A Tibetet Segítő Társaság jelenléte a Kínai Nagykövetség előtt 2013. március 10.-n

2013. március 10./tibetPress

A Tibetet Segítő Társaság március 10-én demonstrációt tartott Budapesten a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége előtt. A 12.00-tól megrendezett jelenléten több tucat ember vett részt egészen délutánig. Fél háromkor Hendrey Tibor felolvasta a Tibetet védő szervezet közleményét a jelenlegi tibeti helyzetről. Utána egy modell-helikopter egy Tibet zászlót vitt fel a Nagykövetség fölé. A rendezvényen részt vett az Egyesült Nemzetek Szabad Tibetért nemzetközi  mozgalom magyarországi vezetője. A délutáni órákban a helyszínen megjelent Schiffer András az LMP párt elnöke is, aki kifejezte szolidaritását a tibeti helyzet iránt. A délután 16.00-ig tartó jelenlét zárásaként a Magyarországon élő tibetiek elénekeltek a tibeti himnuszt.

További hír a mai napon, hogy a budapesti Városházára, Tarlós István főpolgármester jóvoltából kifüggesztették a tibeti zászlót a székely zászló mellé. Marosvásárhelyen a Székelyföld autonómiájával kapcsolatos rendezvényen úgyszintén látható volt a tibeti zászló, ami Tibet valóságos autonómia törekvéseit jelképezi.

A Tibetet Segítő Társaság felovasott nyilatkozata a Nagykövetség előtt:
1959. óta semmi nem változott Tibetben, legalábbis ami a boldogságot vagy a jó közérzetet illeti. Ellenben évről-évre egyre jobban és biztosabban kebelezi be az "anyaország" rabolt birtokát, Tibetet. A halálos anyai ölelésnek egyre kifinomultabb módszereit alkalmazza, a kapitalizmus és kommunizmus lehető legrosszabb tulajdonságait ötvöző hibrid gólem, Kína.

A mára kialakult helyzetre jellemző, hogy a Dalai Láma által vezetett tibeti nép, tiltakozása jeléül, már nem tud másképpen tiltakozni, mint hogy saját maga ellen fordul. A mindig "szavahihető" kínai jelentések szerint, maga a Dalai Láma bujtogatja önégetésre a tibeti embereket, csak azért, hogy saját teokratikus elképzeléseit restaurálhassa.  A propaganda szólamokkal és hazugságokkal ellentétben a Dalai Láma egyértelműen kijelentette, bár nagyon is megérti népe elkeseredettségét, de teljes határozottsággal ellenzi az önégetéseket, egyrészt az emberi élet kioltásával kapcsolatos tiltások miatt, másrészt, mert azok nem hozhatnak sem politikai sem valóságos megoldásokat. Az elmúlt két évben 102 tibeti szerzetes és egyéb személy követett el önégetést. A hősies áldozatot vállalók közül legkevesebb nyolcvanan meghaltak, eme szörnyű, önként elvállalt tett következtében. Az elnyomás, a megaláztatás és a fizikai megsemmisítés figyelemfelhívására valamint az elkeseredés és csalódás illusztrálására csak önnön testük lángoló fáklyája hívhatja fel a figyelmet.

Legalábbis ezt gondolhatják a tibetiek. Sajnos nem ez történik. A Dalai Lámának igaza lett, nem hogy jobb lett volna a helyzet Tibetben, hanem újabb ürügyet kreáltak a kínai hatóságok a szerzetesek és helyi lakosság sanyargatására. A világ politikai közvéleménye, mintha még nagyobb közönybe és apátiába fordult volna Tibet ügyével kapcsolatban. Ugyan itt-ott születnek mindenféle elítélő, Kínát felszólító határozatok, de a nagypolitika méregkeverő konyhája, semmiben nem akadályozza meg a féktelen terrort, csak önmagát mérgezi és földünk lelkét.

Vannak országok, ahol még csak tudomást sem akarnak venni a kínai-tibeti abszurd viszonyról és csak az egy Kína-elvét szajkózzák. Amit egyébként a Dalai Láma és az emigráns tibeti kormány soha nem vont kétségbe, nem beszélve a tibeti emberekről, akik csak egyszerűen élni akarnak, munkában, hitben és szeretetben otthon, Tibetben. Sajnos, az előbb említett országok közé tartozik évtizedek óta Magyarország is. Itt még az is előfordul, hogy egy magasabb rangú kínai küldöttség érkezésekor begyűjtik a tibeti menekülteket, hogy még véletlenül se legyenek szem előtt. És a tibeti zászló se legyen szem előtt. Pedig a tibeti zászló ugyanazt szimbolizálja, mint a székely zászló, ami jogosan lengedezik sok városháza falán. Mindkét nép valóságos és élhető autonómiát szeretne elérni, azzal a különbséggel, hogy a tibetieknek már nincs lehetőségük kívánni sem. A tibeti nép teljes jogfosztottságban, kulturális és etnikai genocídium közepette, saját identitásától megfosztva rabszolgaként él saját, ősi hazájában. Tibet mára jelképpé vált, így a Tibetet védők harca messze túl mutat az emberi jogi problémákon. Tibetben világunk szinte összes, évezredek óta felgyülemlett galádsága és szemete megtalálható, szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Beleértve a tudatos legdurvább brutalitást a tudatos, erőszak nélküli, békés ellenállással szembe.  Azért, mert a tibeti tradíció tudja, hogy az erőszak erőszakot szül és az újból erőszakot. Ezzel a gondolattal ma, a világ népei közül a leghaladóbb politika-filozófiát képviselik. A Dalai Láma szerint ennek nincs alternatívája. Az "anyaország" politikusai a betelepítés jól bevált módszerét alkalmazva, már generációk óta biztosra vehetik az eredményt; a népesség, a kultúra, a nyelv és vallás teljes szétzilálását, az emberek demoralizálását.

Tibetben még csak egyetlen bökkenő van, a tibeti nép elszántsága, önbizalma, ereje és hite saját magában és a XIV. Dalai Lámában, aki ma a világ egyik leghitelesebb, ha nem leghitelesebb közéleti személyisége. Ha valaki tud nálánál hitelesebb vallási vezetőt, uralkodót vagy politikust, kérem jelezze nyilvános levél formájában.

Már régóta, de az önégetések idején még inkább, Tibet a Kínai birodalom jövőbeli tesztje, de talán még jobban a Világé. Lesz-e élhető világ, vagy minél többen vagyunk annál nagyobb az erőszak, az önzőség, a hazugság és a kizsákmányolás. Mutassuk meg 2013. március 10.-én, legalább itt Budapesten, hogy vannak, akik más világot képzelnek és akarnak, és mutassuk meg Kínának, hogy még ilyen távoli országban is, mint Magyarország - vannak emberek, akik soha nem felejtik Tibetet. Ez nekünk is létkérdés.
Hendrey Tibor
TST