Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A Tibeti Központ a Demokráciért és az Emberi Jogokért jelentése a 2009-es évről Tibetben

2010. január 25./TCHRD/TibetPress

2010 január 22.

A Tibeti Központ a Demokráciáért és az Emberi Jogokért (TCHRD) jelentése a tibeti emberjogi helyzetről 2009-ben.

A 2009-es év semmilyen változást nem hozott Tibetben, a kínai hatóságok által tibetiek sérelmére elkövetett emberi jogsértések tekintetében. A tibetiek számára ez az év is a biztonsági erők növeléséről,  elnyomásról, elszigeteltségről, elhallgattatásról szólt. Ez évben a kínaiak számára rendkívül kényes események évfordulói voltak és azokkal kapcsolatos megmozdulásokat a kínai hatóságok vaskézzel fojtottak el. Ez az év a Dalai Láma és vele együtt sok más tibeti száműzetésének ötvenedik évfordulója. Az elmúlt ötven évben a tibeti népnek rendkívüli nehézségekkel kellett megkűzdenie, valamint emeri jogaik a Kínai Népköztársaság Kormánya általi rendszeres megsértésével kellett szembesülnie. Az emeri jogok megsértése ugyanolyan mértékben, büntetlenül folytatódik, anélkül, hogy a kormány felől bármilyen, enyhülésre utaló jel érkezne.

2009-ben tibeti rögtönítélő bíróságok ítéltek halálra öt tibetit, mert részt vettek a 2008 tavaszán történt tiltakozásokban. A halálbüntetés eltörlésére irányuló nemzetközi nyomás ellenére Kína négyük kivégzését elrendelte. A kínai sajtó kettejük kivégzését erősítette meg, noha a TCHRD korábban olyan híreket kapott, hogy mindnégyüket kivégezték. Kína ezzel megerősítette azt, hogy világelső a halálbüntetés gyakorlása tekintetében: egymaga több halálbüntetést hajt végre, mint a világ többi országa együttvéve. Az állam elég aggresszíven fejezi ki azt a szuverenitásból fakadó jogát, hogy a nemzetközi nyomás és az ENSZ Közgyűlése halálbüntetés eltörlésére kiadott nemzetközi moratóriuma ellenére végrehajtsa a halálbüntetéseket. Ezt bizonyítja a Tibetben és Kelet-Turkesztánban végrehajtott számos kivégzés, valamint egy zavart elméjű brit állampolgár kivégzése, aki számára a brit kormány kegyelmet kért.

A kínai hatóságok fokozott szigorúsággal őrzik a határterületeket és szigorú mércével mérnek. Az elmúlt néhány évben jelentősen csökkent a menekültek kivándorlása Tibetből. 2000-ben körülbelül 2000, 2008-ban 627, 2009-ben pedig 691 tibeti menekült el Tibetből és sikerült elérnie Dharamszalát.  Az, hogy ennyire lecsökkent a menekültek kiáramlása az elmúlt néhány évben, a határterületek szigorított ellenőrzésének következménye, ami hatalmas kockázatot jelent a Tibetet elhagyni akaró tibetiek számára. A nepáli kormány a legteljesebb előzékenységgel teljesíti hatalmas ázsiai szomszédja felszólítását, hogy ,,legyen Tibet stabilitásának Nagy Fala'', segítsen a szeparatizmus leküzdésében azzal, hogy ellenőrizze a Tibetből érkező illegális bevándorlást és a tibeti emigránsok Kína-ellenes aktivitását Nepál területén.

Az elmúlt néhány évben a politikai tevékenység súlypontja az úgynevezett Tibeti Autonóm Régióról (TAR) az azon kívül eső tibeti területekre helyeződött át. Ezt bizonyítja a TCHRD által nyilvántartott adatok (letartóztatások, őrizetbe vételek, meghozott ítéletek száma). Noha biztos, hogy a valós adatok még ennél is sokkal többek, 2008 tavasza óta 1542 tibetiről tudjuk, hogy őrizetben van vagy épp börtönbüntetését tölti. Ennek 53,17%-a (820 tibeti) Szecsuán tartományból való, 19,9% (307-en) Gansuból, 9,1% (139-en) Csinghajból, 0,19% (3-an) Jünnanból és 17,7% (273-an) vannak, akik a  Tibeti Autonóm Régióból valósiak. Ráadásul 2008 tavasza óta törvényesen fogvatartott ismert tibetiekről szóló adatok azt is elárulják, hogy Szecsuán volt politikailag a legaktívabb.

A 2009-es év a 2008-as, egész Tibetre kiterjedő tiltakozások utáni  ítéletek éve volt Tibetben. A TCHRD adatai szerint többszáz tibetit még mindig vád nélkül tartanak fogva és legalább 334 tibeti, akikre különböző ítéleteket hoztak a néhány hónapos börtönbüntetéstől kezdve a halálos ítéletig. Közülük 161-en (48,2%) Ngaba és Kardze Tibeti Autonóm Prefektúrákból származtak (Szecsuán Tartomány), míg a Tibeti Autonóm Régióból való tibetiek 125-en voltak, ami az egésznek 37,42%-a. 29-en (8,68%) Csinghajból, 17-en (5, 08%) Gansuból, és egy tibeti Jünnanból való volt, és egy tibeti származási helye ismeretlen. Számos ítélet önkényessége kifejezi a Tibetben gyakorolt kínai igazságszolgáltatás egészének természetét. Ez megmutatja a kínai igazságszolgáltatás politikai befolyásoltságát, ami miatt rendkívüli szigorúsággal kezeli az emberek törekvéseit alapvető emberi jogaik érvényesítésére.

Majdnem az összes ismert esetről elmondható, hogy a vádlottak nem rendelkeznek független törvényes képviselettel, és abban a kevés esetben, amikor a vádlottat saját maga által választott ügyvéd képviselte,  a hatóság ezt megfélelmlítéssel vagy eljárási taktikákkal akadályozta meg. 2009. leghíresebb esete az volt, amikor Phurbu Tsering Rinpocsét nyolc és fél év börtönre ítélték. A Rinpocse pekingi ügyvédjét megakadályozták a képviseletében, és egy zártkörű tárgyaláson börtönbüntetésre ítélték ,,fegyvertartásért'' és ,,sikkasztásért'', amit ő határozottan tagadott.

Ebben az évben a kínai hatóságok tibeti írókat, művészeket, bloggereket és kiadókat vettek célba, tartóztattak le és ítéltek el, akik ugyan nem folytattak tiltakozó tevékenységet, de felderítették és kifejezték a tibetiek álláspontjait jogaikat, kultúrájukat, vallásukat és Tibet sérülékeny környezetét érintő kérdésekben. Legtöbbször ,,államtitok kiszivárogtatásáért'' vádolták meg őket vagy olyan tevékenységekért, amelyek máskülönben a véleménynyilvánítás általános kifejezési módjai. A legkiemelkedőbb esetek Kunga Tsangyang öt évi börtönbüntetésre ítélése, amiért tanulmányokat írt és fényképeket készített Tibet környezeti romlásáról, Kunchok Tsephel Gopeytsang 15 évi börtönbüntetése a Chonmei weboldal üzemeltetéséért és Kang Kunchok, a Gangsai Maiduo korábbi szerkesztőjének kétévi börtönbüntetése. Tashi Rabten, egy betiltott irodalmi folyóirat szerkesztője és a ,,Vérrel Írva'' szerzője 2009 júliusában eltűnt, Dokru Tsultrimot, a ,,Hó Élete'' irodalmi folyóirat szerkesztőjét 2009 áprilisában letartóztatták, Tashi Dondrup énekest, aki ,,Kínzás Nyomok Nélkül'' címen adott ki egy albumot, 2009 decemberében tartóztatták le, Gyaltsen és Nyima Wangdue-t három év börtönbüntetése azért, mert egy ismert kínai chat-oldalra, a QQ.com-ra Dalai Láma-képeket tettek fel, valamint a Tsakho és Khakhor kolostorok öt szerzetese őrizetbe vétele egy Chakdrum Marpo című VCD elkészítéséért.

A videó-vallomások egyrészt kommunikációs hatékonyságuk, márészt a kamera előtt beszélő valódi ember látványa és hangja hitelessége miatt jelentősek. 2008-ban Jigme Guri, a lázadó szerzetes a Labrang Kolostorból félelem nélkül beszélt kínzásról és őrizetbe vételről videón. Dhondup Wangchen számos videó-vallomást vett fel ,,Félelm nélkül'' című dokumentumfilmjében. A Gitsang Gaden Choekorling Kolostor-beli Kelsang Tsultrim videóra vette saját vallomásait és lakóhelyén széles körben terjesztette azt. 2008 októberében Ven. Rinchen Sangpo szintén felvette Golok Régióbeli tibetiek vallomásait, melyeket 2009 szeptemberében tett közzé. Meg kell jegyeznünk, hogy ez kétségbeesett próbálkozás a tibetiek részéről arra, hogy hallassák hangjukat független emberi jogi megfigyelők, média vagy éppen külföldi megfigyelők hiányában. A kép- és videóbizonyítékok számának megnövekedése együtt jár a videó-vallomások készítésének növekvő trendjével, ami a tibeti lakossági sajtó felbátorodását jelzi.

A kínzás továbbra is a kínaiak által uralt tibeti területek jellemzője. A tagadás és az ellenkező állítások dacára, Tibetből kicsempészett videók sokkolták az egész világot egy fiatal tibeti, Tendar szörnyű haláláról, aki a fogvatartása alatt elszenvedett kínzásokba halt bele. A kínai hatóságok nagy garral tagadják, hogy túlzott eszközöket alkalmaznának a 2008 tavaszi tiltakozásban részt vevőkkel szemben. A kormány nem vett tudomást hét ENSZ-ajánlásról az emberi jogok védelméről és az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának azon kéréséről, hogy a kormány adjon választ a tibeti tüntetők elleni túlzott eszközök alkalmazásáról és megöléséről különösen Ngaba tartományban, Kardze tartományban és Lhászában.

Tibetben napjainkban is súlyosan korlátozzák a vallásszabadságot. A kínai hatóságok taktikái, a megfélemlítés, a szerzetesek és az apácák vallásos intézményekben való vallásos tevékenysége és önszerveződése elnyomása biztosítja a vallásos oktatás hanyatló színvonalát. A ,,hazafias átképzés'' rendszeres és szigorú kikényszerítése zord és sötét jövővel fenyegeti a tibeti buddhizmust. A ,,stabilitás'' érdekében a kormány elsősorban a kolostori közösségeket célozza meg a különböző kormányzati ,,reform''-kampányokkal, melyek célja, hogy ellenőrzés alá vonja a közösséget és beléjük neveljék a ,,hazaszeretetet''. A hírhedt ,,hazafias átképzés'' kampány év közben vált intenzívvé, a vallásszabadság széleskörű, erőszakos korlátozását eredményezve. A kormányhivatalnokok azt parancsolják a szerzeteseknek, hogy szégyenítsék meg saját spirituális mesterüket, bántalmazzák mélyen tisztelt lámáikat, és olyan tetteket hajtsanak végre, amelyek ellentétesek a szerzetesi fogadalommal vagy szabályokba ütközik. Mindezt a ,,hazafias átképzés'' nevében, amelyet a kínai kormány vezetett be mint nélkülözhetetlent a szerzetesek és apácák számára. A vallási intéményekben létező vallási üldöztetést bizonyítja az is, hogy az öngyilkosságok száma 2008 tavasza óta megnövekedett a buddhista szerzetesek és apácák között Tibetben. Noha a tibeti buddhisták szerint az öngyilkosság a legsúlyosabb, fő előírásokba ütköző bűnök egyike, a szörnyű pszichológiai trauma és az összeférhetetlen parancsok mégis arra kényszeríti őket, hogy ehhez a végső lépéshez folyamodjanak.

Az etnikailag kizárásos gazdasági fejlődés folyamatában a fejlesztések nem hoznak közvetlen hasznot a tibetiek számára. A hatóságok máshonnan jött, állami tulajdonú vállalatokat részesítenek előnyben a helyi tulajdonú, helyben működtetett vállalkozások helyett. Az állami projektek inkább az erőforrások kiaknázására, mint az emberi erőforrás fejlesztésére irányulnak. Az ENSZ Emberi Fejlesztés Jelentése szerint Tibet emberi fejlesztés-indexe a legalacsonyabb a Kínai Népköztársaság tartományai között. A magas szintű írástudatlanság komoly hátrányt jelent a tibetiek számára emberi és polgári jogaik érvényesítésében. A helyzetet csak rosszabbá teszi, hogy majdnem minden tartományban a legfontosabb pozíciókat han kínaiak foglalják el, ami megnehezíti a tibetiek részvételét a döntéshozatalban.

A fejlődés nevében a hagyományos tibeti életformát tönkretéve erőszakkal, gyors lépésekkel kitelepítéseket kezdeményez a kormány. A fejlesztésekre vonatkozó nemzetközi jog megsértésével ezek kártalanítás és az érintett népesség egyetértése nélkül történnek. Ami a legtöbb aggodalomra ad okot, az az egészségügyi ellátás hozzáférhetetlensége a tibetiek számára, különösen a Tibet nagy részét képező vidéki területeken. A városokban, ahol a turisták megfordulnak, központosítja a Kínai Népköztársaság a forrásait és a figyelmét, hogy fenntartsa a pozitív képet a tibeti helyzetről.

A kínai kormány uralma alatt az oktatás színvonala Tibetben jelentősen romlott, mert a propaganda és a kínai uralom erősítése eszközeként használják azt. A szegényes körülmények az iskolákban, az alacsony színvonalú oktatás, az ármányos agymosás a szocialista ideológia elfogadása és annak érdekében, hogy a gyerekek ne használják a saját nyelvüket, történelmüket arra a fájdalmas döntésre kényszeríti őket, emigrációba vonuljanak, ahol gyermekeik átfogó, modern oktatásban részesülhetnek. A szülők egy megbízható ember vezetésével elküldik gyerekeiket, gyakran úgy, hogy soha nem látják egymást viszont, hogy megtegyék a veszélyes utat a Himaláján át és a tibeti emigráns kormány által fenntartott iskolahálózatba jelentkezzenek.

Az oktatásban jelentkező egyenlőtlenség további gazdasági marginalizációt jelent. Az alacsony színvonalú oktatás miatt ki vannak szorulva a munkaerőpiacról. A kínai telepesek magas képzettséggel és kínai nyelvismerettel rendelkeznek, a tibetiek nem tudnak velük versenyezni. Noha a kínai kormány elvileg biztosítja a tibeti gyermekeknek az oktatáshoz való alapvető jogát, a gyermekek továbbra is életük kockáztatásával a Himaláján túlra utaznak, hogy az emigrációban tanulhassanak.

A Kínai Állami Tanács Információs Irodája 2009. április 13-án kibocsátotta a ,,2009-2010-re szóló Munkatervet az Emberi Jogok Védelme Érdekében'', amit jó kezdeményezés volt. Ez az okmány jobb törvényi védelmet, jobb életfeltételeket, több polgári és politikai jogot foglal magában, beleértve a letartóztatottak jogait és a tisztességes tárgyaláshoz való jogot. Ez előremutató tény, ugyanakkor aggodalomra ad okot, hogy Kína nem ülteti át a gyakorlatba azt a jogvédelmet, amire jogrendszere lehetőséget ad, különösen annak fényében, hogy a legtöbb kivégzés Tibetben és Kelet-Turkesztánban történtek. A dokumentum elméleti fejlődést tartalmaz elavult retorikával az emberi jogvédelem terén elért jelentős fejlődésről, az emberi jogok és szabadságok élvezetéről a törvényeknek megfelelően és alkalmas időben. A nemzetközi közösség várja, hogy Kína bebizonyítja-e, hogy nem a régi kerékvágásban halad-e megint.

2009. az az év volt, amikor az ENSZ a rasszizmus ügyével foglalkozott. Az ENSZ Emberi Jogi főbiztosa, Ms. Navinatham Pillay, az Emberi Jogok Világnapján a diszkrimináció felszámolásával kapcsolatban így vélekedett: ,,A kisebbségeket a világ minden területén komoly veszélyek fenyegetik, diszkrimináció és rasszizmus, ami gyakran gazdasági, politikai, szociális és kulturális marginalizációval jár együtt társadalmukban, ahol élnek.''

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb