2009. augusztus 9.

A világ legelhanyagoltabb őslakos közösségének - a tibeti jakpásztoroknak - a jövője  olyan komoly veszélyben forog, hogy az ENSZ arra készül, hogy augusztus 9-t kinevezi az őshonos népek világnapjává (1).

1998 márciusában a kínai hivatalos hírügynökség, a Xinhua, Qi Jingfat az akkori mezőgazdasági miniszter-helyettest idézte, aki azt mondta, a kormány politikája az, hogy "a század végére teljesen felszámolja a nomád pásztorkodó életmódot." Ez a politika többet jelentett, mint csupán egy határozott támadást a tibeti kultúra és identitás egyik legkülönlegesebb formája ellen: A tibeti nomádok hosszú idő óta felhalmozódó tapasztalattal rendelkeznek, hosszú távon fenntartható módon gazdálkodtak a Tibeti Fennsíkon, ahol számos ázsiai folyó forrása található. Többek között az Indusé, a Bhramaputráé, a Sárga-folyóé, a Jangcéjé , a Mekongé, és Szlavené. A nomádok erőszakos áttelepítésének következtében ezt az érzékeny egyensúlyú területet megfosztják a hozzáértő gondoskodástól, éppen akkor, amikor a lehető legnagyobb szükség van az ilyen felelősségteljes gondoskodásra, mind regionális, mind globális szinten.

Áttelepítési mérleg
Az áttelepítések a Tibeti Fennsík egyes régióiban  jóval nagyobb mértékűek voltak mint máshol. A kínai kormány hivatalos statisztikája szerint, melyet egy 2007-es beszámolóban (2) idéznek, kiderül, hogy az áttelepítések különösen nagy mértékűek voltak Qinghai tartományban, ahol 2005-ben 89%-os volt a kitelepítések aránya, ami körülbelül 100,000 család kitelepítést jelenti, mely a tartomány tibeti lakosságának majdhogynem a fele. 2008 augusztusában a Xinhua (3) bejelentette, hogy 73,700 tibeti nomádot a Sárga-folyó forrásvidékénél, Gannan közigazgatási körzetben (Gansu tartományban) található ősi szülőföldjeikről állandó kőházakba telepítenek át. 2008 októberében a Xinhua (4) beszámolt egy nagy áttelepítési program beindításáról Sichuan tartományban, melynek keretén belül a hatóságok összesen 470,000 nomádot telepítenek át egy 5 éves periódus alatt.

A kínai kormány hátsó szándékai a áttelepítésekkel
Egészen idáig a Tibeti Fennsík hatalmas, de kiaknázatlan forrása volt a természeti kincseknek, többek között ásványi anyagoknak és víznek. A Tibet Railway 2006-os megnyitása biztosította Kína számára a megfelelő eszközöket, hogy elsőként hatékonyan és eredményesen aknázhassa ki Tibet hatalas mennyiségű természeti kincsét. De mielőtt bányákat nyithatott és gátakat építhetett volna, illetve egyéb nagy infrastruktúrális befektetésekbe kezdett volna a fennsíkon, meg kellett tisztítania a területet a nagy számban itt élő nomádoktól, elvéve tőlük ősi földjeiket. Kína azon állítása, hogy az áttelepítésekre azért került sor, hogy megvédjék a területet a túlnépesedéstől, igencsak megkérdőjelezhető: A nagymértékű környezetszennyezéssel járó projectek, mint amilyen a bányák megnyitása, mindíg éppen abban a térségben történtek, ahonnan azt mrgelőzően a nomádokat kitelepítették.

Az erőszakos áttelepítési politika ugyanakkor egy alig burkolt támadás a tibeti kultúra és identitás egyik legkülönlegesebb formája ellen. A szeparatista érzelmek forrásául szolgáló tibeti identitás csökkentésének jelentősége a 2008 márciusi felkelések óta még nyilvánvalóbbá vált a kínai kormány számára. 2007-ben a kínai kormány nyiltan beismerte, hogy politikai okok állnak a kitelepítések hátterében, amikor Zhang Qingli Tibeti Párttitkár azt állította, hogy a tibeti földművelő és legeltető közösségek átszervezése nem csupán gazdasági érdekeket szolgált, hanem a Dalai Láma befolyásának visszaszorítását is.

Egy Kelet-Tibetben Amdo területén élő nomád a következőt nyilatkozta a Free Tibetnek: "A kínai kormány el akarja távolítani a nomádokat a legelőkről....mert hogyha a nomádokat rákényszerítik, hogy felhagyjanak hagyományos életmódjukkal és szokásaikkal, a kínai kormánytól fognak függeni, és így a kormánynak könnyebb lesz az ellenőrzése alatt tartani a tibetieket."

Az áttelepítések ára
Számos nomádot szakítottak el földjétől, és telepítettek át névtelen városi településekre. Jakcsordáikat, mely nemcsak túlélésüket jelentette, hanem egyben identitásukat is jelképezte, a Free Tibetnek adott beszámolók szerint, csekély ellenszolgáltatás ellenében gyakran levágták. Képtelenül arra, hogy felvegyék a versenyt Tibet egyre növekvő városi munkaerőpiacával, a nomádok sötét jövő elé néznek, és jónéhányan a szegénység csapdájába esnek. A Free Tibet szemtanúktól értesült a kitelepítésekről és hatásukról, hogy a városokban ahová betelepítették őket, nem találva munkalehetőséget, a nomádok egyre növekvő mértékben válnak  szenvedő alanyaivá a mentálhigénés problémáknak, akoholproblémáknak és egyéb szociális problémáknak.

A Free Tibet igazgatója Stephanie Bridgen elmondta: "A tibeti nomádok ilyen nagy arányú erőszakos áttelepítése többet jelent mint támadást a világon megmaradt kevés nomád közösség egyike ellen; Kína azon elhatározásának, hogy kizsákmányolja a Tíbeti Fennsíkot, figyelmen kívül hagyva annak ökológiai következményeit, a világ egyik legérzékenyebb egyensúlyú területén, mely folyók forrása, katasztrófális hatása lehet mindannyiunkra nézve. A Világ kormányainak most kell cselekedniük, hogy megvédjék a Tibeti Fennsíkot, mielőtt túl késő lesz. Kína felszólítása, hogy hagyjon fel a tibeti nomádok nagyarányú erőszakos kitelepítésével, lehetne az első lépés."

Szerkesztői jegyzetek:

(1) További nformáció az ENSZ őshonos népek számára kijelölt világnapjával kapcsolatban elérhető az alábbi címen: http://www.un.org/depts/dhl/indigenous/

(2) Dr Susette Cooke,  “Qinghai: Settling the Nomads” elérhető a következő címen: http://www.case.edu/affil/tibet/tibetanNomads/documents/Qinghai.PDF

(3) A Xinhua beszámolója elérhető a következő címen: http://news.xinhuanet.com/english/2008-08/15/content_9343243.htm

(4) The Xinhua beszámolója a Reuters  egy beszámolójában idézve elérhető az alábbi címen: http://www.iht.com/articles/reuters/2008/10/11/asia/OUKWD-UK-CHINA-TIBETANS.php

(5) az ntterjúalany nevét, személyiségi jogait védvén nem hoztuk nyilvánosságra