A Szikjong, Dr. Lobszang Szengej nyilatkozata Őszentsége, a Dalai Láma Nobel-békedíjának 23. évfordulója alkalmából, az Emberi Jogok Napján

2012. december 10./Dharamshala/TST

A Szikjong, Dr. Lobszang Szengej nyilatkozata Őszentsége, a Dalai Láma Nobel-békedíjának 23. évfordulója alkalmából

Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megemlékezzünk Őszentsége, a Dalai Láma Nobel-békedíjának 23. évfordulójáról és a 64. Nemzetközi Emberi Jogi Napról. Ezen a jeles eseményen a kashag, vagyis a tibeti kabinet tiszteletét fejezi ki Őszentsége, a Dalai Láma előtt, és legmelegebb üdvözletét küldi minden tibetinek és szimpatizánsnak az egész világon.
 
A norvég Nobel-bizottság 1989-ben a békedíj kapcsán kiemelte Őszentsége erőszakmentesség iránti elkötelezettségét, és a békés megoldásra való törekvésen és egymás tiszteletének fontosságán alapuló magatartását. Az azóta eltelt 23 évben Őszentsége, a Dalai Láma alakja olyan mélységeket kapott, hogy neve szinte egyet jelent az együttérzéssel és az erőszakmentességgel. Mi, tibetiek nagyon szerencsések vagyunk, hogy egy olyan világszerte tisztelt vezetőnk van, mint a XIV. Dalai Láma.
 
Ez alkalomból figyelmünket a Tibetben egyre erősebbé váló jelenlegi krízisre kell fókuszálnunk! Mérhetetlenül szomorú vagyok, amikor arról kell beszámolnom, hogy 2009 óta Tibetben 95 ember gyújtotta fel önmagát. 2011-ben 12 ilyen eset történt, 2012-ben eddig 82, 28 csak novemberben. Tragikus módon az önégetők közül 80-en elhunytak. A Tibetben található állapotok ellen tiltakozók növekvő tömegét felemésztő folyamat, ami a szigorúan ellenőrzött kolostorokban kezdődött, a nomádok, diákok, hétköznapi tibetiek között folytatódott, beleértve Tibet mindhárom részét (Amdo, Kham és Ü-cang), és Tibet fővárosát, Lhászát is.
 
A tragikus események korábban ismeretlen módon kérdőjelezik meg a kínai kormány azon állítását, mely szerint a Tibetben élő tibetiek boldogok és elégedettek. A józan ész érveivel szembemenve a Tibetben élő tibetiek az elmúlt évtizedekben elégedetlenségüket mindig békés úton fejezték ki. Az eseményekben gazdag hatvanas évek után Tibet az újságok címlapjára került, amikor hatalmas méretű, békés demonstrációk sorozata kezdődött meg Lhászában 1987 szeptembere és 1989 márciusa között. A kínai hatóságok ezekre statárium bevezetésével és a külföldi sajtó és turisták kitiltásával válaszoltak. Évekkel később, 2006-ban a tibetiek megtagadták korábbi hagyományaikat, és lemondtak az állatszőrmék viseléséről. A világ szemtanúja lehetett, hogyan gyűlnek össze ezrek Tibetben, hogy közösen, nyilvános helyeken létrehozott máglyákon égessék el állatszőrmékből készült ruhadarabjaikat. A kínai hatóságok ezt a fajta szolidaritást sem nézték jó szemmel, és újfent lecsaptak az eseményeken résztvevőkre.

Amikor Őszentsége, a Dalai Láma 2007-ben megkapta az amerikai kongresszus aranyérmét, a kínai biztonsági alakulatok Tibet több pontján sem tolerálták a tibetiek ünneplését. Ugyanebben az évben Rungye Adakot, egy tibeti nomádot nyolc év börtönbüntetésre ítéltek, amiért nyilvánosan követelte Őszentsége, a Dalai Láma visszatérését Tibetbe. Más tibetiek is kaptak hasonlóan szigorú büntetéseket.
 
2008-ban tibetiek az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb, legintenzívebb demonstrációjával tiltakoztak a keményvonalas kínai politika ellen. Százakat tartóztattak le, vertek össze, kínoztak és öltek meg. Ezek az események még a 2008-as pekingi olimpiai játékokat is beárnyékolták.
 
Az önégetések mellett a tüntetés és a szolidaritás kifejezésének újabb módjai jelentek meg egész Tibetben. Az észak-tibeti Rebkong és Csabcsa városában diákok vonultak az utcára a tibeti nyelv védelmét, egyenlőséget és szabadságot követelve. Összecsapások törtek ki folyók elterelése, bányanyitások ellen szervezett, nagy tömegeket vonzó tiltakozások alkalmával Tibet legkülönbözőbb részein. Az önégetők melletti bátor kiállás jegyében tibeti tanárok, kormánytisztviselők, írók, szerzetesek és üzletemberek háromnapos éhségsztrájkot tartottak november 26-án Lhásza, Dragko, Jomda, Dzachukha, Tridu, Serthar, Siling, Karze városokban, és a Szecsuánhoz tartozó Chengduban is.
Újabb fejlemény a több ezer főt számláló Lhakar-mozgalom, melynek tagjai arra tettek fogadalmat, hogy szerdai napokon csak tibeti nyelven szólalnak meg, tibeti ételeket esznek, és tibeti ruhákat hordanak.
 
Az önégetések Tibet megszállása és a nomádok elnyomása ellen tiltakozó mozgalom folytatásai. Mégis, a tibetiek haragjának, elkeseredettségének egy új szintjét fejezik ki, és az egyre erősebb tiltakozásra egy nagyobb elnyomással válaszoló ördögi kör fokozódását jelzik. A kashag az önégetéseket a jelenlegi politikai és vallási elnyomás, a gazdasági háttérbe szorítás, a társadalmi diszkrimináció, a kulturális beolvasztás és a környezet pusztításának számlájára írja.  
 
A Központi Tibeti Kormányzat ismételt kérései ellenére, miszerint minden tibeti tartózkodjon az önégetésektől, a jelenség továbbra is létezik. A tibetiek egyetemes kívánsága, hogy Őszentsége, a Dalai Láma térjen vissza Tibetbe, és hogy a tibetiek szabadon élhessenek. Ez minden tibeti leghőbb vágya. Azon szerencsések pedig, mint amilyenek mi magunk is vagyunk, akik szabadságban élhetnek, kötelességünk mindent megtenni, hogy ezek a kívánságok valóra váljanak. Ezért szent kötelességünk, hogy az önégetők és a tiltakozók segélykiáltását az egész világ számára hallhatóvá tegyük.
 
Elkerülhetetlen volt, hogy a Kínai Kommunista Párt az önégetésekért a száműzetésben lévő tibeti vezetést tette felelőssé. Őszentsége, a Dalai Láma és a Központi Kormányzat hibáztatása őszinte beismerése annak, hogy a kínai kormány a több mint öt évtizedes megszállás ellenére is képtelen volt megnyerni a tibetiek szimpátiáját. Mindez azt jelzi, hogy Peking képtelen legitim politikai megoldásokat felmutatni, és folyamatosan csak bűnbakokat keres.
 
2012. március tizedikei nyilatkozatomban arra kértem minden tibetit és az ügy barátait, hogy tegyük a 2012-es esztendőt a Tibeti lobbi évévé. Ez sikerült, hiszen számtalan jelentős és hivatalos parlamenti és kongresszusi határozat született Európai Uniós országokban, Franciaországban, Olaszországban és az Amerikai Egyesült Államokban valamint nyilatkozatok ausztráliai, brazil, kanadai, európai uniós, francia, német, olasz, indiai, japán, dél-afrikai és amerikai képviselők jóvoltából.  
 
A Központi Tibeti Kormányzat mély tisztelettel adózik az ENSZ és a különböző kormányok, parlamentek előtt, amiért figyelmet tanúsítanak a Tibetben található, folyamatosan romló állapotok iránt.
 
Az ENSZ emberi jogi biztosa, Navi Pillay a közelmúltban korábban példa nélkül álló felhívást intézett a kínai vezetők felé, melyben sürgős megoldást követelt a tibeti emberek tragikus helyzetére. „Tibet társadalmi stabilitását soha nem sikerülhet kemény biztonsági intézkedésekkel és az emberi jogok elnyomásával biztosítani” – jelentette ki november másodikán. Navi Pillay arra kérte a kínai kormányt, hogy „komolyan vegye fontolóra a nemzetközi emberi jogi szervezetek javaslatait, és legyen nyitott az ENSZ független emberi jogi tanácsadóinak véleményére.”  

Szintén üdvözöljük Gary Locke, az Amerikai Egyesült Államok pekingi nagykövetének szavait, aki idén szeptemberben járt Tibetben, és úgy nyilatkozott, hogy „a kínaiaknak valóban fontos lenne találkozni a tibeti nép képviselőivel, és felül kellene vizsgálniuk néhány megszorító intézkedésüket, illetve foglalkozniuk kellene az önégetésekkel és az erőszakkal”.   
 
November 27-én a francia szenátus határozatot hozott, mely szerint az EU frissen kinevezett Különleges Emberi Jogi megbízottjának elsőként és kiemelten kell foglalkoznia Tibettel.
 
A különböző kormányok és szervezetek hasonló akciói nagyon pozitív fejleménynek számítanak. Ugyanakkor felhívjuk a Kínával nem nyilvános emberi jogi párbeszédet folytató kormányok figyelmét, hogy a tibeti állapotok folyamatosan romlanak. Arra kérjük ezeket a kormányokat és a nemzetközi közösséget, hogy lépjenek közbe és vessenek véget a krízisnek. Az eddigi hibákért a felelősség a kínai kormányt terheli, ugyanakkor a helyzet megoldása is a kezükben van. Ha Peking csökkenti a nyomást a tibetieken, akkor az önégetések hulláma csillapodni fog. A Központi Tibeti Kormányzat továbbra is elkötelezett a középutas megoldás és a Peking és Dharamszala közötti párbeszéd folytatása mellett, azzal a céllal, hogy Tibet ügyében megoldás szülessen.
 
Nagyra értékeljük kínai barátaink támogatását, de továbbra is mély szomorúsággal és megdöbbenéssel vesszük tudomásul a kínai többség, köztük a vezető értelmiség tagjainak hallgatását, közömbösségét, melyet a tibetiek szenvedései iránt mutatnak. Tibet ügye nem Kína-ellenes és nem is a kínai emberek ellen szól! A tibetiek szabadságot, és valós autonómiát szeretnének, ahogyan az a kínai alkotmányban szerepel. Arra kérem kínai testvéreimet, hogy csatlakozzanak hozzánk, és támogassák a tibeti nép törekvéseit!
 
Építsünk együtt a 2010-es év lobbi-tevékenységére azzal, hogy 2013-ban elindítjuk a Szolidaritás Tibettel mozgalmat! Minden tibeti szervezetet, támogató csoportot, nemzetközi nem-kormányzati szervezeteket, mindenféle hitű és vallású embereket és az igazság barátait arra kérek, hogy folytassák a lobbizást a különböző kormányoknál Tibet érdekében. Szervezzenek megmozdulásokat, megemlékezéseket, főleg fővárosokban, nagyvárosokban! Kérjük, szólítsák fel a kínai kormányt, hogy engedjék be Tibetbe a nemzetközi sajtó képviselőit. A Time magazin szerint a 2011-es év leginkább elhallgatott és nem méltó terjedelemben bemutatott eseménye a tibeti önégetők története volt. Változtassunk ezen azzal, hogy eljutunk a sajtóhoz, és arra ösztönözzük őket, hogy tudósítsanak a tibeti eseményekről.
 
Ezennel május 17-ét a tibeti szolidaritás napjává nevezzük ki. 1995-ben ezen a napon a hat éves Gendhun Choeky Nyimát, akit Őszentsége, a Dalai Láma a 11. Pancsen láma újraszületésének ismert el, őrizetbe vették a kínai hatóságok, és azóta sem jelent meg a nyilvánosság előtt.     

 A Központi Tibeti Kormányzat soha nem múló háláját fejezi ki India kormányának és népének nagylelkűségéért, vendégszeretetéért, amelyet annyi éven keresztül mutatott a tibeti menekültek irányába. Minden tibeti nevében legmélyebb tiszteletünket fejezzük ki Tibet új és régi barátainak. A ti nyílt és hangos támogatásotokra nagyobb szükségünk van, mint valaha.

Tibetben élő testvéreink! Veletek vagyunk minden egyes lépésetek során. Az egység, a megújulás és önrendelkezés hármas elve vezet minket célunk, Őszentsége, a Dalai Láma Tibetbe való visszatérése, és minden tibeti szabaddá válása felé.
 
Végül a kashag és magam nevében csatlakozunk Tibet népéhez, és együtt kívánunk Őszentségének, a Dalai Lámának hosszú életet és jó egészséget. Minden kívánsága váljon valóra!

2012.12.10
Dharamszala, India