A tibeti események dönthetike el a tajvani választásokat

2008. március 22./Kitekintő/TibetPress

Kitekintő - Szerencsi Ágnes

A tibeti felkelés elhúzódása nemcsak Kína nemzetközi megítélését ronthatja még tovább, az események a kommunista párt tajvani terveit is keresztezhetik, újabb konfliktusok alapjául szolgálva ezzel.

Új elnököt választ ma Tajvan. S bár a lakosság a januári országgyűlési választásokon már egyértelműen a változás mellett tette le voksát - az ellenzék a szavazatok közel 75 százalékát szerezte meg-, a tibeti felkelőkkel szembeni kemény fellépés óvatosságra intheti a lakosságot, s akár a biztos befutóként elkönyvelt Kína-barát Kuomintang vereségét is hozhatja.

Tajvan közeledne Kínához

Az elmúlt években jelentős változás történt Tajvan Kína-politikájában. Az elharapódzó korrupció, a gazdaság gyengélkedése, a stagnáló bérek mellett növekvő infláció és a hatalmon lévő Demokratikus Haladó Párt elhibázottnak bizonyult politikája oda vezetett, hogy a „tajvani függetlenség” legradikálisabb szószólói is belátták: az ország számára elkerülhetetlen a nyitás Kína felé.

Jól tükrözi ezt az ellenzéki Ma Jing-csou programjának népszerűsége, aki a gazdasági kapcsolatok kiszélesítése (közös piac, befektetés-ösztönzés) mellett közvetlen Tajpej-Peking légi járat indítását helyezte kilátásba, valamint a kínaiak beutazási korlátainak feloldását sürgeti (ma naponta maximum ezer főnek van erre lehetősége).

A győzelem egyben Hu Csin-tao kínai államfő politikájának helyességét is igazolná, aki a közeledés fő kezdeményezője, a türelmesebb, visszafogottabb retorika, „a békés egyesítés” képviselője.

Éppen az egyesítés azonban a kormányzópárti Frank Hszie és a nacionalista tajvaniak legnagyobb félelme, akik az egyébként hongkongi (tehát a kontinensen született, kvázi idegen) Kuomintang-jelölt megválasztásával a 2000 előtti egypártrendszer visszatértét és a teljes önállóság fokozatos elveszítését valószínűsítik. Sőt, szerintük a piac és a közlekedés megnyitása is ehhez szolgál első lépésként, így ugyanis szabaddá válik a kínai tömegek beáramlása az országba, s ezek könnyűszerrel kiszorítják vezető pozícióikból a tajvaniakat.

Tibet közbeszól

A nagy testvérrel szembeni óvatosabb politika demonstrálására a tibeti események is jó példával szolgálnak, s így a Demokratikus Haladó Párt számára jelentenek szavazatokat. Hszie minden lehetséges fórumon a tibetiekkel való bánásmód precedens voltát hangsúlyozza, s azzal riogat, hogy adott esetben a Peking által „lázadó tartománynak” tekintett Tajvant is ugyanaz az erőszakos fellépés fenyegeti, mint Tibetet.

S valóban, a felkelés elfojtásának radikális módszerei és a halálos áldozatok növekvő száma fokozódó félelmet kelt a sziget lakosságában, s mind többen gondolják úgy, hogy a lassabb, fokozatosabb nyitás kevesebb kockázattal járhat a lakosságra nézve.

Tibet így döntő szerepet játszhat a szavazásnál, sőt, a választást megelőző utolsó közvélemény-kutatások szerint már segített is behozni Hszie eddigi hátrányát.

A mostani tajvani politika folytatása azonban mindenképp konfliktushoz vezet Kínával, ami pedig nemzetközi szinten az Egyesült Államok és Kína közötti feszültség további elmélyülésével járhat.

Geopolitikailag ez a szembenállás ma az ázsiai térség egyik legkiélezettebb, katonai erő bevetésével is fenyegető puskaporos hordója.

Az erő demonstrálásának kényszere megmutatkozik a két ország retorikájában vagy fegyverkezési versenyében, de tipikus példája az is, hogy a tajvani status quo fenntartását elsődleges fontosságúnak tartó USA éppen a választások ideje alatt „hadgyakorlatozik” a térségben két repülőgép-anyahajójával.