A társadalmi jogfosztás éve - 2011

2012. január 3./NOL/TibetPress

Az alapjogok szűkítésével kezdte, és gyakorlatilag a mindennapi élet összes területére kiterjesztette új szabályait a Fidesz. Az igazságszolgáltatást éppúgy a maga képre formálta, mint az önkormányzati rendszert és a választási szabályokat. 2011 a társadalmi jogfosztás éve volt.

"Vélemény-kifejezés van, botrány, balhé nincs" - ezzel a mondattal torkolta le mindazokat a miniszterelnök, akik azon háborogtak, hogy a rendőrség ellehetetlenítette a kínai miniszterelnök látogatására időzített Free Tibet tüntetést. Csakhogy Orbán Viktor szerint az állam érdeke - értsd: a remélt gazdasági megállapodás - előrébb való, mint a demokrácia védelme. Nem véletlen, hogy a most hatályba lépett alaptörvény átfogalmazza a véleménynyilvánítás szabadságának fogalmát, és szikáran annyit mond: "mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához". A véleményszabadságot újragondoló passzusokból gyakorlatilag eltűnt a szólásszabadság fogalma, kikopott a közérdekű adatok megismeréséről és védelméről szóló textus, illetve elillant a közmédiumok függetlenségét garantáló tézis. És a jelek szerint az alaptörvényt Orbán idézett mondatának szellemében kalapálták össze, ugyanis a kormánypártok alkotmánya - általában köz-, de még inkább állami érdekre hivatkozva - erőteljesen szűkíti az alapjogokat.

Ezt nem is rejti véka alá: az alaptörvény "Szabadság és felelősség" című fejezete kimondja, hogy alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Hogy az arányos célt ki definiálja, arról nem szól a dokumentum - de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kormány gazdaságpolitikája érdekében bármi korlátozható. Például az alaptörvény szerint "mindenkinek joga van a tulajdonhoz (...). Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet". Ám ennek ellenére a kormány - hogy túlélje 2012-t - rátette a kezét a megmaradt, magántulajdonnak minősülő magán-nyugdíjpénztári vagyonra. Miközben magát mentesítette az adósságplafonról szóló passzus alól. Emlékeztetőül: az alaptörvény előírja, hogy a parlament nem fogadhat el az államadósságot tovább nővelő büdzsét, illetve előbb-utóbb 50 százalék alá kell szorítani a államadósság/GDP arányát - és ettől csak elháríthatatlan külső okból származó súlyos problémák esetén lehet eltérni. Az más kérdés, hogy a nemzetközi elemzők zöme úgy véli: Magyarország bajait jórészt bel- és gazdaságpolitikájának köszönheti, nem az általános recessziónak.

Satuba szorították az Ab-t
A költségvetési plafonra vonatkozó passzus alóli mentesség egyben azt is garantálja, hogy a kormánypártok gyakorlatilag korlát nélkül folytathatják a gazdasági jogfosztást. Ugyanis az Alkotmánybíróságról (Ab) szóló új rendelkezések szerint a testület csak akkor bírálhat felül adó- és költségvetést érintő törvényeket, ha az államadósság a GDP 50 százaléka alá csökken. Erre pedig még optimista becslések szerint is legalább tíz évet kell várni. Persze nem csak a gazdaságpolitika kontrollját vette ki az Ab kezéből a Fidesz, hanem a közpolitika érdemi befolyásolásától is megpróbálta "eltiltani" a testületet. Törölte például az az actio popularis gyakorlatát: eddig bárki - jogi érdek nélkül - az Ab-hoz fordulhatott - többek között jogszabályok utólagos vizsgálatát kérve. Ezt ezentúl csak a kabinet, az országgyűlési képviselők negyede és az alapvető jogok biztosa teheti meg. (Így a három ellenzéki párt a jövőben csak együttesen kérhetne jogszabály-felülvizsgálatot.) Az már csak hab a tortán, hogy az utólagos normakontrollra irányuló, folyamatban lévő Ab-eljárások nagy része is megszűnik: az összes olyan ügy elhullik, amit nem az új szabályok szerint is jogosultak kezdeményezték.

Az pedig sovány jogállami vigasz, hogy előzetes normakontrollt immár nemcsak a köztársasági elnök, hanem - a törvény kezdeményezője, a kormány vagy a házelnök zárószavazás előtti indítványára - az Országgyűlés is kérhet, ugyanis nem valószínű, hogy a kormánypártok szembe mennek saját magukkal. A köztársasági elnök pedig deklarálta, hogy ő nem lesz a jogalkotás gátja és nem él az előzetes normakontroll eszközével. Az új alaptörvény szerint ilyen esetekben az Ab az indítványról soron kívül, de legkésőbb 30 napon belül határoz. Ebben az esetben a házelnök a törvényt csak akkor küldheti meg a köztársasági elnöknek aláírására, ha az Ab nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. Ha alkotmányba ütközőnek mondta ki a jogszabályt, a parlament újratárgyalja; az ismételt indítványról az Ab 10 napon belül dönt.
Eközben az Ab alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály mellett a bírói döntések alaptörvénnyel való összhangját is vizsgálhatja és ezeket is megsemmisítheti. Az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés közlésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani és arról az Ab-nak ésszerű időn belül határoznia kell. Ugyancsak az Ab hatáskörébe tartozik januártól, hogy bírói kezdeményezésre megvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányosságát és továbbra is mérlegelheti a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését.

Egy bíró mind felett
Az igazságszolgáltatás működését sem bízták a véletlenre a kormánypártok, mondván, csődöt mondott a bíróságok önkormányzatiságát megteremtő 1997-es igazságszolgáltatási reform, jöjjön egy új, központosított rendszer, szigorúan társadalmi elvárás alapján. A centralizáció jegyében megszűnt az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a bírói önkormányzatiság fő igazgatási szerve, és helyére az Országos Bírói Hivatal (OBH) kerül. Elnökét kilenc évre a parlament választotta Handó Tünde személyében. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság eddigi elnöke a miniszterelnök baráti körének a tagja, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége. Így a jövőben OBH-elnökként ő nevezi majd ki a bírókat, a Kúria névre keresztelt Legfelsőbb Bíróság elnöke e személyi döntésekbe nem szólhat bele, kizárólag ítélkezési-szakmai kérdésekkel foglalkozhat majd. Ennek szellemében egyébként el is mozdították Baka András főbírót, noha hatéves mandátumának éppen csak felét töltötte ki.

Továbbá az OBH vezetője az ítélkezést is felpörgetheti: amennyiben szerinte az illetékes bíróság túlzottan leterhelt, dönthet arról, hogy egy másik bíróságra helyez át az adott ügyeket. Ám nemcsak ő, hanem a legfőbb ügyész is javaslatot tehet arra, hogy melyik bíróság tárgyalja az adott ügyet, de a döntés az OBH elnökéé. Hogy mennyire gyorsul fel majd az igazságszolgáltatás - hiszen a hivatalos cél ez - , az erősen kérdéses: az állásokat a kinevezésekre vonatkozó szabályok miatt csak 6-8 hónap alatt lehet betölteni, a személyi változások miatt pedig rengeteg ügyet másra kell átszignálni. Ez a Fővárosi Bíróságon és a Pest Megyei Bíróságon 14 ezer, míg országosan 30 ezer ügyet érinthet. Mindez sokkal inkább lelassíthatja az eljárásokat. Ráadásul a bírói kart csak a szervezeten belülről lehet feltölteni, emiatt csökken majd a szabálysértési és a nemperes ügyekben eljáró bírósági titkárok száma is. Ez a helyzet részben annak köszönhető, hogy a kormányzat a bírók kényszernyugdíjazásával már beavatkozott az igazságszolgáltatásba. Emlékeztetőül: a bírókra ezentúl a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár vonatkozik - a rendelkezést pedig éppen a fellebbviteli bíróságokra, az ítélőtáblákra és a "legfelsőbbre" szabták. Ugyanis, például, a Legfelsőbb Bíróság bíráinak mintegy negyede bír 21-30 éves gyakorlattal, és majdnem a felük több mint 31 éve ítélkezik. Az ítélőtáblák összességét nézve a bírák mintegy 40 százaléka 21-30 éve, körülbelül 20 százaléka több mint 31 éve ül a pulpituson. Magyarán, a bírói kar lefejezése volt a cél. Nem véletlen, hogy az EU alapjogi biztosánál is kiverték a biztosítékot a kormány intézkedései, így Viviane Reding a többi között azt kérdezte a magyar kormánytól, hogy mi volt a célja a bírák kötelező nyugdíjazásának, amely csak a bírákra vonatkozik és ezért ütközik az uniós joggal.

Szabadságharc az MNB ellen
Miközben a "jogi hátországot" a saját képére formálta át a Fidesz, nekifogott, hogy az összes demokratikus kormányzati ellensúlyt lebontsa - gyakorlatilag az alaptörvényre hivatkozva. Amit akár a "lyukak alkotmányaként" is lehetne aposztrofálni, ugyanis gyakorlatilag mindent, a későbbiekben elfogadandó sarkalatos törvényekben kívánt rendezni. Csakhogy a kormány ugyanúgy maga alá kívánja gyűrni a gazdaságpolitikát, a közigazgatást, a közszolgáltatásokat, ahogy az igazságszolgáltatással tette. Úgyhogy az év utolsó munkanapján a parlament rábólintott arra a javaslatra, ami lehetővé teszi, hogy összevonják a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, illetve a Magyar Nemzeti Bankot. Továbbá a T. Ház igent nyomott a jegybanktörvényre is, amely felduzzasztja az úgynevezett - a pénzügypolitika alapkérdéseiben, például a kamatemelésben döntő - monetáris tanácsot. További egy új alelnöke is lehet a jegybanknak, az alelnökök személyére pedig a miniszterelnök tesz javaslatot. Az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso és az Európai Központi Bank nyomására a kormánypártok elálltak attól a verziótól, hogy az MNB vezetőit a köztársasági elnök nevezze ki, ám a kétharmados többség birtokában a parlamenti választás is egyenlő azzal, hogy a kormány határozza meg a jegybank politikáját. Egyébként nem véletlenül fáj a kabinet foga az MNB-re: annak mintegy 37 milliárd eurós devizatartaléka még jó időre finanszírozhatóvá tenné az Orbán és Matolcsy György nevével fémjelzett gazdaságpolitikát.

Falhoz nyomott önkormányzatok
Az önkormányzati rendszert a Fidesz - saját várurai ellenében is - saját igényeire igazította és gyakorlatilag állami kezelésbe vette az helyhatóságok intézményrendszerét. Az biztos, hogy az oktatási normatíva így a központi költségvetés zsebében marad, ám a jelek szerint az ingatlanok kezelését továbbra is a helyhatóságoknak kell állniuk, viszont kérdés, hogy ennek költségeit, normatíva hiányában, miként tudják kigazdálkodni. Az önkormányzatok hatáskörében olyan feladatok maradnak, mint az ivóvízellátás, a szennyvízkezelés, a hulladékgazdálkodás, a távhőszolgáltatás és a hajléktalanellátás. Csakhogy valójában az ezek elvégzéséhez rendelkezésre álló teret is az állam jelöli ki, egyszerűen azért, mert a közszolgáltatások a jövőben hatósági árasok lesznek, azaz minden szolgáltatói illetékességi területen a központi költségvetés határozza meg a közüzemi tarifákat. Azaz az önkormányzatok a jövőben legfeljebb a kormány meghosszabbított kezeként működhetnek - miközben pénzhiányukat nem az "országos büdzsé" enyhíti, deficitüket helyi adók kivetésével mérsékelhetik.

Így gyakorlatilag sem kormánypárti, sem ellenzéki politikusok nem lesznek képesek arra, hogy saját arcot építsenek a választási kampányban, hiszen a helyi ügyek is központi ügyek lesznek. Ez persze a majdani fideszes és KDNP-s honatyáknak kisebb problémát jelent, hiszen ők így a "pártimidzs hátán" juthatnak be a parlamentbe. És ebben az új választási rendszer is segíti őket, hiszen az új, egyfordulós szisztémában a 199 fősre csökkenő parlamentben 106 képviselői helyért egyéni körzetben vívnak meg, és relatív többséggel el is vihető a mandátum. Ráadásul a győztes egyéni helyek után is jár kompenzáció a listán, így 30-40 százalékos eredménnyel simán megszerezhető a kétharmados parlamenti többség. És e szabályok természetesen csak kétharmaddal módosíthatók.
Nagy B. György