székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343 (00-36)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu www.tibet.hu tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő
» Retro» Tibeti művészet» Interjú» Levelek» Tibet Press» Tibet Press English» Dharma Press» Human Rights» Világ» Kína» Magyar» Ujgur» Belső-Mongólia » KőrösiCsoma» Élettér» Határozatok» Nyilatkozatok» tibeti művészet» lapszemle.hu» thetibetpost.com» eastinfo.hu» rangzen.net» ChoegyalTenzin» tibet.net» phayul.com» DalaiLama.com» vilaghelyzete.blogspot.com» Videók» Linkek» TibetiHírek» Szerkesztőség
eredeti cikk
Black Hills egy pár ezer négyzetkilométeres erdős-hegyes terület Amerikában, Dél-Dakota államban. A nagy része nemzeti park és természetvédelmi terület, kirándulók, biciklisták igazi paradicsoma. A terület nagyjából 7000 éve lakott, különféle indián törzsek éltek errefelé, sziúk, lakoták, cheyenne-ek. Fehér telepesek az 1800-as évek közepéig nem is nagyon jártak erre, aztán amikor igen, rögtön háborúba is keveredtek az őslakosokkal. Ennek az 1868-as Fort Laramie-i békeszerződés vetett véget, ami a sziúk birtokába adta a hegyvonulatnak azt a részét, amit őseik szent földjeként tiszteltek.
Pár év múlva a szent föld alatt aranyat találtak.
Békeszerződés ide vagy oda, az Egyesült Államok hivatalosan elvette az indiánok földjét. Az aranyláz egyébként nem tartott sokáig, az aranyásók hamar továbbálltak a gazdagabb és könnyebben kitermelhető kaliforniai, majd később az alaszkai lelőhelyek felé. Black Hills viszont az amerikai állam tulajdonában maradt, annak ellenére, hogy a sziúknak nem csak évezredes hagyományaik, de friss papírjuk volt róla, hogy az övék.
Bő száz év múlva, amikor a szent földjüktől megfosztott indiánok leszármazottai már rég rezervátumokban éltek, az amerikai jogrendszer elért addig, hogy a jogsértés miatt bíróságra lehetett menni. 1980-ban az amerikai legfelsőbb bíróság kimondta, hogy bizony jogtalanul vették el a sziúk földjét. Csakhogy simán visszaadni nekik akkor már nem lehetett (annak ellenére, hogy ilyesmire már volt precedens egy hasonló új-mexikói ügyben), aminek a fő oka ez az apróság volt:
Ez a Mount Rushmore, Amerika leghíresebb történelmi emlékműve, négy elnök, George Washington, Thomas Jefferson, Theodore Roosevelt és Abraham Lincoln 18-20 méteres portréi a hegy gránitjába vésve, évi 2-3 millió turista látogatja meg. És pont a Black Hills régió kellős közepén, az egykori indián szent földön sikerült a hegyoldalba faragni. A bíróság ezért kompromisszumos megoldásként úgy határozott, hogy kártérítésként 106 millió dollárt kifizetnie az amerikai államnak.
Csakhogy a sziúknak nem kellett a pénz, ők a földjüket akarták. Azt meg az USA nem adta. Annak ellenére, hogy az ENSZ is erre kérte őket.
A patthelyzet már 35 éve tart, a kifizetett kártérítés az amerikai államkincstár egy elkülönített számláján kamatozik, az összegét 2011-ben már nagyjából egymilliárd dollárra tartották, ma már ennél is jóval több. Jelenleg kb. 55 ezer sziú indián él rezervátumokban, ha ezt egyenlően szétosztanák közöttük, a 2011-es adatok szerint mindenki bő 18 ezer dollárt, vagyis 5 és fél millió forintot kapna. De nem veszik fel, a büszkeségük többet ér. Azt mondják, ha elfogadnák a pénzt, azzal az őseik kiontott vérét gyaláznák meg, és különben is, 2-3 év alatt elköltenék, és onnantól aztán csak a szégyen maradna nekik az idők végezetéig.
Hanula Zsolt