A Tibet-rajongó magyarok

2009. október 25./Gyűlölt Ellenségeink/TibetPress

2009. május 21.
Jóérzésű honpolgár nem tud lelki nyugalommal elmenni a főváros különböző csomópontjain időről időre felbukkanó Jamaica-sapkás, tibetista drogfüggők mellett. Ilyenkor nagy kedvet érez az ember, hogy meglengesse az orruk előtt az egy nagy és négy kis sárga csillaggal díszített vörös posztót. Persze ugyanezek a defetista, kábítószerélvező bűnözők harsogják büszke fennhangon, piros homályban úszó szemekkel, hogy nem érdekli őket a magyar politika, de azért a kurva távoli Kínával bármikor ölre mennének néhány koszos szerzetes hatalmi ambíciói miatt. Ezeknek a frusztrált gyerekeknek bármi megfelel, csak színkavalkádban ússzon és ne fehér ember alkotása legyen. Persze a budai családi ház és az autó nem megvetendő, de azért a néger és a sárga az igazán király. Sokáig mi sem értettük, hogyan sajoghat egészségesnek induló, és szellemileg csak később lerobbanó magyar fiatalok szíve egy olyan országért, ahol az év mindössze 3 hónapjában nem borítja hó a teljesen terméketlen köveket. Kiváltképp azért nem értettük, mert ezen ország népét a testvérei tartják keblükön. A tibetiek a kínaiak rokonai, hasonló nyelvet beszélnek, és jól érzik magukat a nagy testvér védelmében immár 289 éve. A Kínától tartó, és arra féltékeny USA által pénzelt narancsruhás bohócok azonban megtévesztették a fél világot (a pipától jointig, és vissza közlekedő hippikkel volt a legkönnyebb dolguk, hiszen azok csak úgy szomjazzák az erőszakot, hogy kiélhessék meddő feltűnési viszketegségüket).

A Ku-Klux Klan módjára fáklyákkal felvonuló narkós anarchisták fel akarták gyújtani a fővárost.
Most már azonban értjük, hogy mi húzódik meg a háttérben. Naná, hogy a magyar néplélek. Tibet ügye két ponton is telibe találja a Magyar Embert. Nálunk a siránkozás és a betyárkultusz (na meg az irigykedés) üzemel népsportként, s ezek intenzitásban messze maguk mögött hagyják a vízilabdát és a kajak-kenut is. A saját gyengéivel minimálisan sem tisztában lévő, és a frusztrációi elől menetrendszerűen idegen hülyeségekbe menekülő magyar valódi lelki oázist talál a Tibetimádatban. A szegény Tibet, amelyet kíméletlenül elnyom az érzéketlen, barbár és velejéig romlott hatalom, és amelyben majdnem annyi a vértanúhalál, mint Olaszországban a kormányváltás. Ismerős? A gátlástalan, magának minden pofátlanságot megengedő hatalom, amelynek az apró ám lelkes hősök borsot törnek az orra alá. Ez is ismerős? Az, hogy mindez egy Lhasa-i sikátorban, vagy a Bakonyban történik-e, már csak részletkérdés.

Siránkozás és betyárkultusz. Két dolog, amelyekről elhitte a magyar, hogy néhány hónapnál hosszabb ideig is lehet őket produktívan működtetni. A siránkozást nem kell túlzottan magyarázni. Két percig megható, még két percig közömbös, aztán elkezd kurva idegesítő lenni. Ha jó a hangulat, már bármelyik, a történelem által ezerszer lefosott nép is részegen tajtékozva csujjogat, amikor a magyar még mindig a távolt merengi. A betyárkodás romantikája és férfias, menő mivolta tagadhatatlan. Viszont mégiscsak úgy a jó, hogyha a gonosz megbűnhődik, a jó betyár meg nyer, és hazamehet. Nem pedig úgy, hogy még a kölykéből is betyár lesz, amikor az 13 évesen az apja után szökik, mert a falujukban még mindig 70%-os adót szed a hatalom. Elvégre Tom Hanks is hazament a film végén. Hazamenni jó. Betyárkodni addig zsír dolog, amíg Sobriék 70 percen át szivatják a csizmásokat, és sokkal kevésbé zsír, amikor 10 perc alatt rájuk lobbantják az egész rohadt nádast, és kevesebb együttérzéssel lövöldözik agyon őket, mint a nyulakat hajtáskor. Meghaláshoz a legalkalmasabb időpont az öregkor, a legalkalmasabb hely pedig a saját tiszta, rendezett házunk. Ezzel szemben a betyárok, akiknek a lúzer tibeti párjaikért rajonganak a magyar hippi narkósok, fiatalon halnak, és általában szar helyeken. A másik változat, hogy kegyelmet kapnak, mint Rákóczi kurucai. De a nagy fejedelem még arra is gondolt, hogy kell egy arc, aki továbbviszi az ellenállás képét, így hát beáldozta magát. És erre ti? Rákóczis pólót hordotok amikor a Free Tibetes éppen mosásban van? Nem, ti Che Guevarás pólót hordotok bazdmeg, akinek szétlőtték a hülye fejét az elcseszett bolíviai dzsungelben! Aki körülbelül annyira értelmesen halt meg, mint Teleki Pál.

Magyar fiatalok  gondolkodnak az élet értelmén.
Az igazság az, hogy ma sokkal hosszabb és termékenyebb életet ígér kínai kisvállalkozónak lenni Vuhanban, mint narancstógába bugyolált, mormogó, prézlidarálót tekerő tibeti betyárnak a Himalájában. Tibetért tüntetni nem olyan, mint 68-ban megroggyantani De Gaulle ósdi rendszerét. Tibetért tüntetni Kína belügyeibe való jogtalan beavatkozás. Ti, kedves tibetbuzi magyarok, pedig jobban tennétek, ha inkább saját magatokkal foglalkoznátok. Próbáljatok rendesen felöltözni, csökkentsétek napi egy tömésre a hasisadagotokat, és nézzetek körül a világban! A hegyeknél és a buddhistáknál sokkal jobb dolgok is vannak benne.