Hájjal kenegetjük magunkat, önfényezünk. A Magyar Hírlapban jelent meg a következő írás Markovics Péter tollából. (Lehet, hogy ma már illene ezt a kifejezést toll helyett notebookra módosítani.) Prolikabát, Isaura és 56. Ez van. Köszönjük.

Bár a távol-keleti csoda, az expanzív és szuperrapid gazdasági fejlődés kétségtelenül nem illúzió, a kínai országmonstrum valójában továbbra sem más, mint egy kései, Janus-arcú jakobinus diktatúra terepasztala, amióta Mao bácsi először húzta puhos testére szürke prolikabátját.

Mifelénk a jelenlegi, markánsan médiatámogatott kormányzat hozzáállását, önös csip-csup gazdasági érdekeit vagy akár posztkádári reflexeit tekintve persze evidens, hogy hírfogyasztó Tibet kapcsán (is) legfeljebb az igazság egy csoffadt szeletéhez juthatunk hozzá. Mindemellett a tudat, hogy a világháló hazai univerzumában, blogok és website-ok tengerében szinte nincs olyan oldal, amely csokorba gyűjtené e mostanság a közfigyelem fókuszában álló szerencsétlen kis országról, csodálatos kultúrájáról, emigránsairól és szellemi vezetőjéről szóló hírvirágokat, finoman szólva is: elkeserítő.

A Free Tibet – Tibetről magyarul (www.free-tibet.hu) internetes oldal így tehát unikum. Létrejöttének előzménye a Tibet, a száműzött ország című dokumentumfilm, amelyben az alkotóknak magyar filmesként első ízben sikerült megszólaltatniuk a Dalai Lámát, és átfogó képet adniuk az ország és egy külhonba menekített demokrácia történelméről s jelenéről.

“Tibet ügye viszonylagos népszerűségnek örvend a fejlett nyugati országokban, de nem ismerjük eléggé, és nem hallunk róla eleget. Ezért is akartuk ezt a filmet” – vallja a rendező, Izing Róbert, aki egyúttal az oldal szerkesztőjeként azon dolgozik, hogy a tibetiek lezáratlan odisszeájának és a himalájai ország kálváriájának – lehetőségeikhez mérten – állandó jelenlétet, fórumot biztosítson a hazai médiában. Interaktív közösséget kívánnak kialakítani, közönségtalálkozókat, előadásokat szervezni, amiben nagy segítségükre van a tibeti emigráns parlament volt képviselője, Csögyal Tenzin is, akit a lapunk által megírt útiokmány-botrány nyomán megszülető kormányrendelet módosítása előtt a Kína-barát kabinet kiutasított országunkból.

Janzsó Viktor, az oldal szerkesztője, a film társrendezője úgy nyilatkozott, európaiként és magyarként az európai történelem üzenete számára azt jelenti: “Ki kell állnunk az egyén és a népek szabadságáért, más emberek és népek szabadságának és méltóságának tiszteletben tartása mellett.”

És valóban. Mi, magyarok büszkék lehetünk rá, hogy a mindenkori széthúzás, árokásás közepette mindig is működött a távoli népek, szerencsétlen embertársaink felé irányuló össznépi szolidaritás, lett légyen szó – nos, igen – egy szánalmas brazil sorozat rabszolgakarakterének (emlékeztetőül a nevét is leírjuk: Isaura) vagy akár a cunami távol-keleti túlélőinek megsegítéséről.

Kevesen tudják, hogy Tibet biztonságát és függetlenségét a kilencedik század óta egy kőoszlopba vésett, Kínával kötött örökérvényű szerződés garantálta, amelyet a maoista vörös konkvisztádorok 1949-ben ledöntöttek, amikor szovjet mintára “felszabadították” az országot.

1956 novemberét írták: a kínaiak ekkor fenyegették meg a fiatal lámát, hogy ha a nyugatiak segítségét kéri, Tibet az épp eltaposott Magyarország sorsára fog jutni.
Nos, ezért is rettentően fontos, hogy foglalkozzunk a Tibet-üggyel, és jó, hogy létezik ez az oldal.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: