Az első papírpénz nyomában

2012. január 16./OB/TibetPress

A Mongóliába látogató szakemberek és érdeklődők hamarosan egy kiállításon tekinthetik meg az első papírpénzeket. Talán kevesen tudják, hogy az első bankókat a 13. századi mongolok tették általános fizetőeszközzé a mai Kína területén.

Egy gyűjtemény története
A mongol kutatók úgy vélik, hogy az első, az egész mongol birodalomban használt papírpénzeket a Jüan-dinasztia megalapítója, Kubiláj kán bocsátotta ki uralma kezdetén, majd egy 1287-ben rendeletében megparancsolta, hogy időszakos pénzhiány esetén a papír alapú értékmérőket ugyanúgy el kell ismerni, mint a rézpénzeket. A nagykán ezzel akarta mérsékelni az eluralkodó inflációt. A kiállításon is bemutatott papírpénzen mongol és kínai nyelvű feliratok vannak, melyet a kán pecsétje hitelesített. Ez a híres papírpénz egy nemzetközi aukcióról került a mongol múzeumba, melyet B. Njamaa vásárolt meg 200 ezer amerikai dollárért. A magángyűjtő összesen 52 darab különleges mongol papírpénzt és érmét szedett össze külföldről. A Mongol Kulturális, Oktatási és Tudományos Minisztérium és a mongol kormányzat a különleges történeti dokumentumokat megvásárolta a gyűjtőtől, aki kedvezményes áron, alig 230 millió mongol tugrik (közel 180 ezer dollár) értékben „szabadult meg” ezektől a becses kincsektől azért, hogy azokat a mongol múzeumokban helyezték el és a mongolok büszkék legyenek történelmükre.

Nagykánok a pénzeken
A középkori Mongólia történetének bizonyos részeit szinte alig ismerjük, így arról sem értesültünk, hogy Dzsingisz kán és utódai az általuk megszállt területeken érméket vertek.  A kiállításon bemutatott papírpénzek és érmék különlegessége, hogy azokon 24 kán neve és pecsétje szerepel. Köztük van a magyar történelemből is jól ismert Ögödej, Güjük és Möngke neve. Az érmék hátoldalán feltűnik egy háromágú szigonyszerű pecsét vagy nemzetségjel (tamga), mely korábban a szkíta eredetű kusánok jelvénye volt. Az egyezés nem véletlen, hiszen a mongol történeti források Dzsingisz kán őseinek az Indiát és Közép-Ázsiát uraló indo-szkítákat vagyis a kusánokat tartották.

Kínai előzmények
A papírpénzek őseit a kínai Tang-dinasztia idején készítették, valamikor 800 körül. Ezek modern értelemben inkább váltók lehettek. A „repülő pénznek” ismertté vált fizetőeszköz azt a célt szolgálta, hogy az államnak árut szállító kereskedő már a birodalom hatásán, a kikötőben vagy más –áruátvételi ponton hozzájuthasson a pénzéhez. Az átvételi helyen kapott egy hiteles bizonylatot arról, hogy az állam megvásárolta készletét és annak ellenértékét bármelyik állami kifizetőhelyen megkapta. Így nem kellett hosszú távolságra szállítani az árut, de nem is volt szükséges sok készpénzt magával cipelni. Ráadásul a papír használata könnyeddé tette a kereskedők és az állam közti ügyleteket. Ezt követően a kínai Szong-dinasztia (960-1279) kezdte használni a papírpénzeket, melyeket egyes bankokban lehetett készpénzre, vagyis rézpénzre váltani. A pénz kibocsátás állami monopólium volt, a papírpénzeket be lehetett váltani fémpénzre, de a tranzakció visszafelé már nem működött. Ráadásul a bankókkal csak az állami tulajdonú boltokban lehetett vásárolni sót vagy bort.

A Jüan reform hatása
A Kínát elfoglaló mongolok Jüan néven alapítottak dinasztiát. Sokban követték elődei pénzpolitikáját, de sok újítást is bevezettek. Az első papírpénzt 1260-ban bocsátották ki, melyet az egész birodalom területén elfogadtak, de a fadúccal nyomtatott bankók hamar elértéktelenedtek, ráadásul könnyen lehetett hamisítani azokat, ezért 1272-ben a mongolok elrendelték, hogy csak rézlemez alapról lehet pénzt nyomtatni. A keleti mongol találmány más mongol részbirodalomban is elterjedt, a Mezopotámiát, Közép-Ázsiát és a Kaukázus vidékét uraló mongol ilkánok is bevezették a papírpénz használatát. A nyugati követek és utazók a mongol birodalomban ismerkedtek meg az új találmánnyal. Bevezetéséhez és széles körű európai elterjedéséhez azonban még évszázadokat kellett várni: a legkorábbi európai papírpénz csak 1601-ben jelent meg Svédországban.