejfájást okoz Pekingnek.

Békés és kevésbé békés ellenállás

Az első jelentős ujgur nemzeti megmozdulásra 1990 áprilisában került sor Baren városában, amit a kínai hatóságok véresen levertek. Az összecsapásokban körülbelül ötven tüntető vesztette életét. A demonstráció szétverése után zavargások törtek ki, támadások érték a kormányzati épületeket, kínai kereskedők üzleteit fosztották ki. Ehhez hasonló megmozdulásokra azóta több ízben is sor került Hszincsiangban, de ezekről kevés információ áll rendelkezésünkre, mivel a kínai média vagy nem számol be róluk, vagy csak nacionalista tüntetések feloszlatásának állítja be őket. Külföldi tudósítókat pedig nem engednek a zavargások helyszínére.

1999-ben a radikális ujgurok az al-Kaidával is felvették a kapcsolatot, bin Ladennel is tárgyaltak, s az a megállapodás született, hogy a Kelet-turkesztáni Egyesült Nemzeti Forradalmi Front 100 emberét az al-Kaida fogja kiképezni. Vagyis 2001-ben körülbelül 600, a tálibok és az al-Kaida által kiképzett ujgur fegyveres lehetett. Legtöbbjüket Afganisztánban érte a 2001. őszi amerikai támadás, és közülük 22-t ma Guantánamón tartanak fogva: kiadatásukat Kína azóta is folyamatosan követeli.

2001 szeptemberében a számtalan ujgur szervezet közül kettő biztosan a tálibok és az al-Kaida szövetségese volt, Kína pedig azonnal kihasználta az ebben rejlő lehetőségeket. Az összes Kína-ellenes ujgur mozgalmat terroristának minősítették, még a békéseket is. 2001. október 11-én Peking kijelentette, hogy a hszincsiangi szeparatisták elleni fellépés része a terrorizmus elleni háborúnak.

Az ujgur emigráció békés ellenállásának hosszabb távon lehetnek eredményei, amit bizonyít, hogy tavaly egyik prominens tagját, Rebíja Kadír asszonyt jelölték a Nobel-békedíjra és George Bush is hivatalosan fogadta. Mindazonáltal a fegyveres összecsapások sem szűntek meg a kínai kormányerők és a különböző ujgur fegyveres szervezetek között.

A 21. század elején Kína számára az egyik legfontosabb bel- és biztonságpolitikai problémává az ujgur kérdés vált. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ezt a problémát nem lehet Kína határain belül tartani. Az ujgur emigráció szervezettebbé válása miatt egy, a tibetihez hasonló függetlenségi mozgalom fog kibontakozni, ami fájdalmasabban fogja érinteni Pekinget, mint a tibeti mozgalom, hiszen Hszincsiang mind gazdasági, mind geostratégiai értelemben sokkal fontosabb a számára.

Az írás teljes terjedelmében a globusz.net-en olvasható.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb