2008. augusztus 19. A kínai állami média a múlt héten közölte, hogy a Csinghaj-Tibet vasútvonalat további hat szárnyvonallal hosszabbítják meg, valamint Kanlho (kínaiul: Gannan) Tibeti Autonóm Prefektúrában önkényesen áttelepítenek több mint 73.700 tibeti nomádot őseik földjéről állandó téglaépületekbe az elkövetkező öt évben.

A kínai hatóságok régóta érvelnek amellett, hogy mind a Csinghaj-Tibet vasútvonal, mind a nomád tibeti közösségek letelepítése fejlesztési projekt, amely a tibetiek érdekeit szolgálja. Wang Yongping, a Vasútügyi Minisztérium szóvivője ezen érvelést kívánta alátámasztani, amikor augusztus 16-án kijelentette, hogy a további vasútvonalak fel fogják lendíteni Tibet gazdaságát.

A Hszinhua jelentése hangsúlyozza, hogy a Kanhloban élő tibeti nomádok letelepítése azért volt szükségszerű, mert „a népesség növekedése és a túlzott legeltetés hatalmas legelőterületek elsivatagosodásához vezetett az elmúlt 30 évben, és 25%-kal csökkentette a folyók vízhozamát.”

Valójában mindkét projekt a kínai kormány jóval átfogóbb „Nyugati Fejlesztési Stratégiája” (NYFS) alá tartozik, amelyet 1999-ben vezettek be. A beharangozott céloktól függetlenül az NYFS ténylegesen az alábbiakra irányul:

* munkahelyteremtés han kínaiak milliói számára Tibetbe való áttelepülésük érdekében;
* lehetővé tenni Tibet óriási természeti erőforrásai, így az arany, a réz és a földgáz, gyors kiaknázását és felhasználását Kína gyorsan fejlődő keleti partvidéki ipari övezetében; megkönnyíteni a katonai alakulatok Tibetbe szállítását, és
* a turizmus, mint Tibet kulcsfontosságú iparágának a fellendítése.

Alapjában véve az NYFS politikai érdekek szerinti fejlesztést irányoz elő, és azt szolgálja, hogy Kína végérvényesen megszilárdítsa politikai hatalmát Tibetben, miközben könnyebbé teszi Kína számára Tibet gazdag ásványkincs lelőhelyeinek kihasználását. Ahogy azt Andrew Fischer, a London School of Economics tanára írja 2007-es „A rendkívüli függőség és az egyenlőtlen növekedés fonákságai a TAR-ban” című jelentésében: az NYFS kevés gazdasági előnyt kínál a tibeti embereknek.

Az NYFS 1999-es bevezetése óta általánosan jellemző a mezőgazdasági területek és legelők kisajátítása bányászati célokra és infrasrukturális beruházásokhoz, mint például közútépítés, víztározó létesítés és városfejlesztés. Kína gyakran érvel a nomádok áttelepítése mellett azzal, hogy az a környezet védelmét szolgálja a túlnépesedett területeken. Ez erősen megkérdőjelezhető tekintve, hogy pont azokon a területeken, ahonnan a nomádokat kitelepítették, a későbbiekben romboló és szennyező infrastruktúrát hoznak létre, vagy bányászati tevékenységbe kezdenek.

Kevés nomád közösség maradt fenn a világban. A tibeti nomádok egyedi hagyományos életmódja mindig is a természettel való fenntartható és harmonikus együttélésen alapult. A tibeti nomádok lába alól kihúzzák a talajt azzal, hogy újonnan épített városokba és falvakba költöztetik őket, amelyek azt a célt szolgálják, hogy koncentrálják a vidéki munkaerőt, és a fejlődő városi gazdaságban foglalkoztassák. Hagyományos életmódjuktól megfosztva, és arra kényszerítve, hogy a városi gazdaságban dolgozzanak, amihez nincs szakképesítésük, a nomádokra kilátástalan és marginalizált jövő vár. A kínai kormánynak az a politikája, hogy kiragadják a tibeti nomádokat hagyományos életmódjukból, a tibeti kulturális identitás és egyedülállóság gyengítésére irányuló törekvés része, amely a han dominancia további erősítését szolgálja a térségben.

A marginalizációtól félnek leginkább a tibetiek a Csinghaj-Tibet vasútvonal 2006-os megnyitása következtében. A tibeti menekültekkel készített interjúkban rendszerint szóba kerül az a félelmük, hogy a vasútvonal megnyitása miatt lényegesen több han kínai fog letelepedni Tibetben. E bevándorlás Lhászát már han többségű várossá változtatta, ahol a tibeti lakosság nem képes profitálni a gazdasági növekedésből, mivel a kulcsiparágakban, így a turizmusban kínai nyelvtudásra van szükség. Ezt a helyzetet Őszentsége a Dalai Láma Kína „demográfiai agressziójaként” jellemezte.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás: