A Wikileaks és Tibet

2010. december 8./ICTBlog/TibetPress

2010. december 1.
A Wikileaks által legutóbb közzé tett, hivatalos és nem hivatalos államtitkok leleplezése kincsesbányája lett az új diplomáciai feszültségeket feltáró, és más ügyeket is megvilágító információknak. Bár az Egyesül Államok követségei és konzulátusai 251 287 táviratának (diplomáciai üzenetek) még csak töredékét tették elérhetővé a Wikileaksen és különböző hírportálokon, az, amit ezek közül már ki lehet böngészni, mind bővebb megértését szolgálhatja a nemzetközi kapcsolatoknak számos üggyel, így Tibet ügyével kapcsolatban is.

A New York Times (aki már mélyrehatóan tanulmányozta a táviratokat, csak úgy mint a The Guardian, a Le Monde, az El Pais, és a Der Spiegel) már beszámolt arról, hogy egy pekingi kapcsolat értesítette az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének tisztviselőit, hogy a GhostNet, ami egy globális, Kínából származó számítógépes kémhálózat, és ami egyebek mellett a Dalai Láma hivatalát, a száműzetéből működő tibeti kormányt és a Google-t is célba vette, a Kínai Népköztársaság Politikai Bizottsáága  (a Párt 24 vezetőjének egy csoportosulása) ellenőrzése alá tartozó projekt.

Az Egyesült Államok pekingi nagykövetségén 2009 májusában kelt és a Wikileaks-en már hozzáférhető, másik táviratban az áll, hogy Kína arra kéri az Egyesült Királyságot, ne engedélyezze a Dalai Láma londoni átutazását, lépjen vissza és kérje arra állami tisztviselőit, hogy ne találkozzanak a tibeti vezetővel annak nagy-britanniai tartózkodása alatt.

Az, hogy Peking nemtetszését fejezte ki az Elysée-nek is, már ismert, ám ugyanaz a távirat felfedi Kína a francia tisztségviselőknek szánt formális tiltakozását is az üggyel kapcsolatban, valamint Peking vezetésének azon fenyegetését, hogy megszakítja testvérvárosi kapcsolatát a francia fővárossal, mivel Párizs díszpolgárának szándékozta választani a Dalai Lámát (a Dalai Láma Párizs főpolgármesterétől, Bertrand Delanoe-től 2009. június 7-én vette át a kitüntetést, a testvérvárosi kötelék Pekinggel azonban sértetlen maradt). Egy kissé meglepő az, hogy a távirat szerint Kína nem fordult hasonló követeléssel a német kormányhoz, dacára annak, hogy a Dalai Láma gyakran fordul meg Németországban.

A The Guardian megjelentett egy az Egyesült Államok dél-koreai nagykövetségén idén február 22-én keltezett táviratot is, melyben Kurt Campbell, az Egyesült Államok Kelet-Ázsiai Ügyeinek titikára  (Assistant Secretary of State for East Asian and Pacific Affairs at the US State Department), és Kim Sung-hwan, Kórea  Nemzeti Biztonsági Tanácsadója (National Security Adviser for South Korea)  megvitatták a február 18-án a Dalai Láma és Obama elnök közt létrejött találkozót. A táviratban Kim szerint „a kínaiak túlságosan is érzékenyek a tibeti vezető és a külföldi tiszviselők találkozóit illetően. Pár évvel ezelőtt – idézi fel Kim – a Kínai Népköztársaság durva nyomást gyakorolt a Koreai Köztársaságra, hogy az mondja le a Cheju szigetre tervezett buddhista konferencián a Dalai Láma által tartandó beszédet.

Mindez bizonyára történelmi és a hírek szempontjából is igen érdekes, ám az egyik legfontosabb dolog, amit ezeknek a táviratoknak köszönhetünk, az a pontosabb elemzése annak, hogy a pekingi tsztviselők mennyire állják a szavukat, amikor fenyegetéssel vagy hízelgően fordulnak azokhoz a kormányokhoz, akik országában felmerül a Dalai Láma látogatása.

Mi várható Tibettel kapcsolatban a 250 000 diplomáciai távirat közzététele után? A Guardian adatgyűjtésén máris látjuk, hogy 198 távirat tárgya tartalmazza a „Tibet” szót, 134 tárgyában szerepel a „tibeti”, 41 említ „tibetieket”, 144 a „Dalait”, 133-ban fordul elő a „Láma”, és huszonhat foglalkozik Lhászával. Emellett 1145 távirat tartalmazza a „Tibet” szót, 828 a „tibetit”, 776 a „Dalait”, és 1346 azt, hogy „Láma”.
Továbbá 36 táviratot címkézték „tibetinek”.

A Wikileaks valahányszor közzé tesz fajsúlyos dokumentumokat, az indulatok mindig elszabadulnak, kezdve az addig ismeretlen véleményekhez és információkhoz való hozzáférés lehetőségét övező izgatottságtól az gyalázkodásokig, melyek ezeket az információkat a kormányok olyan területének tekintik, melynek bizalmasnak kell maradnia. Ennek ellenére az üzenetek közül sok – ha nem a legtöbb – kétségtelenül könnyen elérhető információkat tartalmaz, melyekről a média is szorgosan tudósít.