Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Az irodalom visszavág

2008. október 23./csütörtök/Free Tibet Blog/TibetPress

“Vers, ami Tibet” címmel új rovatot indít a Free Tibet Blog! A cím önmagáért beszél: a klasszikus és kortárs tibeti irodalom alkotóinak poémáival találkozhattok majd e cím alatt. A jeles alkalomból a rovat szerkesztőjével, és a versek fordítójával, Gubányi Grétával beszélgetünk.

Free Tibet Blog: Vágjunk is a közepébe. Hogyan kerültél kapcsolatba Tibettel?

Gubányi Gréta: Édesanyám és a nővérem szinte egyszerre járták a Buddhista Főiskolát, így én rengetegszer hallgathattam őket, amint tibeti buddhista filozófiáról és tibeti ügyekről beszélgetnek. Nagyon érdekesnek találtam ezeket a dolgokat, eljártam velük Magyarországra érkező lámák és rinpochék tanításaira, elkezdtem olvasgatni is e témában, míg később, szép lassan én is be tudtam kapcsolódni ezekbe a beszélgetésekbe. Tizenöt éves koromra már kialakult bennem egy kép Tibetről, de ezt az akkori képet leginkább a “shangri-la szindrómához” tudnám hasonlítani. Ez akkor kezdett el változni, mikor a nővérem által megrendezett jótékonysági eseményen kapcsolatba kerültünk tibeti menekültekkel. Ám kétségkívül a legnagyobb hatást az idén márciusban elindult események tették rám. Mélyen megérintett a dolog, ugyanis természetemből kifolyólag rendkívül nehezen viselem az igazságtalanságot és nagyon érzékeny vagyok az elnyomásra. Mivel különleges helyet foglal el a szívemben ez az ország, ez a kultúra, ami által már annyi mindent tanulhattam - és még szeretnék is a jövőben- ezért kötelességemnek érzem, hogy kiálljak Tibet mellet és segítsek, ahogy tudok.

FTB: Azt hiszem, egészen más prózai szöveget, regényt, novellát fordítani, mint verset. Egyértelműen nehezebb, én úgy gondolom. Mi kell a jó versfordításhoz véleményed szerint?

GG: Látod, nálam ez pont fordítva működik! Bár, valóban, ha jól belegondolok, nem könnyű verset fordítani, de számomra sokkal élvezetesebb, ezért nem tűnik nehéznek. Versek fordításánál nagymértékben szükség van fantáziára és kreativitásra, míg egy prózai műnél minél inkább ragaszkodni kell az eredeti szöveghez. Úgy gondolom, több dolog kell a jó versfordításhoz, mindenekelőtt legfontosabbnak tartom az átérzést, a beleélő képességet. Szükség van némi bátorságra is, de emellett alázattal kell maradni az eredeti mű iránt, és végül nem árt a játékosság, hisz mindez a szavak játéka.

FTB: Mit kell tudnunk azokról a versekről, amik közreműködéseddel idekerülnek a blogra? Csak kortárs íróktól fordítasz, vagy visszamész az időben?

GG: Elsősorban olyan verseket választottam, amelyek őszinték, „igazi” tibetiek gondolatait szeretném átadni. Sok olyan írással is találkoztam, amelyekben kínai befolyás érződik és olvasás közben az embernek egy amolyan átnevelő projekthez hasonló szájíze támad. Igen, főleg a kortárs költők műveivel foglalkozom, legtöbbjük angol nyelven ír, verseik könnyen hozzáférhetőek az internet segítségével, hiszen olyan aktuális témákról szól a művészetük, melyeket minél több emberrel szeretnének megosztani. Emellett, viszont nagyon szeretném a régebbi korok költészetét is tanulmányozni, ám ehhez még sajnos nehezebb hozzájutni itthonról, de dolgozom az ügyön!

FTB: Ez egy nehéz kérdés lesz - és nem is túl értelmes, ha jobban belegondolok- de ha össze kellene foglalnod milyenek a tibeti versek, akkor mit mondanál? Úgy értem, milyen témákról írnak? Csak az elveszett haza, ami foglalkoztatja őket, vagy vannak más toposzok is?

GG: Mivel viszonylag még kezdőnek számítok ahhoz, hogy jól tudjam összegezni, jellemezni a tibeti költészetet, ezért csak az eddigi tapasztalataim által fogok tudni válaszolni erre a kérdésre.

Nagyon sok verset olvastam szerelemről, jelentősek a filozófiai, vallási témájú költemények, az újévi köszöntők, ám észrevehetően a mai tibeti költészetre jelentősen rányomja a bélyegét a haza szerencsétlen helyzete, az aggodalom, a remény, a szabadságért való küzdelem.

Ez nem meglepő, hisz a mi hazánk irodalmában is voltak hasonló időszakok. Viszont ez az éremnek csak az egyik oldala. A másik oldalán, a TAR területén élő tibeti írók munkáiban, ahogy már korábban említettem, a párt érdemeinek dicsőítése, a “Tibetben minden rendben van” és a “Kína egyenlő fejlődés” témák a mérvadók. A Tibetben élő tibeti írók sajnos cenzúra nélkül nem adhatják ki műveiket, (ez az eljárás sem hangzik számunkra újdonságnak) így az igazi érzéseikről csak a külföldön élő tibetiek írhatnak szabadon. Bár az előbbiek közül is vannak, akik szembeszegültek, ők, finoman szólva nem jártak jól emiatt.

FTB: Ismerhetünk valakit az alkotók közül? A XVII. Gyalwa Karmapa neve szerintem sokaknak ismerősen cseng…

GG: Igen, Őszentségéről, a Karmapáról úgy mondják, gyönyörű verseket ír, bár én eddig csak egy versének az angol változatához tudtam hozzájutni, az alapján azt kell, hogy mondjam, ez valóban így igaz. Csodálatos, fennkölt stílusban ír, nagy öröm és különleges élmény volt lefordítani ezt az egy művet. Őszintém remélem, hogy lesz majd alkalmam hozzájutni több költeményéhez is. Akiknek még ismerős lehet a neve, az Tsoltim N. Shakabpa és Woeser. Shakabpa költő és aktivista, igen tevékenyen részt vesz az irodalmi életben. Érdekesség, hogy az édesapja, Tsepon W.D. Shakabpa, Tibet egykori minisztere írta a Magyarországon is kapható Tibet történetét, mely az egyik legszínesebb, legátfogóbb képet adja az országról. Woeserről is sokat lehet hallani, hiszen ő a legnépszerűbb, legismertebb tibeti írónő, aki ráadásul kínai nyelven jelenteti meg írásait. Pályája elején munkái még a néppárt által jóváhagyottak voltak, később, mint szabadgondolkodó író adta ki legelső könyvét, melyet aztán be is tiltottak 2003-ban, azóta írásai nem jelenhetnek meg Kínában. Mára, mint blogger közvetíti gondolatait egy Kínán kívüli szerverről, mivel azelőtt többször is feltörték és zárolták weboldalát. Az ő blogja a legnépszerűbb a tibetiek körében, s több mint három millió látogatója van, mióta külföldről is elérhető az oldal. Róluk tehát már többen hallhattunk, de a rovatban midig fogok pár sort szánni a költőkre is, hisz mindegyikük fontos szerepet tölt be valamilyen téren.

FTB: Szerinted mi az, amit a nyugat vonzónak talál a tibeti kultúrában, és mennyit tudunk valójában erről a kultúráról?

GG: A spiritualitás. Úgy gondolom, ez az, ami a leginkább felkelti a nyugat érdeklődését, mivel itt Európában ez egy viszonylag hiányzó dolog, pedig az embereknek szükségük van rá. Tibetben mélyen gyökerezik a spiritualitás, ott van mindenhol, az életmódjukban, a gondolkodásukban, a kultúrában. Ez nagyon egzotikussá és varázslatossá teszi Tibetet, az egyik legtitokzatosabb kultúra az övék. Őszentsége, a Dalai Láma karizmatikus, magával ragadó egyénisége, aktív életmódja, a belévetett megingathatatlan hite a tibetieknek, mindez nagy benyomást tesz a nyugatra, elgondolkodtatólag hat rá. A nyugati emberek (legtöbbjük) vágynak egy olyan helyre, ahol megnyugvást találhatnak, ahova a sok stressz és munka után elvonulhatnak, megkeresni az „ösvényt”, így találnak rá általában Tibetre. Bizonyos országokban jobban elmélyült ez az érdeklődés, jobban jelen van a köztudatban, bizonyos országokban kevésbé. Fontos, hogy minél több ember minél mélyebb tudást szerezzen a tibeti kultúráról, hogy több oldalról is megismerjék, hiszen folyamatos támadások alatt áll, ezért rajtunk is múlik, hogy mindezek ellenére megmaradhasson ez a gyönyörű kultúra olyannak, amilyen. Tudatosnak kell lennünk, mert jelenleg Tibettel foglalkozni nem csak érdekes elfoglaltság, hanem egy jelkép.

FTB: Mit gondolsz, megfelelőképpen van itthon képviselve Tibet, és a tibeti kultúra?

GG: Ez egy elég érdekes dolog. Ahogy eljárok Tibettel kapcsolatos rendezvényekre, eseményekre, tüntetésekre, látok ott egy bizonyos létszámot, azokra gondolok, akik valóban érdekeltek ez ügyben és elkötelezettek, de ez a létszám nem elég. Kevés a Tibet-aktivista Magyarországon. Ennek több oka lehet. Mivel a jelenlegi kormánynak nem „érdeke” most Tibettel foglalkozni, én úgy érzem, hogy a központi média is ez által vezéreltnek tűnik, ez pedig a struccpolitikát erősíti meg az emberekben, nem veszik komolyan a „kósza” híreket.

Pontosan ezért gondolom azt, hogy szükség van egy fiatalos lendületre e téren, valamilyen aktívabb képviseltre, hiszen Kína folyamatosan árasztja a propagandát és ezért mindig ébernek kell lenni ahhoz, hogy helyesen tájékozódhassunk.

Fontosnak tartom azt, hogy eldöntsük melyik oldalon állunk, nem számít ugyanis a távolság, vagy, hogy mekkora a befolyásunk. Olyan magot kell ültetni, aminek ehető a termése. Én bízom benne, hogy ez a lendület hamarosan el fog jönni hazánkban is, sőt, én úgy látom, hogy egyáltalán nem terméketlen ez a talaj, hiszen meg van a kapcsolat a két ország között, valamit Magyarország ősi kultúrájában is mélyen gyökerezik a spiritualizmus, és ez okot ad a reményre. Mindenesetre el kell hinni azt, hogy egy emberen is múlhatnak dolgok és ez az egy akárki lehet, éppen ezért nem szabad érdektelennek maradni és kritikusnak sem szabad lenni, amíg meg nem tettünk mindent ügyünk érdekében.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb