Az aratás ősi hagyományai

2012. június 29./Barikad.hu/TibetPress

http://www.barikad.hu/az_aratas_osi_hagyomanyai-20120629#.T-27cDlcg2Q.email

A Kárpát-medencei magyar gazdálkodók közül sokan június 29-én, Péter és Pál napján kezdték meg az aratást. Ezzel a nappal kapcsolatban sok ősi szokásunk maradt meg, melyet még talán táltoshitű őseink gyakoroltak.

Szkíta hagyomány?
Talán már a Fekete-tenger északi felén élt szkíta őseink kialakították azt a búzához kapcsolódó szokásrendszert, melyet mi is megörököltünk. Az antik források szerint ők voltak Európa legnagyobb búzatermesztői.

A magyar hagyomány figyelmesen követte a búza érésének szakaszait: április 24-én, Szent-György napkor szárba indul a vetés, májusban kihányja a fejét, június közepén, Vid napján abbahagyja a növekedést. Június 29-én, Péter-Pálkor megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, ezért már meg lehet kezdeni az aratást.

Aratás kezdete
Őseink az aratás napját gondosan megválasztották. Újholdkor nem kezdtek hozzá, de akkor is elhalasztották a betakarítást, ha halott volt a faluban. Kedden és pénteken sem volt jó megkezdeni a munkát vagy új táblába kezdeni, mert akkor üres lesz a búza feje. Ha éppen péntekre esett az aratás első napja, akkor a falusiak kicselezték a szerencsétlen napot: előző napon, vagyis csütörtökön levágtak egy kévére való búzát, így nem a szerencsétlen napon kezdődött meg a munka. Illés napjától szintén féltek a magyarok, nehogy a mezőn dolgozva beléjük csapjon a villám, az Isten nyila.

Arató hagyományok
A Dunántúlon elterjedt szokás volt, hogy a gazda kezdte meg jelképesen a betakarítást. Ugyanúgy, mint a hun szokásokat átörökítő Kínában, ahol a mindenkori uralkodónak kellett az első rituális mozdulatot megtenni, mind a szántás, mind az aratás kezdetén. Az aratás kezdetekor néhány helyen az arató egy búzaszálat kötött a derekára, hogy az ne fájjon. A nők sarlóval végezték a betakarítást, kaszával csak a modern időben végezték a munkát. Az aratás befejezése nagy örömünnepnek számított. A mezőn közösen főztek és fogyasztottak ételeket, majd a munka végén a gazdák otthonában is tovább folytatódott az étkezés, mely mulatozásba csapott át.

Megszentelt koszorú
Az aratók a búzatáblákon szándékosan hagytak egy csomó gabonát az égi madarak számára, máshol egy marék kalászt hagytak a tarlón abból a célból, hogy a jövő esztendőben a zivatar kárt ne tegyen a vetésben. Erről a búzacsomóról Rábagyarmat környékén azt tartották, hogy „Szent Péter lovának hagyják abrakul”. A lányok a betakarítás után kalászokból és mezei virágokból koszorút vagy harang alakú díszeket fontak, melyet botra akasztva elvittek a gazda udvarába. A gazdasszony néhány csepp vizet hintett rá, hogy jövő évben a termés ne legyen üszkös. A koszorút vagy a díszet a ház legszenteltebb helyére, a mestergerendára, az asztal fölé akasztották, és az alatt kezdődött meg a bőséges ebéd vagy vacsora. Az aratókoszorút sok helyen karácsonyig megőrizték, akkor a madaraknak adták, míg máshol a legszebbeket a templomban, kápolnában tartották, esetleg a bálványok utódainak számító útszéli keresztre akasztották.