Matt Whitticase együttműködő partnerünk, a londoni Free Tibet Campaign vezetője. A 21 éve működő független intézmény több mint 20.000 pártoló taggal rendelkezik Angliában, és Európa egyik legbefolyásosabb Tibetet segítő szervezetének számít. Matt nem kívánatos vendég Kínában: áprilisban Hong Kongba utazott, ám még a repteret sem tudta elhagyni, a hatóságok azonnal feltették egy londoni járatra. A Free Tibet Blog interjújában kérdeztük őt a Xinhuáról, a magyar parlamenti Tibet csoportról, meg a Tibet-ügy helyzetéről úgy általában.

Free Tibet Blog: Mit vársz a novemberi Tibet-konferenciától?

Matt Whitticase: Nehéz erre válaszolni, mert még csak általános dolgokat lehetett hallani róla, semmi konkrétum nem jelent meg a sajtóban. Nem vagyok meglepődve, hiszen a tavaszi események miatt ez megjósolható volt. Amennyire én látom, a tibetiek azt fogják megbeszélni, hogy mit gondolnak a tavaszi tüntetésekről, meg azok brutális leveréséről. És hogy ez a brutális válasz hogyan befolyásolja Kína és Tibet viszonyát a közös tárgyalások során.
Őszintén szólva az lett volna a meglepő, ha nincs találkozó, és azt hiszem, lesznek, akik úgy érzik, hogy ez az egész csak a száműzetésben lévő kormány péer akciója.
Nehéz megmondani, hogy egy ilyen rövid konferencia során megszülethet-e egyáltalán bármilyen valódi politikai döntés, vagy új stratégia.

FTB: Magyarországon parlamenti Tibet csoport alakult októberben. Mit gondolsz, mi a szerepe egy ilyen csoportnak?

MW: Az, hogy Tibet ügyét hirdessék, de nem csak a saját csoportjukon, hanem a magyar parlamenten belül. Hogy ráirányítsák más képviselők figyelmet Kína tibetiek emberi jogai ellen elkövetett akcióira, és hogy bátorítsák a képviselőket, hogy aláírásukkal támogassanak nyilatkozatokat, és hogy rávegyenek honatyákat, hogy osszák meg aggodalmukat a budapesti kínai nagykövettel is.

FTB: A márciusi tüntetések során a tévék képernyőjén keresztül úgy tűnt, az ellenzéki vezér, David Cameron erősen kiállt Tibet mellett. Nálunk az ellenzék támogatja Tibet ügyét, a kormánypárt nem. Mi a helyzet az angol parlamentben?

MW: David Cameron szerintem nem állt ki elég határzottan Tibet mellett. Március végén és április elején Tibet volt az első számú ügy Angliában, és ezért vonzó témának tűnt Cameron számára, hogy pártpolitikai célokra használja fel. Tibet jó lehetőség volt arra, hogy megint üssön egyet Gordon Brown-on, amiért hezitált a témával kapcsolatban, és azt sem tudta eldönteni, hogy fogadja-e májusban a dalai lámát, vagy ne.
Ellenzéki politikusok hangot adnak Tibettel kapcsolatos aggodalmaiknak, de azt kell, hogy mondjam, a politikusok között létezik egy hallgatólagos megállapodás, mely szerint Angliának létfontosságú a kapcsolat Kínával, és ezért nem szabad túl kritikusnak lenniük a kínai rezsimmel szemben.
Ez erős kontrasztban áll más európai államokkal, akik sokkal hangosabban támogatják Tibetet. A brit politikai osztály és a Whitehall (a „kormányzati negyed”, a Kína-politika meghatározó hivatalai- a szerk.) évtizedeken keresztül meghatározták ezt a kapcsolatot, melynek lényege az volt, hogy Kína kedvében járjanak Hong Kong miatt.

FTB: A kínai állami hírügynökség, a Xinhua hetente számol be arról, hogy a tibetiek milyen faszán élnek, sőt, hogy soha nem éltek ilyen jól. Szerinted?

MW: Marhaság. Általánosságban véve bizonyos területeken történtek változások, de ha összehasonlítod a tibetiek és Kína más tartományainak adatait - pl: kereset, írástudatlanság, egészségügy - akkor azt látod, hogy Tibet nagyon le van maradva. A tibeti gazdaság megduplázódott 2000 és 2005 között.
De a tibetieknek szinte lehetetlen álláshoz jutniuk a fejlettebb szektorokban, mivel a kínai nyelv, és a kínai munkahelyi kultúra ismerete mind szükséges feltételek.
Így aztán Tibetbe települt kínai munkások kapják meg az állásokat ezeken a területeken, sőt, ők többet is keresnek, mintha Kínában dolgoznának ugyanebben a beosztásban. Közben a tibetiek nagy többsége a mezőgazdaságban próbál elhelyezkedni, ahol a GDP csak egyharmadával emelkedett ugyanabban az öt évben. Így a tibetiek a margóra szorulnak, és nem jut nekik a tibeti gazdaság forrásaiból. Andrew Fischer írt erről egy remek cikket a Tibet Watch honlapján.

FTB: Voltál Tibetben? Kapnál vízumot, ha most akarnál menni?

MW: Nepál fővárosából, Katmanduból mentem át Lhászába még 1997-ben. Lélegzetelállító élmény volt. Nagyon komoly volt az ellenőrzés, mivel ez Hong Kong átadása után történt, és nem mehettem a jól bejáratott turista útvonalakon. Ez még azelőtt volt, hogy csatlakoztam volna a Free Tibet Campaign-hez. Nemrég visszautasították a vízumkérelmemet Hong Kongba, szóval most már nem kapok engedélyt, hogy Tibetbe utazhassak.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: