A valódi "új világrend" életre ke

2017. november 4./Lovas István/TibetPress

eredeti cikk



SPROTT MONEY

A valódi „új világrend” életre kel

„Ha azt akarja meglátni, miként változik gyermekei és unokái jövője, ne nézzen messzebb, mint a cikkhez mellékelt térkép. Ez az, ahol a jövő lesz – függetlenül azoktól, akik tagadják. Az Új Selyemút („Egy Övezet Egy Út) kezdeményezés át fogja alakítani a világot, és ha a projekt 25-30 %-a kész – az elkövetkező 5-7 évben – annak hatása globálisan lesz érezhető.

A természeti erőforrások a keleti országok felé áramlanak, vagy egyszerűen nem távoznak majd azon országokból, ahol a föld felszínére kerülnek. A globális munkaadók eltűnnek a nyugati piacokról, mivel szolgáltatásukra Keleten lesz szükség…”

A szerző, Rory Hall, minapi utazásának tanulságait is ismerteti. A pakisztáni, 26 milliós Karacsi városba érkezett Londonból.

A város a gazdasági növekedéstől lüktet. Hála az Új Selyemútnak.

Amely – mármint az Új Selyemút – 65 országot és 4,4 milliárd embert köt össze.

Tavaly kínai vállalatok 8158 szerződést írtak alá 61 országban, 150 milliárd dollár értékben.

Kína kereskedelmi 2016-ban az Új Selyemút országokkal 953 milliárd dollárt ért el.

Az elkövetkező 10 évben Kína 2 billió dollárt költ az Új Selyemút infrastruktúrára. Ami pedig a legérdekesebb: nem kéri azon országokat és vállalatokat, amelyekbe befektet, hogy fizessék vissza. Az elköltött pénz 80 %-a egy örökös kötvény testesíti meg, és arra csak a kamatokat kell fizetni. A tőkét soha.

Ami szintén látható a térképről: Kínát nem érdeklik a tengerek fölötti uralom. Sőt: tudatosan kerüli a tengereket azért, hogy elkerülje a 7-k, 8-ik és 9-ik amerikai hadiflottát, amelyek jelenleg körbeveszik az eurázsiai kontinenst. Az Egyesült Államok haditengerészete tetszés szerint hajózhat – de a lényeg most a szárazföldön történik.

Aminek keretében az első tesztvonat Kínából Londonba idén júliusba érkezett közvetlenül: húsz nappal gyorsabban, mint ahogyan a tengeren érkezett volna. „És ez nagyon is forradalmi dolog.”

Kína „az évszázad projektjét” próbálja.

A szerző elmondja, hűs limonádét iszogat a Karacsiban lévő, még a brit gyarmati időkből ott maradt Sind Club-ban, ahogyan maga előtt látja, amint egy másik birodalom, az amerikai birodalom „szopogatja vezetése utolsó cseppjeit”.