Attila nevelője

2012. május 14. /barikad.hu/TibetPress

A finnugrista történészek a régi történeti krónikáinkat néhány helyen helytelenül fordították, különösen ott érthető tetten a hiba, ahol fontos megjegyzések szerepelnek a magyarok hun eredetéről.

Attila jellemzése

A Képes Krónika 10. fejezetében a következő jellemzést olvashatjuk nagy királyunkról: „Az Úr megtestesülése utáni 401, a magyarok (hungarusok) Pannoniába történt bejövetelétől számított 28. évben a magyarok, vagyis a hunok római szokás szerint egyetértő akarattal Bendekus fiát, Attilát (Atylát) – aki először csak egy volt a kapitányok közül – királyként emelték maguk fölé. Ő pedig öccsét, Budát rendelte fejedelemmé és bíróvá a Tiszától a Donig; magát a magyarok (hungarus) királyának, a földkerekség rémének, Isten ostorának neveztette: Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magor unokája, Engadiban nevelkedett, a hunok, médek, gótok, dánok királya, a földkerekség réme és Isten ostora…”

Engadi helyett Mengadi

Ha elővesszük az eredeti latin fordítást, akkor megdöbbenhetünk egy szarvashibán: abban nem Engadi, hanem a Mengadi név szerepel, ráadásul a szöveg értelmezése teljesen hibás: ugyanis nem arról van szó, hogy Engadiban nevelkedett volna, hanem a krónika azt ecseteli, hogy ki nevelte fel. Sajnos, a magyar fordítás alapján nagyon sokan olyan elméleteket fogalmaztak meg, például Engadi valahol a Közel-Keleten volt és nagy királyunk ott élt volna. Ezek az európai hunok, különösen Attila esetében teljesen képtelen magyarázatnak bizonyultak. A szövegben szereplő helyes szó Mengadi, amely személynév, mégpedig a hunok királyának a neve, és azért került be a szövegbe, mert ő nevelte az Isten ostorát. A helyes fordítás tehát a következő: „Attila, Isten kegyelméből Bendekus fia, a nagy Magor unokája, akit Mengadi, hun király nevelt, a médek, gótok, dánok királya”. (Az Isten ostora és a világ rémülete kifejezés valószínűleg másolási hiba miatt szerepel kétszer.)

Mit jelent a Mengadi?

Mit jelent a Mengadi szó? Clauson korai türk szótára szerint legközelebbi rokona a möngke, mely „örök” értelemben használatos, ehhez hasonlót találunk a hunok örökségét továbbvivő mongolok között. Möngke volt a neve a negyedik nagykánnak, Dzsingisz kán unokájának. De a kifejezés már jóval korábbi, az ujguroknál is megtalálható, mengü alakban, úgy hívták többek között főistenüket, az eget.

Az Ég ura

A fenti idézetben Attila jelzője mellett feltűnik egy különös jelző, vagyis „Isten kegyelméből” Bendekus fia. Ezt a kifejezést a hazai történészek nyugati, keresztény „találmánynak” vélnek, holott hasonlót használnak a mongolok első krónikájukban, amikor első nagykánuk származásáról számolnak be.

Az Örökkévaló Ég rendeletéséből született kifejezés majdnem rímel a magyar krónikával, vagy éppen a hunokról feljegyzést készítő kínaiakkal, ahol az Ég fiának nevezik a hun főkirályt, Bátort, a mi Bekterünket. Az Ég vagy Isten kegyelméből vagy rendeltetéséből jelző arra utal, hogy a legtöbb királyi dinasztia trónörökösei különleges módon jöttek a világra, ami persze nem jelentette azt, hogy valaki is megpróbálkozott volna egy önkényuralmi rendszer bevezetésével, hiszen minden uralkodót, így Attilát is, az országgyűlésen a törzsi vezetőknek meg kellett választaniuk, és a királynak vagy a későbbi nagykánnak demokratikus úton kellett kormányozni.