A szkíta erkölcsök romlásáról

2011. július 20./OB/TibetPress

A bátor lovas szkíta népeket a nyugati szakirodalom vad és kegyetlen népeknek jellemezte és sajnos ezt a hamis képet akarják a magyar akadémikusok máig ránk, szkíta utódokra ráerőltetni. Az ókori görög szerzők ezzel szemben arról számolnak be, hogy a jóságos és igazságos szkíták erkölcseiben éppen a haszonleső görögök tették a legnagyobb kárt. 

Homérosz kancafejői

Már a görögök két nagy eposzában, az Illiászban és az Odüsszeiában szerepelnek őseink, akiket Homérosz szinte állandóan békés, kancafejő népeknek emleget. A hőskölteményekből még azt is megtudjuk, hogy náluk, vagyis a kancafejő népeknél nincs igazabb és jobb az ismert világban. A későbbi görög szerzők is hasonlóan írják le a szkítákat, vagyis ők a világon a legbékésebb és legigazságosabb népei.  A Kr. e. 1. században élt híres antik szerző, Strabon megörökítette számunkra, hogyan vélekedtek akkoriban a hellének a szkíta népekről. Szerintük a szkíták egyszerűségükkel, nyájasságukkal és igazságosságukkal tűntek ki a görögök közül, ami náluk nemzeti jellemvonás volt. Talán nem véletlen, hogy a helléneknél két szkíta tudós, Anakharszisz és Abarisz nagy tekintélynek örvendett, számos találmányt kötöttek a nevükhöz, sőt előbbit a hét bölcsek közé is beválasztották.

Rossz erkölcsök eredete

A Fekete-tenger mellett felnőtt és a görögökkel nem túl szívélyes Strabon tükröt tart a magukról oly’ sokat tartó görögök orra elé. Állítólag néhány görög vélekedett úgy, hogy a szkíták a legkevésbé fondorkodó emberek, mert ők mindenben mértékletesek és kevéssel is beérik. „Persze a nálunk (mármint a görögöknél- OB) dívó életmód minden nép között elterjedt és megrontotta az erkölcsöket, amennyiben bevitte közéjük a fényűzést, az élvhajhászást, a csalárdságot és a kapzsiság ezer formáját. Az ilyen erkölcsi romlásból sok minden behatolt a barbárok (érts: idegenek-OB) közé megfertőzve a többiek mellett a nomád vándorokat is.” A tudósításból egyértelműen kiderül, hogy a szkítáknak sok kárt okozott a nálunk annyira felmagasztalt görög civilizációval való találkozás, nemhogy tanultak volna tőlük, csak megrontották a helyesen és mértékletesen élő szkíták társadalmát, nem kímélték még a messzi vidéken élő pásztorokat sem.

Kik a civilizáltak?

Arra már korábban az oroszországi Ermitázs Múzeum kutatói felhívták a figyelmet, hogy nem a szkíták tanultak a görög kézműves mesterektől, hanem éppen fordítva, ők lesték el a szkíta kézművesség remekeit. Arról már nem is beszélve, hogy az Égei-tenger lakói számára aranyat és más ipari alapanyagot a szkíták szolgáltatták, akik egyebek mellett az erdélyi bányákból hozták el a szükséges nemesfémeket. A görög-szkíta kapcsolatok fejlődése és a gyarmatvárosok kiépítése a Fekete-tenger vidékén eleinte a szkítáknak kedvezett, hiszen búzájukat, a messzi vidékek termékeit, valamint az ásványkincseket szinte teljes egészében eladhatták a görög kereskedőknek. A pénz és a gazdagság mellé azonban kaptak egy nemkívánatos elemet: a „görög” szellemiséget, mely többet ártott a szkítáknak, mint bármilyen nagy háború, a romlott tanítások ugyanis aláásták a társadalom alapját, egymás kölcsönös tiszteletét és a családi harmóniát. A haszonlesés miatt a családok és a nemzetségek nem az összefogást keresték, hanem egymást próbálták kizsigerelni.