Aj Vej-vej, a rebellis kínai konceptművész - Szájkosarat szeretnének tenni rá

2012. július 14. /MTI/TibetPress

Minél rosszabbá válik odahaza a helyzet Aj Vej-vej (Ai Weiwei) kínai konceptművész számára, annál inkább nő a híre külföldön, művészként és politikai aktivistaként egyaránt. A pekingi hatóságok szeretnének ugyan szájkosarat tenni rá, de egyúttal el akarják kerülni, hogy ez csak növelje kisugárzását. A szakállas, 55 éves, behemót férfi nemrég ismét címlapokra került, amikor először hagyhatta el úgy otthonát, hogy nem kellett előzetesen tájékoztatnia a rendőrséget. Rögtön fel is használta a lehetőséget arra, hogy közölje a sajtóval: most már adócsalás mellett pornográfiával, bigámiával és tiltott valutaváltással is gyanúsítják a hatóságok.

Aj Vej-vej a hivatalos Kína legismertebb bírálójának számít, akit a hatóságok minden áron szeretnének elhallgattatni: megtiltották neki, hogy kilépjen az országból, annak ellenére, hogy az intézkedéssel csak olajat öntöttek a tűzre.

Megkerülik a "nagy tűzfalat"   

"Kétségtelen, hogy az Aj elleni fellépés külföldön a remélt hatás ellenkezőjét váltotta ki" - mondta Londonban a Reuters brit hírügynökségnek Patrick Griffith, a véleményük miatt rácsok mögé került foglyokért küzdő, amerikai központú Freedom Now nemzetközi szervezet illetékese. A csoport korábban szót emelt a 2010 évi Nobel-békedíjas Liu Hsziao-póért (Liu Xiaobo) is, akit felforgatás címén ítéltek 11 évi börtönre Kínában.

Ajt 2011-ben 81 napra bebörtönözték; főleg magánzárkában tartották fogva, majd feltételesen szabadon bocsátották. A kínai hatóságok ugyan tisztában lehetnek eljárásuk külföldi visszhangjával, de úgy érzik, ezt az árat vállalniuk kell, hogy korlátozhassák a művész széles körű, a politikai témákat, a korrupciót, a környezetszennyezést és az oktatást egyaránt érintő bírálatainak befolyását. "Bizonyos fokig sikeresek voltak ezen a téren, de az emberek egyre inkább tudomást szereznek Aj Vej-vejről és mondanivalójáról, mivel az interneten sokan képesek megkerülni a +nagy tűzfalat+" - vélekedik Griffith.

Kétségtelen, hogy Ajt nyíltan vállalt nézetei és művészeti munkái egyaránt a kortárs művészet "főasztalához" helyezik Nyugaton annak ellenére, hogy munkáinak jelentős része nem nyíltan politikai tartalmú, és konceptjellegük korlátozza piaci értéküket. Tavaly októberben az ArtReview magazin a világ művészetének legbefolyásosabb személyiségeit tartalmazó rangsorának élére helyezte a kínai alkotót, akinek műveit az elmúlt években kiállították Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Németországban és másutt is. Noha nem mindenütt lehetett jelen, a kritikusok és a közönség körében jelentős tábora van.

Egyik legnagyobb sikerét Napraforgómagok című munkájával aratta 2010-ben, amikor a londoni Tate Modern múzeum gigantikus turbinacsarnokának padlózatát borította mintegy 100 millió, Kínában kézi munkával porcelánból készített és festett "napraforgómaggal". Az alkotást Kínára való utalásnak is lehet tekinteni: arctalan egyének tömegének, akiket a porba taposnak. Mások a tömegtermelés és a művészet parabolájának látják.

A New York-i Sotheby's idei májusi árverésén egy tonnányi, szabadon elrendezhető Aj-porcelánmag talált gazdára 782 ezer dollárért.

A butaság felülkerekedhet, de igazi győzelmet sohasem arathat

Bár a konceptművész komoly kereskedelmi értéket képvisel, más kínai kortárs művészek messze megelőzik.

A kínai aukciós rekordot Csang Hsziao-kang (Zhang Xiaogang) érte el Örökké tartó szerelem (Forever Lasting Love) című munkájával, amely a Sotheby,s tavaly áprilisi hongkongi árverésén valamivel több mint 10 millió amerikai dollárnak megfelelő áron kelt el.

Anders Petterson, az ArtTactic nevű, a művészeti piaccal foglalkozó kiadvány vezetője úgy véli, hogy Aj viszonylag szerényebb árszintje munkáinak jellegéből következik, mivel főleg építészeti, kerámiai és lakberendezési műveit nem lehet egyetlen skatulyába zárni. Az elemző szerint további magyarázat lehet, hogy az országuk kortárs művészetét rekordmagasságú árszintre emelő kínai gyűjtők óvakodnak a hatóságok által rossz szemmel nézett alkotó műveibe fektetni a pénzüket.

Aj ugyanis nyílt kihívást intézett az országot vezető kommunista párt címére. Miután közreműködött a pekingi olimpiára épült híres Madárfészek stadion tervezésében, "undorító álmosolynak" minősítette azt a módot, ahogy a kínai hatóságok felkarolták az olimpia ügyét. Nem volt hajlandó részt venni a megnyitó ünnepségen sem. Amikor azt kérdezték tőle, hogy mit akar elrejteni a világ szeme elől Kína, azt válaszolta: "Túl sok mindent. Az egész politikai struktúrát, az emberi jogok helyzetét… a korrupciót, a környezetszennyezést, az oktatást, és még sorolhatnám."

A 2008-as szecsuani földrengés idején követelte, hogy vizsgálják ki, miért halt meg több ezer iskolás gyerek - sokan gyanakodtak arra, hogy az elemi katasztrófa idején beomlott iskolák építésénél a korrupció miatt nem tartották be a biztonsági előírásokat. 2009-ben Münchenben Emlékezés címmel több ezer színes iskolatáskából készített falat, amelyen a színek kínai írásjegyekké formázódtak: "Hét boldog évet töltött ezen a világon". Egy szecsuani édesanya búcsúztatta ezekkel a szavakkal a földrengésben életét vesztett kislányát.

Nem minden műve ennyire nyíltan politikai, de mindegyik kérdéseket vet fel: a múltat elsöprő modernitásról, a szabadságról, a tömegtermelésről, a művészet értékéről.

Apja Aj Csing (Ai Qing) költő volt, akit Kínában nagy tisztelet övez, de az 1950-es években jobboldali elhajlónak minősítették, és a távoli Hszincsiang (Xinjiang) tartományba küldték kényszermunkára. Fia is ott nevelkedett.

A művész 1981-ben az Egyesült Államokba települt, majd 1993-ban visszatért hazájába. Legutóbb a londoni The Guardian hasábjain mondott köszönetet azoknak, akik fogva tartása idején kiálltak mellette.

"A butaság felülkerekedhet, de igazi győzelmet sohasem arathat, mert az emberek szabadon akarnak élni. Késleltetheti a szabadságot, de nem állíthatja meg" - írta a brit lapban.