Az ifjúságot kívánja megnyerni a kínai pártvezetés

2011. július 9./Hvg.hu/TibetPress

Az ifjúságot kívánja megnyerni magának az immár 90 éve alapított Kínai Kommunista Párt (KKP) - ez volt az egyik hangsúlyos elem az idei évfordulón. A július elsejei ünnepségek témái évről évre tükrözik a pártvezetés prioritásait, amelyek egyben meghatározzák az egész belpolitikát. A vezetők nemzedékeinek változásával a KKP maga is átalakult, ma inkább a fényes gazdasági sikereket és a nagyhatalmi nacionalizmust testesíti meg, mint a marxista ortodoxiát – írta az elhangzottakat elemezve a párizsi Le Monde.

A globalizációra összpontosító Kínában a „vörös kultúra” ma már csak szerény helyet foglal el, a politikai folklór része. Megnyugtatja a nosztalgiázó pártembereket egy olyan időben, amikor az internet folyamatosan aláássa a hivatalos propagandát. A KKP mégis elég vonzó maradt ahhoz, hogy évről évre milliók lépjenek be soraiba. Ezek az emberek fiatalok, gyakran az elithez tartoznak és ezt fel is vállalják. A lap tudósítói több konkrét példát ismertetnek.

A 26 éves Kuj Csing-feng (Cui Yingfeng) attól a sanghaji háztól alig néhány lépésre, ahol 1921-ben összeült a KKP első kongresszusa, sorra kifejtette a párt hatalmi monopóliuma mellett szóló szokásos érveket. „A párt nagy erőt képvisel”, „Kína belülről reformálja meg magát”, szabad választásokra pedig azért nem kerül sor, mert Kína „kulturálisan más”, és „háttérbe szorítja az individualizmust”. A Hupej (Hubei) tartományban született Kuj nemrég egy állami kőolajtársaság sanghaji irodájában kapott állást. Nem vitatja, hogy párttagsága talán összefügg az állás elnyerésével, de szerinte az, hogy valaki párttag, még nem jogosítja fel jogtalan előnyökre.

A tagfelvétel bonyolult folyamat. A legjobb diákokat „javasolják” a pártba, mások maguk jelentkeznek. A párt vizsgálatot folytat barátaiknál és tanáraiknál. A tagjelölteknek egy éven át havonta feljegyzést kell írniuk, számba véve eredményeiket és kifejtve személyes gondolataikat. Mindegyikük tevékenységét egy-egy régi párttag patronálja. A felvételi szertartáson a fiatal párttagok bal öklüket a sarló-kalapácsos zászló felé emelve tesznek esküt: „Készek vagyunk mindent feláldozni a pártért és a népért, sohasem fogjuk elárulni a pártot”.

Kuj évfolyamán a diákoknak csaknem 70 százaléka kérte felvételét a pártba. „Minél magasabb a szint, annál több a párttag az osztályban”. Ők lennének a legambiciózusabbak? „Ezek a fiatalok érettebbek, jobban érdeklődnek a politika iránt, és a párt meg akarja nyerni a kiemelkedő  tehetségű embereket” – válaszolta a fiatalember. Azért is fontos a fiatal elit megnyerése, hogy ne más keretekben próbálják megvédeni érdekeiket. Az előző kínai elnök, Csiang Cö-min (Jiang Zemin) idején hasonló módon és megfontolásokból igyekezett a párt bevonni soraiba a vállalkozókat. A KKP ma - a szervezési osztálya által közölt adatok szerint - 80 millió tagjával messze a világ legnagyobb létszámú politikai szervezete, és tagjainak csupán 24,3 százaléka 35 éven aluli. 2010-ben 3 millió új tag lépett be a KKP-be, és 37,1 százalékuk egyetemi diplomával rendelkezik.

A párt igyekszik lépést tartani a korral. Az elit képzésére szolgáló pártfőiskolák a világ minden tájáról hívnak előadókat, több-kevesebb sikerrel használják a közösségi portálokat, a 90. évfordulóra készült film-szuperprodukcióban a legnagyobb kínai és hongkongi sztárok léptek fel. Mindazonáltal a kínai ifjúság, amelyet a Tienanmen téri mozgalom eltiprása hosszú időre távol tartott a politikától, a Le Monde szerint egészében kivonja magát a KKP befolyása alól, az új nemzedékek sokkal kritikusabban látják a kínai rendszer határait: az interneten ez jól érzékelhető.

A pártba jelentkező fiatalok egy része azt hangoztatja, hogy ők belülről szeretnék megváltoztatni a dolgokat. Ez a helyzet Hsziao Hszü (Xiao Xu) esetében, akit kérésére álnéven említenek a francia lapban. Miután az egyetemen felvették a pártba, egy Peking városfejlesztésével foglalkozó hivatal munkatársa lett. Azt hangoztatja, átláthatóságra törekszik kommunikációs feladatának végrehajtásában. A közigazgatásnak „szolgáltatásnak kell lennie”. Újságírói tanulmányokat végzett, de a cenzúra miatt nem akar a sajtóban dolgozni. Amikor viszont arról kérdezik, hogy milyen kihívásokkal jár a növekvő szociális elégedetlenség, gyorsan visszahúzódik az ismert formulák mögé: a párt nélkül „visszatérne a hadurak ideje”, vagy „Kína nem lehetne egységes ország”. Kritikai megjegyzéseit a hivatalos nyilvánosságban zajló viták keretében teszi meg, soha nem ugrotta át „a virtuális kínai nagy falat”, vagyis nem lépett Kínában tiltott online oldalakra.

Ugyancsak álnéven szerepelt a francia lapban Vang Csiang (Wang Qiang), aki harmincas éveiben jár és egy gazdasági kutatóintézetben dolgozik. Ő elismeri, hogy a párton belül van egy liberális és egy konzervatív tábor. „Senki nem közli, melyikhez tartozik, de magatartásuk alapján mindenki tudja.”  Ven Csia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök liberális, de a kutató szerint nem tekintik befolyásosnak. „A párttagok azokra figyelnek, akiknek több a hatalmuk, akik erős kapcsolatokkal rendelkeznek a hadseregben” – véli Vang.

A párttagok azok, akik egy demokratikusnak korántsem tekinthető folyamat keretében megválasztják a párt, következésképpen az ország vezetését, amely a jövőre esedékes kongresszuson változni fog. A 90 éves KKP ideológiai fordulatai ellenére még korántsem jutott el a kételyek korába - bár már hallani disszonáns hangokat is. Vang Jang (Wang Yang), Kuangtung (Quangdong) tartomány első titkára például ünnepi szónoklatában arról beszélt, hogy „a tapsok nem fojthatják el a nép hangját, és a statisztikai sikerek nem takarhatják el a tényleges  problémákat”. A szokatlan mondatot az ünnep előestéjén címben emelte ki a tartományi pártlap – fejezte be a KKP születésnapi megnyilatkozásait  elemző írását a francia lap.