Az Osonó, az angyal és a thaiföldiek

2011. augusztus 21./erdély.ma/TibetPress

Fazakas Misi vezetésével elkezdődtek a Karnevál címet viselő közös produkció próbái Thaiföldön, a Moradokmai Színházi Közösség Bangkok melletti birtokán. Amint azt már tőlük megszokhattuk, ez is egy általuk kitalált és megírt darab, amely ezúttal az emberi megfelelést, a folyamatos szerepjátékokat, a rejtőzködést és közhelyeket szajkózó tömegből való kitörés szükségességét helyezi a középpontba. Az előadás, amelyben thai és háromszéki színészek is fellépnek, a thaiföldi színház változatos mozgáskultúráját használja, keverve az Osonóra jellemző expresszionizmussal és stilizációval.

Az első próbák nehézségei azt mutatják, mégiscsak problémát okozhat az a tízezer kilométer távolság, ami a két művészcsoport között van, s itt nem csak az ötórás időeltérés, az állandó harminc fok körüli hőmérséklet, és a reggeltől estig szakadó esőről van szó.

Fazakas Misi azt mondja: gyakran előfordul, hogy egy rendezői utasítás egészen másképp jelenik meg a színpadon, mint azt ő eredetileg elképzelte. Ebben nem csak az játszik szerepet, hogy a magyar nyelven megszületett gondolatot angolra, majd angolból thaira fordítják, hanem az is, hogy bizonyos koncepciók nem ugyanazt jelentik a thai, mint az európai kultúrában. Eltartott egy ideig az is, amíg tisztázták, hogy mit jelent a karnevál. Mert alakoskodás ott is van, csak az nem hasonlít az ittenire. Fazakas azt mondja: minden kezdet nehéz, most már majdnem értik egymást, mennek előre.

Tovább kell mélyíteni egymás kultúrájának a megismerését – véli a darabban fellépő és a tolmács szerepét is betöltő Bartha Lóránd, amikor ugyanis egy angyali sugallatot próbált elmagyarázni, nem értették, hogy miről beszél. Kisebb baj a hiányos nyelvtudás, nagyobb gond az, hogy a buddhizmusban nincsenek angyalok. Egyféle őrangyalnak a bódhiszattvák felelnének meg (ők olyan tökéletességet elért emberek, akik az anyagi világ fölötti szférából nyújtanak segítséget), ám a különbségek igen jelentősek. Ilyen körülmények között aztán a jelentések eljátszása, a tolmács mindennapi feladatai közé tartozik meséli Bartha.

Az Osonó másik, Thaiföldön lévő színésze, Mucha Oszkár, azt mondja: amikor akkor kelsz fel reggel, mint itthon éppen lefeküdnél, nehéz a darabon belülről lelkesíteni a hat thai színészt, igaz erre nincs is igazán szükség, mert a helyiek hihetetlen kíváncsisággal és érdeklődéssel vetették bele magukat a munkába.

A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely három alkotója szeptember 9-ig marad a távol keleti országban. A tervek szerint hat thai és két szentgyörgyi színész részvételével egy közös produkciót hoznak létre, amelynek tervezett bemutatója augusztus 30. A premiert követően másfél hetes thaiföldi turné következik, valamennyi nagyobb város érintésével. Azt szeretnék, hogy az előadást Erdélybe is elhozzák