"A show-nak folytatódnia kell "

"A show-nak folytatódnia kell!"

Ezzel a híressé vált mondatával jelentette ki Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke az 1972-es, müncheni olimpiai játékok során, hogy a különböző atrocitások és tragédiák ellenére az ötkarikás játékokat nem szakítják félbe. A 2008-as pekingi olimpiára készülődve szerencsére nem kell a münchenihez hasonló eseményekkel szembenézni, ám úgy tűnik, az olimpiai láng világkörüli útja során lángra lobbantja Kína és Tibet támogatói közötti ellentéteket.

Amióta az olimpiai láng megkezdte vándorlását országról országra, hogy felhívja a figyelmet a közelgő játékokra, úgy került a figyelem központjába a házigazda Kína is.
Ez a figyelem azonban nem csak, és nem elsősorban az olimpiának szólt, hanem a szabadságukért tüntető tibeti szerzeteseknek is. A világ érdeklődéssel és támogatással fordult az elnyomottak felé. Az olimpiai láng pedig veszélybe került a Kína-barátok és a Tibetet támogatók harca között.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak ezekre az eseményekre mindenképpen válaszolnia kellett, hiszen a sportolók között is akadnak, akik nem értenek egyet a totalitárius rendszer „szabadság” eszményével. Jacques Rogge, a NOB elnöke kijelentette, hogy minden olyan versenyző, aki az olimpiai falu területén – akár a saját szobájában is – Tibetet támogató emblémás tárgyat tart, azt egyrészt azonnal kizárják, valamint az olimpiai érmét is visszavonják. „Számunkra a szólás szabadsága abszolút dolog, az embereket megillető jog. Ez a joga természetesen a versenyzőknek is megvan. Nyilvánvaló okok miatt azonban van néhány kisebb megszorítás, amely tiltja a propagandát vagy a tüntetést az olimpia területe alatt, többek között a pódiumon is”- mondta.

A Brit Olimpiai Bizottság igazgatója azt kérte a NOB-tól, hogy határozza meg pontosabban, mit is ért a propaganda fogalma alatt. Hozzátette azt is, hogy a versenyzőknek természetesen jogukban áll kinyilvánítani a véleményüket, ha a sajtó megkérdezi őket. Az Olimpiai Charta tilt bármiféle „tüntetést vagy politikai, vallási, faji propagandát.” Noha egészen más az, ha egy győztes tibeti versenyző lengeti a saját zászlaját, mintha ugyanezt egy nem tibeti tenné, Rogge azt ígérte, hogy mindenki ügyét egyénileg fogják megvizsgálni és elbírálni.

Természetesen felmerült a kérdés, hogy miért hagyták meg mégis Kínának az olimpia rendezési jogát. Rogge azt felelte, hogy a Kínában fennálló helyzet igazán kivételes, hiszen az ország nagysága miatt az emberiség egyötödéhez juthatnak el így az ötkarikás játékok. Hozzátette, hogy Kína megígérte az emberi jogok védelmének biztosítását. „Számos fontos megállapodás született. Semmi sem tökéletes, így bizonyosan itt is lesznek hibák” – mondta.

Az olimpiák történetében nem ritka az, hogy a politika és a sport világa ennyire összefonódjon. Az 1968-as mexikói olimpián az amerikai polgárjogi harcot támogatandó, két amerikai fekete futó nemzeti himnuszuk alatt a feketék jogaiért harcoló, Fekete erő nevű csoport jellegzetes kéztartásával állt, amelyért kizárták őket a játékokból. 1908-ban az ír versenyzők bojkottálták a londoni olimpiai játékokat, hogy ezzel tüntessenek Nagy-Britannia ellen, amely visszautasította a követelést, hogy Írország független legyen. Az amerikai csapat ugyanekkor annak nem tett eleget, hogy a megnyitó ceremónia során VII. Edward király előtt meghajlítsák zászlójukat.

Szinte minden alkalommal vannak bojkottáló nemzetek, illetve politikusok és sportolók, akik nem hajlandóak elmenni a versenyekre, ezzel mutatva ki hovatartozást, vagy demonstrálva valamilyen meggyőződést. Arról, hogy idén is lesz-e bojkott, egyelőre csak egymásnak ellentmondó nyilatkozatok, illetve feltevések vannak.