A Tibeti Emigráns Parlament nyilatkozata az 1959 március 10-ei népi felkelés 58. évfordulója alkalmából

2017. március 10./CTA/TibetPress

eredeti cikk

Az Emigráns Tibeti Parlament nyilatkozata az 1959. március 10-i népi felkelés 58. évfordulója alkalmából

A mai nap nagy jelentőséggel bír a tibeti nép történelmében. 1959-ben ezen a napon vált nyilvánvalóvá, hogy a kommunista kínai kormány szándéka nem más, mint katonai erővel elfoglalni Tibetet. A brutális elnyomás, amely a Tibeti népre szabadult minden képzeletet felülmúlt. A megszálló kínai hadsereg olyan tervet dolgozott ki, amely közvetlenül Őszentsége a Dalai Láma életét is veszélyeztette. Ez azt eredményezte, hogy a tibeti emberek mindhárom tartományból Lhászában gyűltek össze, és népfelkelés tört ki. Az emigráns tibeti kormány a Tibeti Mártírok Napjaként is megemlékezik erről a napról, azon hős férfiak és nők emlékének adózva, akik az életüket áldozták Tibet vallási örökségéért, nemzeti létéért és népéért. Továbbá ezen a napon fejezzük ki szolidaritásunkat azokkal a Tibetben élőkkel, akiknek a mai napig a kommunista kínai kormányzat brutális politikáinak következtében a meghurcoltatás és az elnyomás legkülönfélébb formáit kell elszenvedniük. Azért fordulunk ünnepélyes imáinkkal a Három Értékes Drágakő Győzedelmes Lényeinek óceánjához, hogy esedezve kérjük: a Tibetben élő tibetiek szabaduljanak meg jelenlegi megpróbáltatásaiktól és szenvedéseiktől, és olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben szabadon élvezhetik emberi jogaikat csakúgy, mint világszerte az emberek döntő többsége.

Tény és magától értetődő, hogy Tibet és Kína történelmüket, földrajzukat, népcsoportjaikat, nyelvüket, szokásaikat és hagyományukat tekintve teljesen különböznek egymástól. Mindazonáltal a kommunista kínaiak nyers erő alkalmazásával lerohanták Tibetet, arcátlanul megszállták a területét és birtokba vették valamennyi erőforrását. Ezenfelül a kommunista kínai megszállók tibetiek százezreit gyilkolták meg, kínozták meg és igázták le gátlástalanul, mindenféle korlát nélkül. Készen állnak arra, hogy megsemmisítsék Tibet vallását és kultúráját, valamint elpusztítsák természeti környezetét. Ez az elnyomás komolyan próbára tette a tibeti emberek tűrőképességét, és végül arra ösztönözte őket, hogy békés tiltakozó megmozdulásokba kezdjenek, amelyek egymást követik mind a mai napig. A kínai megszállás alatt felnövő tibetiek generációja is folytatja a tiltakozó akciókat, hogy kifejezzék: elutasítják a rájuk irányuló brutális politikák végrehajtását.

2008-ban nagyarányú békés tiltakozó megmozdulások kezdődtek, amelyek Lhászából kiindulva mindhárom tibeti tartományra kiterjedtek. Kína a felfegyverzett rohamrendőrséget és a hadsereg erőit vetette be a tibeti emberek ellen, amelyek fegyvereik használatával foganatosították a brutális elnyomást, senkivel szemben sem tanúsítottak szemernyi kedvességet sem. Ennek eredményeképpen sok tibeti férfi és nő, köztük szerzetesek és szerzetesnők, vesztette életét. Kína gyarmati irányítási rendszere alatt élő tibeti emberek távol állnak attól, hogy politikai jogokkal rendelkezzenek, és soha nem rendelkeztek az alapvető emberi jogokkal. A brutális elnyomó politikák folyamatos alkalmazása nyilvánvalóvá tette a tibeti emberek számára, hogy Kínai uralom alatt jövőjük kilátástalan. Ez egy elkeseredett békés tiltakozási hullámot indított el. 2009 és 2016 december 8. között 145 hősies tibeti nő és férfi gyújtotta fel magát a kínai megszállás elleni tiltakozásul. A tiltakozóknak két fő üzenete volt: „Hívják meg Őszentségét a Dalai Lámát Tibetbe!” és „A tibeti emberek legyenek szabadok és rendelkezzenek az alapvető emberi jogokkal”. Közülük 125-en belehaltak égési sérüléseikbe, 20 esetben viszont még mindig nem ismeretes, hogy az illető túlélte-e az akciót vagy belehalt sérüléseibe.

Mind a mai napig a tibetiek, akik Tibet területének jogos tulajdonosai, meg vannak fosztva politikai jogaiktól, nem rendelkeznek vallásszabadsággal, valamint nyelvi és kulturális szabadságjogokkal sem. Emiatt a tibetiek folytatják békés tiltakozó megmozdulásaikat, hogy szót emeljenek e jogaik tiszteletben tartása mellett. De ezen ártatlan tibetieket letartóztatják azzal vádolva őket, hogy bűncselekményt követtek el, és erővel elszállítják őket. Ezekre a tibetiekre brutális üldöztetés és kínvallatás vár, kivégzés vagy börtönbüntetés lehet a büntetésük. Ez egy végnélküli, folyamatos gyakorlat. Ezzel összefüggésben kell megemlítenünk Tashi Wangchuk, tibeti üzletember esetét. A Kínai Népköztársaság alkotmányával összhangban, amely hangsúlyozza a nemzeti kisebbségek nyelve védelmének szükségességét, szót emelt a tibeti nyelv tiszteletben tartásáért és a tibeti nyelven történő oktatásért, hasonlóan a mandarin kínai nyelvnek biztosított státuszhoz. A kínai kormány hamis vádakkal bebörtönözte. Ez teljesen nyilvánvalóvá teszi, milyen brutálisan bánik el Kína ártatlan tibetiekkel, ha azok a jogaik tiszteletben tartása mellett állnak ki.

Mivel Kína politikája a nyers erő alkalmazásában merül ki, a tibeti fogvatartottak gyakran nem természetes módon halnak meg. Akik élve kerülnek ki a börtönből, sokszor röviddel a szabadulásuk után belehalnak valamilyen súlyos krónikus betegségbe, amely a börtönévek alatti rossz bánásmód következménye. A „Szabadulás a halál torkából” című könyvben, amely eljutott a külvilágba, Labrang Jigme Gyatso, politikai fogoly az alábbiakat írja: „Ha elszántságom és eltökéltségem a legkisebb mértékben is megrendül az etnikai testvériség és elkötelezettség, valamint reményeim és életerőm tekintetében, akkor a kínai kormány kívánságai teljes mértékben teljesülnének. Ezért bármilyen eszközöket és stratégiákat alkalmazzanak is arra, hogy megtörjenek minket megfélemlítéssel, ígéretekkel, hazugságokkal, becsapással és a legkülönfélébb más módokon, ezek nem ingathatják meg az eskümet”. Ezzel felfedte a kínai kormány fortélyait, beleértve a hazugságot, az ígérgetést és a becsapást.

A közelmúltban a tibeti emberek szabad vallásgyakorlását sújtó és korlátozó politika alkalmazására került sor. Amikor 2017 januárjában Őszentsége a Dalai Láma, aki világszerte a béke nagyköveteként ismert, a 34. Kálacsakra tanítást tartotta a buddhizmus legszentebb helyén, az indiai Bodh Gayában, a kínai kormány sok tibetinek, akik szerettek volna részt venni az eseményen, nem adott útlevelet. Azon keveseket, akik kaptak útlevelet, a házuk, vagy földjük kisajátításával, valamint családtagjaik megbüntetésével fenyegették meg, ha a tanítás megkezdése előtt nem térnek haza. Ez az intézkedést határtalan elkeseredettséget váltott ki a tibeti hívők körében.

Nincs változás a kínai kormány keményvonalas politikájában abban a tekintetben, ahogyan Őszentsége a Dalai Láma tevékenységére reagálnak, és ahogyan az emigráns tibeti kormányt támadják. Valójában politikájuk az elmúlt években egyre súlyosbodott. Őszentsége a Dalai Láma kívánsága és az emigráns tibeti kormány álláspontja szerint a tibeti kérdést a középutas megközelítés révén kell rendezni. Az ezt célzó kínai-tibeti párbeszéd újraindítására tett erőfeszítésekre a kínai fél eddig nem reagált.

Őszentsége a Dalai Láma tevékenysége továbbra is szerteágazó. A Tibetben élő tibeti emberek bátorsága és állhatatossága megingathatatlan. Ezeknek, valamint az emigráns tibeti kormány és az emigrációban élő tibetiek erőfeszítéseinek köszönhetően azoknak az embereknek a száma, akik támogatják a tibeti emberek küzdelmét igaz ügyükért, évről évre megsokszorozódik. A tavalyi évben Őszentsége a Dalai Láma találkozott az Európai Parlament elnökével, Martin Schulz úrral, valamint a Cseh Köztársaság kulturális miniszterével, és Szlovákia elnökével, Andrej Kiska úrral. Emellett Újdelhiben, India fővárosában Őszentsége a Dalai Láma nemcsak, hogy találkozott az indiai elnökkel, Pranab Mukherjee úrral, hanem közösen vettek részt a világ gyermekeiért tevékenykedő vezetőknek és díjazottaknak szervezett találkozón, melyre a Rashtrapati Bhawan elnöki palotában került sor.

2017 februárjában Rex Tillerson, amerikai külügyminiszter világossá tette, hogy az Egyesült Államok új kormányzata továbbra is támogatni fogja Tibet ügyét, valamint erőfeszítéseket fog tenni azért, hogy párbeszéd kezdődjön a kínai kormány Őszentsége a Dalai Láma között. Azt is egyértelművé tette, hogy fogadni fogja Őszentségét a Dalai Lámát. Ezek a pozitív és bátorító történések azt mutatják, hogy Őszentsége a Dalai Láma törekvése széleskörű elismertséggel bír a világban, és Tibet ügyére jelentős támogatás és figyelem irányul.

Emellett beszédek hangoztak el, sajtóközlemények kerültek kiadásra, határozatokat fogadtak el az Európai Parlamentben Strasbourgban és Brüsszelben, a francia parlamentben, az Egyesült Államok Kongresszusában, a brit parlamentben, az olasz parlamentben, a német parlament alelnöke által, az ausztrál parlament tagjai által, és a vendéglátó ország, India parlamenti képviselői által, amelyek a tibeti küzdelem támogatására irányultak. Továbbá a taiwani parlamentben pártok közötti tibeti csoport alakult. Japánban úgyszintén Összpárti Japán Parlamenti Csoport Tibetért alakult. Ezek azt mutatják, hogy a tibeti nép és küzdelme támogatottsága egyre növekszik, és e növekedés mértéke erősebb, mint bármikor korábban.

Az ENSZ közgyűlése eddig három határozatot fogadott el a tibeti kérdésről. Az elsőt 1959 októberében, a másodikat 1961 decemberében, a harmadikat 1965 decemberében. Az ENSZ új főtitkárához, Antonio Guterres úrhoz fordulunk annak érdekében, hogy támogassa a tibeti ügyet; tegyen erőfeszítéseket a kínai-tibeti párbeszéd felélesztéséért; dolgozzon azon, hogy folyamatos védelemben részesüljön Tibet vallási, kulturális és nyelvi öröksége megbízatása alatt. Azért fordulunk hozzá, hogy a feltételek megteremtéséért dolgozzon és biztosítsa a támogatást e területeken konkrét intézkedéseken és azok tényleges végrehajtásán keresztül.

Továbbá Zeid Ra’ad Al Hussein herceg, az ENSZ emberi jogi főbiztosa Genfben, Svájcban kifejezte aggodalmát az emberi jogok tibeti helyzetével kapcsolatban, egyértelműen kinyilvánította, hogy az emberi jogok helyzete rendkívül rossz Tibetben.

2017 januárjában a Freedom House, egy washingtoni székhelyű civil szervezet, közzétette 2016-ra vonatkozó jelentését a civil és politikai jogok helyzetéről a világban. A jelentés kimutatta, hogy Kína a 15. a legrosszabb mutatókkal rendelkező 18 ország között, a polgárok civil és politikai jogainak tiszteletben tartása terén pedig a legrosszabb eredménnyel rendelkezik.
Az emigráns Tibeti Parlament
2017. március 10./Dharamszala

magyar szöveg/Barcse/TST