A Tibeti Emigráns Parlament nyílt levele Hu Csin-tao-hoz, a Kínai Népköztársaság elnökéhez

2012. február 4./CTA/TibetPress

Lobszang Szangej, tibeti miniszterelnök Lobsang Sangey tibetan prime minister

2012. február 2./Dharamszala

Tisztelt Elnök Úr,

A száműzetésben lévő tibeti kormány minden, Tibetben és Tibeten kívül élő tibeti nevében kívánjuk kifejezni mély aggodalmunkat és nyugtalanságunkat a Tibetben uralkodó kritikus helyzettel kapcsolatban. Biztosak vagyunk abban, hogy mint emberi lény, ön nagyon is megérti, hogy az emberek miért folyamodnak olyan szélsőséges tettekhez, mint az önégetés. Ennek ellenére a durva és brutális, elnyomó intézkedések, amit az ön kormánya alkalmazott a békés tüntetőkkel szemben kétségeket ébreszt bennünk azzal kapcsolatban, hogy az ön kormányának mennyire értékesek az alapvető emberi jogok, a méltóság és az emberélet.

Mint a Kínai Népköztársaság elnökeként ön azt vallja, hogy a nemzetiségek közötti harmonikus viszony a nemzetépítés legfőbb alapelve. A szavai és intézkedései között azonban ellentmondás mutatkozik. Ön nagyon jól tudja, hogy harmóniát csak kölcsönös megértésre és bizalomra lehet alapozni, nyers erőre és elnyomásra nem.

Kína gazdaságilag és katonailag is növekedett az évek során, és most nagyhatalomként tekintenek rá.  Növekvő befolyása a világra pimasz és arrogáns szörnnyé változtatta Kínát, aki nincs tekintettel mások jólétére és jólétére. Maga az anyagi jólét nem okoz boldogságot. A fejlődésnek kéz a kézben kell haladnia az ember szabadságának és méltóságának tiszteletével.

Többször hallottuk az ön vezetőitől, hogy a nyugati világ nem kezeli Kínát egyenrangú félként. Mi is megkérdezhetnénk, hogy önök vajon egyenrangú félként kezelik a nemzetiségeket? Az ön vezetői Konfuciuszt  idézve azt mondják, hogy „ne tégy olyat másokkal, amit nem akarsz, hogy veled tegyenek”. Ám ugyanezt az elvet követik a tibetiekkel, ujgurokkal, belső-mongóliaiakkal, mandzsúriaiakkal, és a többiekkel szemben?

Mint a világ egyik nagyhatalma, erőszakkal nem, csak mások tiszteletével nyerhetnek tiszteletet. A morális hatalmat csak úgy szerezhetik meg, ha garantálják az alapvető emberi jogokat, és  ha párbeszéddel törekednek megoldani a konfliktusokat. Mindezt a kínai nemzet, a tibetiek, és más népek hosszú távú sikerének érdekében. Őszentsége a Dalai Láma és tibeti központi Vezetése már több évtizede javaslatot tett egy nagyon pragmatikus, mindkét félnek kedvező, tartós megoldást Tibet ügyére, nem kérve ezzel a Kínától való leválást. Az ön vezetősége azonban folyton hátat fordított; a párbeszédet meggátolták, és várták, hogy a tibeti probléma szép lassan kimúljon. Mostanra már beláthatták, hogy a tibeti szellem rendíthetetlen, és az is marad egészen addig, amíg egy kölcsönösen elfogadható megoldás meg nem születik.

A tibetiek minden alkalommal békés tiltakozásokon nyilvánítják ki csalódottságukat, és az ön kormánya ahelyett, hogy ezen incidensek okait kereste volna, inkább a tiltakozások erőszakos elfojtása mellett döntött. Az állam által az emberi jogok ellen elkövetett tetteket a nemzetbiztonság fedi el, ami ellehetetleníti az átlátható és független vizsgálatukat.

Kína és Tibet szélesebb és hosszú távú érdekeit szem előtt tartva a következő intézkedésekre sürgetjük önt:
1, Hívja vissza a katonai erősítést a feszültség mihamarabbi mérséklésének érdekében, és tegyen olyan lépéseket, melyekkel figyelembe veszi a tibeti nép törekvéseit.
2, Engedélyezze a független, nem partizán tényfeltáró csoportoknak, hogy értékeljék a jelen helyzetet. Ha ezzel problémája volna, hagyja egy tibeti tényfeltáró küldöttségnek, hogy Tibetbe látogasson.
3,  Állítsa le azokat az intézkedéseket és programokat, melyeknek célja a tibeti nép identitásának lerombolása. Biztosítsa a vallásszabadságot, és tegyen békülékeny lépéseket a tibeti nép sérelmeit enyhítendő.
4, Fejezze be a tibeti nomádok letelepítését, valamint vonjon be tibetieket is a környezetvédő programokba, kihasználva több évszázados bölcsességüket, amit a Tibeti fennsíkon élve szereztek.
5, Minden Tibetben zajló fejlesztésnél figyelembe kell venni a tibeti környezet törékeny állapotát, és a tibetiek hasznára kell, hogy váljon.
6, Engedjen szabadon minden politikai elítéltet - köztük a Pancsen Lámát, Rinpocse Gedun Csöekyi Nyimát - ahogy azt Burma is tette, hogy növelje a nép a kormány iránti bizalmát.
7, Kezdjen újból párbeszédet a tibetiekkel, azzal az elhivatottsággal és hitben, hogy tartós megoldást találjanak tibeti ügyével kapcsolatban, és ami békét és stabilitást hoz az egész geostratégiai régióba.

A jelen helyzetet és a globalizált világ egymásrautaltságát figyelembe véve eljött az ideje annak, hogy az ön kormánya komolyan fontolóra vegye Kína átalakulását oly módon, hogy az mindenki számára békét, tiszteletet és méltóságot biztosítson. Más esetben, talán már nincs messze az idő, amikor Kína és népe a saját művének áldozatává válik, és az lesz Kína történelmének legszomorúbb pillanata.
Ezen érzelmeinket kifejezve, reménykedünk, hogy a helyes ítélőképesség fog érvényre jutni önben és az ön kollégáiban, és mihamarabb reagálnak ezen legitim aggályokra. Amennyiben ezt nem teszik és a kérdéshez nem emberségesen állnak hozzá, akkor egyedül ön és az ön kormánya lesz a felelős minden hátrányos következményért.
Tisztelettel,
A Tibeti Emigráns Parlament