Abakán és a hunok

2012. január 19. /barikad.hu/TibetPress

Az Altaj-hegység Oroszországhoz tartozó részén, a Hakasz Köztársaság fővárosához, Abakánhoz közel eső kétezer éves hun város eredetéről máig vitáznak a régészek és a történészek.

Ősi nyomok

Az Altaj-hegység sok ősi emléket őrzött meg keleti rokonaink múltjából. Hakasziában, Abakán város mellett már évezredek óta megtelepedett az ember. A bronzkortól pedig csodás települések nyomait tárták fel a régészek, melyek az Abakán és a Jenyiszej-folyók mellett épültek fel. A környék egyik legkülönlegesebb városát a Kr. e. 1. században kínai stílusban emelték, melyre 1940-ben egy útépítés során bukkantak. A feltáró szakemberek hun fogságba került kínai hadvezér lakhelyének vélik. Máig vita folyik arról, hogy ki lakhatott ott. Az egyik vélemény szerint a hunok ellen hadat vezető Li Ling tábornok, mások viszont úgy gondolják, hogy Lu Fang trónkövetelőnek adtak menedéket hun őseink.

Régészek elméletei

A leletekből annyi bizonyos, hogy egy magas rangú ember luxus körülmények között, kínai stílusú palotában élt az Altaj-hegység láncai között. Az épületek jó része helyi építőanyagból, vályogtéglából épült, melyet a régészek jellegzetes kínai alapanyagnak tartanak, ez azonban korántsem csak rájuk volt jellemző, hiszen a szkíta népek Közép-Ázsiában, sőt Kelet-Európában is felhasználták ezt a kiváló építőanyagot. Néhány kínai stílusú cserepet is találtak, amit legtöbben szintén kínainak vélnek, holott a hunok is építhettek déli alapanyagokból házakat, sőt palotát maguknak. A harmadik bizonyítékul nagy mennyiségű disznócsont szolgált, amit egyes kutatók szerint csak a kínaiak fogyasztottak.

Egy különös felirat nyomában

A tetőcserepek között az orosz régészek egy különleges feliratot találtak, melyeken szerepelt a „tien vang” vagyis az Ég Fia méltóságnév. Ezt a kutatók mindjárt a kínaiakhoz kötötték. A.A. Kovaljov úgy vélte, hogy a fenti elnevezés csak a kínai császárt illette meg és ezért szerinte a hely Lu Fang trónkövetelő palotája lehetett, aki Guangvu császár halála után (Kr. u. 57) császárrá nyilvánította magát. A fenti, vagyis a „tien vang” írásjegy azonban nemcsak a kínaiaknál jelenik meg, hanem a hunoknál is. Már Szima Csien történetíró hunokról szóló fejezetében megemlítette, hogy a hun főkirályt ugyanúgy tien vang-nak nevezték, ami annyit tesz, az Ég Fia. A cím, melyet hun nyelven Tengri kánnak, vagyis a hatalmas népeket egyesítő kánnak olvasandó, először az északi vagy hun népek használták, majd Kr. e. 1045-ben hirtelen feltűnik a kínai Csou-dinasztiában is. Csupán az írásjelek alapján tehát nem valószínű, hogy egykori kínai uralkodó lakott ott. A régészek nem vettek figyelembe egy jelentős körülményt: a hun főkirály nem engedte volna meg, hogy bárki is hazájában a főkirályhoz hasonló címet használjon. Sokkal valószínűbb, hogy inkább maga a főkirály épített egy fényűző palotát az Altaj-hegység varázslatos vidékén.

Trónkövetelő menedéke

Az orosz régészek egyik csoportja a Han su és a Hou Han su krónikák alapján úgy vélik, hogy Lu Fang, trónkövetelő élt Abakán környékén. A Kr. u. 1. században Guangvu császár halála után egy fél tucat császárjelölt akarta megszerezni a sárkányos trónt. Az északi, sokáig hunok által ellenőrzött Kanszu-tartományból származó Lu azt híresztelte, hogy ő a Han-dinasztia harcias császárának, Vunak az unokája, ezért felkelést szított az általa uralt vidéken és kikiáltotta magát császárnak. Törekvését a hunok is támogatták. Lu Fengnek azonban nem volt elég támogatója ahhoz, hogy tartósan megtartsa uralmát, ezért északra, hun szövetségeseihez menekült. Mintegy tíz évet töltött hűséges szövetségesei körében, ott is halt meg. Kovaljov úgy véli, hogy neki építették ezt a káprázatos palotát.

Li Ling hadjárata

L.A. Jevtyukova orosz régész gondolt először arra, hogy Abakán mellett Li Ling híres tábornok raboskodott, aki Kr. e. 99-ben vereséget szenvedett a hunoktól. Ezt az álláspontot fogadták el a város feltárói, Sz. Kiszeljev és L. R. Kizlaszov. A történet a kínai krónikákból ismert. Eszerint Vu császár Li Guanlit 30 ezer katonával északra, a Tien-san hegyláncai közé küldte, hogy küzdjön meg a hunokkal. Li Ling is vele tartott, aki kiválóan értett a hunoktól eltanult lovas íjászathoz és a közelharchoz. A hunok azonban gyorsan körbekerítették a sereget és elvágták utánpótlásukat, ezért a hatalmas kínai haderő élelem és víz nélkül maradt. A hunok kellően kiéheztették a katonákat, majd hirtelen rájuk rontottak és nagy veszteséget okoztak soraikban. A fogságba esett Lit és embereit a hun főkirály nem akarta bántani, mert tisztelte hős ellenfélét, de nem engedte haza. A tábornok iránti tiszteletet úgy mutatta ki, hogy hozzá adta feleségül saját lányát és magas rangra emelte. A kínaiak közben arról értesültek, hogy seregük eltűnt a hegyek között és csak később tudták meg, hogy mi is történt valójában. Az özvegy királyné, a hun főkirály anyja azonban nem akarta unokáját egy kínai karjaiban látni és meg akarta öletni Li Linget. A hun uralkodó ezért jobbnak látta, ha lányát és vejét egy távoli helyre küldi. A régészek szerint Abakánban telepítette le őket. Állítólag csak akkor hívta vissza őket az udvarba, amikor az özvegy királyné meghalt.