Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

Az elhallgatott kínai népirtás: az ,,Ujgurok Anyja'' nyilatkozik/China's Other Genocide: the 'Mother of the Uyghurs' Speaks Ou

2009. június 28./WPFW Pacifica Radio/AlterNet/TibetPress

2009. június 24.
China's Other Genocide: the 'Mother of the Uyghurs' Speaks Ou
Noha nagyon sokat hallunk Tibetről és a Dalai Láma törekvéseiről a tibeti emberjogi helyzet javítása érdekében, de egy másik nagylétszámú etnikai csoportról Északnyugat-Kínában, Hszincsiang tartományban, az ott élő ujgurokról, valamint az ott élő más népekről szinte semmit nem tudunk.

Való igaz, hogy Tibetben az elnyomás, a bebörtönzések és a kivégzések száma csökkent, ez sajnos nem igaz az ujgurokra, sőt üldöztetésük a szeptember 11-ei terrortámadás után és Bush kormányzat terror elleni kampánya következtében drámaian fokozódott.

Kína mögött állt Bush azon törekvése, hogy elnyerje az ország támogatását az Al-Kaida ,,vadászatához''. Kína így terrorszervezetként határozta meg a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalmat (ETIM), egy olyan szervezetet, amelyre abban az időben semmilyen terrorcselekmény előkészületét nem lehetett rábizonyítani. Röviddel ezután az Egyesült Államok felvette az ETIM-et a terroristák nyilvántartásába, emigráns ujgurokat ejtettek fogságba Afganisztánban, akiket aztán Guantanamón tartottak fogságban, vádemelés nélkül.

De ami a legfigyelemreméltóbb, Amerika terrorizmus elleni háborúja korlátlan lehetőséget adott Kínának arra, hogy a hszincsiangi muszlim kisebbségeket immár anélkül nyomja el, hogy Amerika vagy Európa elítélné érte. Egyvalaki azonban mégis hallattja az ujgurok hangját Hszincsiang határain kívül is: Rebiya Kadeer, akit szeretettel az ,,Ujgurok Anyjának'' emlegetnek. Azon kívül, hogy Rebiya kiáll Hszincsiang etnikai kisebbségeiért, a ,,Kína Első Számú Közellensége'' megtisztelő címet is birtokolja. Szegénységben nőtt fel, amihez nagyban hozzájárult Mao Ce-tung Kínai Népi Felszabadító Hadserege, mivelhogy családja földjét elvették. Egyszerű mosónőként kezdte életét, kézzel mosta az olajfinomító munkások ruháit. Innen küzdötte fel magát Kína leggazdagabb asszonyává, és a hetedik leggazdagabb emberré Kínában, valamint a Népi Kongresszus magas rangú tisztviselőjévé.

Egy napon, amikor amerikai emberjogi képviselőkkel készült találkozni, letartóztatták, és az ezt  követő hat évet börtönben töltötte, - két évet magánzárkában - szörnyű körülmények között. Több ízben Nobel Béke-díjra jelölték, de a kínai politikai lobbi, és a kereskedelmi kapcsolatok megromlásával való fenyegetés miatt a norvég kormány mégsem adhatta át neki ezt a rangos kitüntetést. Jelenleg Amerikában él, emigrációban. Ő a Világ Ujgur Kongresszusának és az Ujgur-Amerikai Szövetségnek az elnöke. Kiadta önéletrajzi könyvét, Sárkányharcos: egy nő hősies harca a békéért Kínában címmel, amihez Őszentsége a Dalai Láma írt előszót. Az életrajzi mű egy bátor nő rendkívüli beszámolója arról, hogyan próbált meg élni a legmagasabb emberi értékek szerint a modern idők legkegyetlenebb elnyomó rendszerében.

Június 1-én Rebiya Kadeer exkluzív interjút adott Washingtonban a WPFW Pacifica Rádiónak. Kína azt állítja, hogy Tibet mindig is Kína része volt, és ezzel legitimálja Tibetbe való behatolását az 1940-es évek végén; ugyanezt állítják Kelet-Turkesztánra vagy a Hszincsiang Autonóm Területre vonatkozólag is, ahol nagyon sok nem-kínai, hanem türk vagy más közép-ázsiai, például ujgur nemzetiségű ember él.

WPFW:
Hogyan vált az ujgurok földje a kommunista Kína részévé, és mi volt a státuszuk Mao elnök forradalma alatt?
Rebiya Kadeer: Történelmileg sem Kelet-Turkesztán, sem Tibet nem volt Kína része, hanem mindkettő független volt. Ezt a kínai kormány is nagyon jól tudja. A Szovjet Birodalom összeomlása után Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán független államokká váltak Közép-Ázsiában. Mi, ujgurok is Közép-Ázsiához, ezekhez az országokhoz tartoztunk történelmileg, nem pedig Ázsia keleti részéhez. Ők Nyugat-Turkesztán, mi Kelet-Turkesztán vagyunk. Csakhogy amíg ők szabadok és függetlenek, addig mi a kommunista Kína uralma alatt állunk.

WPFW:
Amerika nagyon vegyes üzeneteket közvetít a világ felé, ha emberi jogokról van szó. Egyfelől hangoztatjuk, hogy támogatjuk az emberi jogokat, másfelől pedig elsiklunk például afölött, hogy a kínai hatóságok Kína Falun Gong-tagok millióit börtönözte be, és a rabok eltávolított szerveit szervátültetésekhez használta fel. Több mint százezer ilyen esetről tudunk. Amerika nem szólalt fel ez ügyben és néma maradt Tibet ügyében is. Nem szólaltunk fel a kínai rabszolgatartás ügyében sem. Kína naponta egy milliárd dollár bevételt biztosít számunkra, valamint 1,5 ezer milliárd dollár adósságunk van a birodalom felé kincstárjegyek és egyéb kötelezvények formájában. Így lehet bárki is az elnök, változás nem várható. Reménytelen a helyzet.
Az  Amerikai Kongresszus és az egész politikai közösség teljesen kiegyezett a jelenlegi helyzettel. Elképzelhető lehet-e, hogy az amerikai elnök elég fontosnak tartsa az ujgurok ügyét ahhoz, hogy szóba merje hozni a kínai tárgyalások alatt?
Rebiya Kadeer: Bízom abban, hogy az Obama-vezetés és talán a rákövetkezők is szem előtt tartják az ujgurok, tibetiek és más elnyomott népek emberi jogait. Látható, hogy a gazdasági helyzet eléggé rossz, és ennek tükrében elég nehéz lesz Kínára nyomást gyakorolni az emberi jogok ügyében. De hiszek abban, hogy a dolgok végül meg fognak változni.

WPFW:
Az ujgurok kulturális jellegzetességeit a kínaiak meg akarják semmisíteni 1955-óta, amióta elfoglalták az Ön hazáját. Az ujgurok és a rokon törzsi népcsoportok többségükben a muszlim hitet követik. A mongol hatás miatt azonban a samanisztikus befolyás is jelentős. Noha Ön muszlim, mégis azt írja a könyvében, hogy a magázárkában töltött fogsága alatt egy sámán dal vagy ima segített Önnek. Az ,,öt méreg'' közül, amire Kína folyton utal, háromnak igencsak vallásos összetétele van: a tibeti buddhizmus, az ujgurok által követett iszlám és egyéb helyi vallások, valamint a Falun Gong egyháza. A másik két méreg Tajvan és a demokratikus mozgalmak. Mi a véleménye, Kína miért tartja a vallást vagy a spiritualitást ekkora fenyegetésnek a kormányára és jövőbeli céljaira nézve?
Rebiya Kadeer: Tudja, a kommunista kormányzat ateista hatalom, megbélyegzi a vallásokat és üldözi követőiket. A kínai hatóságok számára minden vallás, legyen az buddhizmus, iszlám, kereszténység vagy bármi más, fenyegetés. Ez íratlan szabály, ugyanis a kínai kormány a világ vallásait a kommunizmussal akarja felcserélni, a kommunizmus ideológiájával akarja kimosni az emberek agyát, hogy azok engedelmeskedjenek. Ez az oka annak, hogy a kínai kormány ennyire fél a buddhizmustól, az iszlámtól, a kereszténységtől és minden más vallástól. A kínai kormány nagyon jól tudja, hogyha valaki vallásgyakorló, nem követi többé a kínai kommunista kormány hazugságait.
Mit vétettek az ujgurok, a tibetiek, a Falun Gong-hívők, a tajvaniak vagy mások? Csak annyit, hogy van saját egyedi  hitrendszerük. Követni akarják hagyományaikat és hitüket, ezért vallásszabadságot szeretnének. Ez az, ami legjobban megrémiszti a kínai hatóságokat, ugyanis ha az emberek vallásszabadságot követelnek, akkor más szabadságokat is fognak követelni.

WPFW:
Élete során Ön rendkívül sikeres üzletasszonnyá vált, így üzleti befektetésekkel és egyéb módon támogatta a hszincsiangi politikai és szociális jogok érvényesülését. Ráadásul az Ön férje politikai elitéltként nyolc évet töltött börtönben, mielőtt megismerkedtek. Mit gondol, miért tette Önt a Kínai Kommunista Párt a Népi Kongresszus vezető tisztségviselőjévé? Most mi a véleménye a Kínai Népi Kongresszus által gyakorolt elnyomásról, ami a tibetieket, ujgurokat, más népcsoportokat és a han-kínai csoportokat egyaránt sújtja?
Rebiya Kadeer: Kína hírhedt kulturális forradalma után a hatóságok úgy döntöttek, hagynak néhány ujgurt és más kisebbségek néhány tagját meggazdagodni. Megpróbáltam kihasználni ezt a lehetőséget, üzletelni kezdtem és meggazdagodtam. Mások nagyon féltek a kínai kormánytól; attól tartottak, ha üzletbe vagy más tevékenységbe kezdenek, üldözni fogják őket. Ezek után rövid idő alatt gazdag lettem, és az ujgurok roppantul tisztelnek emiatt. A hatóságok rendszerint felhasználják saját céljaik érdekében a közösségek nagy befolyású személyeit, és úgy gondolom, ezért választottak ki a kínaiak és ezért kaptam ezeket a magas hivatalos tisztségeket. Engem felmutatva bizonyíthatták, hogy ők figyelnek az ujgurokra. De valójában egyáltalán nem ez a helyzet, az ujgur nép nagyon sokat szenvedett és szenved ma is a kínai uralom alatt. Személyemmel akarták takargatni a népem elleni kegyetlenkedéseiket. A kínai kormánynak az volt a szándéka, hogy a magas hivatalos címek fejében majd én dicsérni fogom az ő ,,napfényes uralmukat''. Ha külföldi politikusok vagy küldöttségek érkeztek, nekem kellett ecsetelni, milyen boldogok vagyunk a kínai uralom alatt és hogy mindenféle jogokat biztosítanak számunkra. A kínai rezsim hivatalos szócsöve lettem.  A kínai hatóságoknak szükségük van olyan ujgurokra, akik feldícsérik a Kommunista Párt uralmát.  Az ujgurok egy százaléka szolgálja valamilyen módon a Kínai Kommunista Pártot.
Velem is ezt tervezték a kínai hatóságok, de végül nem feleltem meg ennek az elvárásnak. Régebben a kínai hatóságok mindig ujgur bábokat választottak, hogy ,,képviseljék a népüket'', persze a kínai kormány érdekei szerint, de aztán saját tapasztalataik alapján megtanulták, hogy az ujgurok nem szeretik a pekingi diktátorok által kiválasztott embereket.

WPFW
: Mik voltak azok a körülmények, amelyek a Kínai Népi Kongresszusi tagsága ellenére a letartóztatásához vezettek? Az, hogy Ön volt Kína leggazdagabb asszonya, segítette vagy nehezítette az Ön helyzetét?  Volt-e lehetősége  jó ügyvédeket fogadni? Kérem, beszéljen azokról az emberi jogsértésekről, amelyeknek tanúja volt a börtönben!
Rebiya Kadeer: A gazdagságomat arra használtam, hogy az ujgur népet támogassam vele a kínai törvények adta lehetőségeken belül. Szembesültem az ujgur nép elnyomásával: a folyamatos támadásokkal, letartóztatásokkal, kivégzésekkel, a Hszincsiang Autonóm Terület számára alkotott törvények kínai kormány általi megsértésével. Tanuja voltam az emberek szenvedésének, de ekkor még úgy gondoltam, meg lehet oldani ezeket az ügyeket békésen is azáltal, hogy a felső vezetés elé tárjuk őket. Adatokkal bizonyítottam az ujgurok helyzetét, és erről jelentést is készítettem kínai hivatalok számára, azt remélve, hogy ők majd változtatnak a helyzeten. A kínai kormány mindig a stabilitás és a nemzetiségek egységének fontosságát hangsúlyozza.  Azt hittem, őszinte az aggodalmuk, és hogy ha felhívom a figyelmüket ezekre a problémákra, akkor jó kínai állampolgárként a nemzetiségek egysége érdekében cselekszem. Végül rájöttem, hogy a Kínai Kommunista Párt egyáltalán nem érdekelt az ujgur nép szenvedésének és üldöztetésének megszüntetésében. A stabilitás és a nemzetiségek egységének hirdetése hazugság volt, amit a hatóságok az ujgurok feletti uralomra használtak. Ezek után úgy gondoltam, a legjobb módszer arra, hogy a világgal tudassuk az emberi jogsértéseket, az, hogy a külföldi politikusokat tájékoztassuk erről. Különösen az amerikaiakat, mert Amerika mindig is aggodalmát fejezte ki a kínai emberi jogi helyzet miatt. Az ujgur nép mindig is nagyon bízott az Egyesült Államok kormányában abban a hitben, hogy az törődik emberi jogi helyzetükkel, szenvedésükkel, és támogatást kaphatnak tőle. Amikor találkozni akartam az amerikai kongresszusi küldöttség egy tagjával, letartóztattak, és nyolc évre elítéltek államtitok kiszivárogtatásáért.
Valójában semmilyen államtitok nem volt birtokomban. Újságcikkeket küldtem a férjemnek. Az újságokat már megjelentették, nyilvánosan elérhetőek voltak bárki számára. Nyolc évre ítéltek, ebből kettőt magánzárkában kellett letöltenem.  Hat évig tilos volt olvasnom, írnom, bármit néznem, hallgatnom, sőt rabtársaimmal beszélni vagy csak rájuk nézni sem volt szabad. Térdemet fogva kellett ülnöm és csak azt csinálhattam, amit parancsoltak. Csak akkor írhattam, ha valamit alá kellett írnom. Egy alkalommal börtönőrök két ujgur nőt meztelenre vetkőztettek és megvertek előttem, arra kényszerítették őket, hogy pókerkártyát egyenek. Aztán azt kérdezték tőlem:,,Miért nem mented meg őket? Neked nem segítened kellene a népeden?'' Máskor két fiatal férfit kínoztak meg előttem, és ugyanezt a kérdést tették fel: ,,Miért nem mented meg őket?'' Így kínoztak pszichésen is. Rabtársaimat megbüntették, ha csak rám néztek. Amikor cellámból ki-be hurcoltak, rabtársaimnak más irányba kellett nézniük, nem rám. Aki rám merészelt nézni, megbüntették. Az ujgur politikai foglyoknak napi 58-szor el kellett ismételniük, hogy bűnözők és ugyancsak 58-szor azokat a vádakat, melyekkel a kínai kormány megvádolta őket. Ugyanakkor dicsérniük kellett a Kommunista Pártot és annak hazánk feletti uralmát. Csak ezután ehettek. Aki egy dolgot is kifelejtett vagy hebegett, aznap nem ehetett. Ha valaki gyakorolja a vallását vagy csak kimondja az ,,Isten'' szót, súlyosan megbüntetik. Ezek után csak akkor ehet, ha becsmérli Istent. Emlékszem egy tizennyolc éves ujgur lányra, aki azt merte  mondani: ,,Hiszek Istenben.'' Kezeit és lábait két hétre összeláncolták. Ezeknek a kínzásoknak voltam tanúja a börtönben. Persze számtalan egyéb más módon is kínoznak politikai foglyokat.

WPFW
: Most van a tienanmen téri események huszadik évfordulója. Ennek kapcsán beszélhetünk az 1997-es Ghuljar-i eseményekről is. Önt kétszer is letartóztatták, amikor meg akarta vizsgálni, mi is történt ténylegesen. Noha a tüntetés nem végződött akkora mészárlással, mint a tienanmen téri, rengeteg kivégzést és bebörtönzést vont maga után. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy ez az eset mintha meg sem történt volna az amerikai média számára, a legtöbb ember nem is hallott róla. Kérem, mondja el, mi történt ott valójában, és ennek következményeképpen mennyit is ér ott egy emberi élet?
Rebiya Kadeer: Igen. De mielőtt erre rátérnék, elmondom, hogy amikor a kínai hatóságok 1989. június 4-én tankokkal leverték a tienanmen téri tüntetést, és sok diákot megöltek, számos ujgur diák is utcára vonult. Adományokat is gyűjtöttek a sebesültek és a halottak hozzátartozói megsegítésére. A kínai hatóságok persze szeparatizmussal vádolták az ujgurokat. Pedig csak segíteni akartak a sebesült kínai diákokon.
A Ghuljar-i mészárlás azzal kezdődött, hogy az ujgurok békésen az utcára vonultak, hogy követeljék szabadságukat. Kezüket felemelték és nyakuk möge helyezték, hogy ezzel mutassák békés szándékukat. De a kínai hatóságok ahelyett, hogy figyelembe vették volna jogos követeléseiket, teljesen felfegyverzett katonai rendőrséget küldtek rájuk, és más tartományokból behívták az úgynevezett Népi Felszabadító Hadsereget, hogy elfojtsák a békés tiltakozást.
A megtorlás alatt a letartóztatott és kivégzett ujgurok száma több volt, mint amennyien részt vettek a tiltakozásban. Amikor a kínaiak tüzet nyitottak, nemcsak a tiltakozókat ölték meg, hanem nőket és gyerekeket is, akik csak nézték a tüntetést. Sokukat egy nagy stadionba vitték, ahol meztelenre vetkőztették, majd dézsába állították őket, állig érő hideg vízbe. Mindez február 5-én történt Turkesztánban, a tél leghidegebb napján. Az ujgur rendőrök közül sokan nem vállalták ezt a feladatot, ezért a katonai rendőrség hajtotta végre. A kínai sajtó később jelentette az esetet. A jelentés szerint nyolcezer ujgur eltűnt, de azóta sem tudhatjuk, hová tűntek el.

WPFW:
A kínaiak a nem-han népcsoportok, mint például a tibeti, az ujgur vagy más hagyományos népcsoportok kipusztítására törekednek. Egyik jól bevált módszerük nagyszámú han-kínai betelepítése abból a célból, hogy a kínaiak váljanak az adott területen többségi népcsoporttá. A legújabb kutatások kimutatják, hogy a han-kínaiak ma már mindenhol többségben vannak az ujgurokkal szemben. Kérem, mondja el miként pusztítja ki ez a stratégia az ujgurokat, és még milyen más módszerekkel akarják a kínaiak megsemmisíteni az őslakosokat? Olyenekról hallottunk, mint például önkényes fogvatartás, munkalehetőségtől, lakásépítéstől, egészségügyi ellátástól való megfosztás, az ujgur nyelv kiiktatása az oktatási rendszerből, ujgur árvák arra kényszerítése, hogy kínai nevet és identitást vegyenek fel.
Rebiya Kadeer: Nagyon örülök, hogy ilyen sok információja van az ujgur nép helyzetéről és azokról a stratégiákról, amelyeket felhasználva a kínai kormány ki akar bennünket pusztítani. A kínai kormány ma mindent megtesz, ami csak hatalmában áll azért, hogy megsemmisítse az ujgur népet, kultúránk és egyedi etnikai sajátosságaink tönkretétele útján. Például a kínai hatóságok agresszíven lerombolják Kashgar városát. Kashgar a több ezer éves ujgur civilizáció bölcsője. Az ujgurok a múltban királyságot alapítottak itt, Kashgarkhan néven, az ujgur királyok és királynők Kashgarban székeltek, valamint a XX.század elején brit konzulátus is működött itt.
Most a kínai kormány minden épületet lerombol, amelyet az ujgurok néhány száz évvel korábban építettek. Lerombolásukkal a kínai kormány az ujgur történelmet és kultúrát tünteti el. Az ujgurok erőszakos kulturális asszimilációja érdekében nemcsak Kashgarban, hanem Turpanban is lerombol mindent, ami az ujgurokat képviseli. Ez a város az ujgur buddhizmus központja volt az V. századtól a VI. század végéig.
Más ujgur falvakban és városokban kínai pagodákat építettek  és azt mondják, ezek több ezer év óta léteznek. Ezekre a pagodákra hivatkoznak, amikor azt állítják, hogy területünk Kína része volt. Számban felülmúlnak minket, és azt állítják, hogy ez a ő földjük, sőt mindig is az ő földjük volt, mi valahonnan máshonnan jöttünk.
A kínai kormány így változtatja meg a terület népességét, sőt tájképét is a történelem újraírásával, korábban nem létező épületek felépítésével, korábban létezők lerombolásával. Azokat, akik az etnikai identitás megőrzését követelik, letartóztatják, bebörtönzik és kivégzik hamis vádakkal, olyanokkal, mint szeparatizmus, radikalizmus, sok esetben terrorizmus. A kínai kormánynak az a szándéka, hogy megsemmisíti az ujgur kultúrát, mielőtt a világ tudomást szerezne létezéséről és nehéz helyzetéről. A kínaiak beáramoltatásával őket teszik többséggé, a hatóságok elveszik házainkat és tulajdonainkat, hogy szabadon szétoszthassák a kínai bevándorlók között. A helyi hatóságok a munkahelyeket és a lakásokat a kínai bevándorlóknak biztosítják. Miközben ők boldogan élhetnek a mi hazánkban, az ujgur népet mindenéből kiforgatják.
Azok az ujgurok, akik országukban maradnak, szeretnének békésen együttélni a kínaiakkal, de a hatóságok nem adják meg nekik ezt a lehetőséget sem. Ha törvényes jogaikat követelik, azonnal letartóztatják őket. Ha máshova vagy más országba szeretnének költözni, nem tehetik, mert nincs útlevelük. Minden ujgur útlevelet elkoboztak a hatóságok. Ráadásul a kínai kormány olyan új politikába kezdett, hogy a 14 és 25 év közötti, nem férjezett ujgur lányokat Kína keleti részeibe viszik kínai gyárakba dolgozni olcsó munkaerőként, gyakorlatilag rabszolgaként. A kínai hatóságok a nacionalizmust használják fel arra, hogy a kíanaiakban gyűlöletet gerjesszenek a kínai bevándorlók és a helyi ujgurok között, azt állítva, hogy az ujgurok instabilitást és gondot okoznak Kínának, ezért meg kell őket semmisíteni. Ha kínai honlapokra látogat, nagyon meg fog lepődni azon, ahogy ott írnak az ujgurokról. Nagyon könnyű azt írni, hogy öljék meg őket, irtsák ki mind, mert ez a nép csak bajt okoz azzal, hogy ketté akarja szakítani Kínát.

WPFW:
Mekkora Ujguria területe az Egyesült Államokhoz képest, és mennyi ember él vagy élt ott?
Rebiya Kadeer: Kelet-Turkesztán területe 1.6 millió négyzetkilométer.

WPFW:
Ez körülbelül Alaszka mérete. Ez nagyon nagy terület. Hányan élnek ott?
Rebiya Kadeer: A kínai statisztikák az ujgurok számát 9.3 millióra becsülik. A teljes ujgur népesség körülbelül 20 millió lehet.

WPFW:
Az is tény, hogy a kínaiak nukleáris kísérleteket végeztek és végeznek Ujguria területén, talán az ujgur nép létszámának csökkentése céljából. A hszincsiang-i Lop Noor-on hajtotta végre Kína az első nukleáris kísérletét. Azóta 45 ilyen kísérlet volt ezen a területen, köztük az 1976-os 320-szor erősebb volt, mint a hiroshimai atombomba. A helyieket nem telepítették ki, de a han-kínai lakosság megfelelő védelmet kapott. A lakosság nem han-kínai része azonban megszenvedte a kísérlet következményeit. Egy japán tudós szerint azon a területen a kísérleti robbantás miatt kétszázezer ujgur halt meg leukémiában vagy egyéb rákfajtájában a radioaktív sugárzás miatt. A deformált magzatok száma több tízezerre tehető. Nem gondolja-e, hogy a nukleáris kísérletek végrehajtása azon a területen szintén az ujgurok kipusztítására irányul?
Rebiya Kadeer: Biztos vagyok benne, hogy a kínai hatóságok választhattak volna e célra távolabbi helyszínt is, ami kevésbé károsította volna  a helybeli ujgurokat. Ehelyett tudatosan olyan helyszínt választottak e kísérlet végrehajtásához, ami három nagyobb ujgur városhoz is közel van: Aqsuhoz, Hotanhoz és Kuqához. Az elmúlt harminc év alatt negyvenötször történt meg mindez.

WPFW:
Végül egy befejező megjegyzés. Az Egyesült Államokbeli emigrációja alatt a kínai titkosszolgálat merényletet kísérelt meg Ön ellen Virginiában, azt hiszem azért, mer az Ön önéletrajzi kötete felbőszítette a kínai rezsimet. A kínai hatóságok három fiát börtönben, egy lányát pedig házi őrizetben tartják, mintegy annak biztosítékaként, hogy Ön csendben marad.  Mostanában megjelent könyvenek címe, Sárkányharcos: egy nő hősies harca a békéért Kínában. Igen figyelemreméltó történet. Köszönjük Önnek bátor munkáját, és bízom abban, hogy hamarosan folythathatjuk ezt a beszélgetést. Nem titkolom, mélységesen csalódtam az amerikai médiában, amiért egyáltalán nem számol be erről a népirtásról, amely jelenleg is zajlik a világban. Noha eléggé tájékozottak vagyunk például a Tibettel kapcsolatos események terén is, mégis tehetetlenül szemléljük azokat, és nem használjuk azt a hatalmat, amley a rendelkezésünkre áll.
Roncsolt, csődbe jutott nemzet vagyunk, ezért állunk vigyázzban, kalapot levéve a kínai rezsim előtt. A kínai vezetésnek pedig elég esze van ahhoz, hogy lássa, ha pénzt ad nekünk, utána azt tehet, amit csak akar. A környezettel, egész népekkel és azok kultúrájával.
Asszonyom, Rebiya Kadeer, köszönöm!
Rebiya Kadeer: Köszönöm.

Gary Null, az ország  legismertebb alternatív egészségmegőrzésről szóló rádióműsorának vezetője, progresszív dokumentumfilm kategóriában díjnyertes.
Richard Gale, a Progressive Radio Network producere, a kínai nyelv, kultúra és vallás tudósa.


Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb