Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A reinkarnáció magyarázata - XIV. Dalai Láma, a saját újraszületéséről/HUNG

2019. április 25./dalailama.com/TibetPress

forrás
2016. március 17.
 

Bevezetés
Tibeti honfitársaim, akik Tibeten belül és kívül élnek, mindenki, aki a tibeti buddhista tradíciót követi, és mindenki, aki kapcsolatban áll Tibettel és a tibetiekkel: az ősi királyok, miniszterek és tudósok előrelátásának hála Buddha teljes tanítása, a Tantra Három Járműve és Négy Osztálya tapasztalati és írásba foglalt tanításai és azzal kapcsolatos tárgyak és tanok széles körben virágoztak a Hó Országában. Tibet volt a buddhista és ehhez kapcsolódó kulturális örökség forrása a világ számára. Különösen hozzájárult a lények végtelen sokaságának boldogságához Ázsiában, többek között Kínában, Tibetben, Mongóliában.

A buddhista tradíció tibeti megőrzése során egy egyedi tibeti hagyományt  alakítottunk ki, melyben tudós szakértők ismerik fel a reinkarnációt és ez óriási segítséget jelent a Dharma és az érzőlények számára, különösen a szerzetesi közösségeknek.

Mióta a mindentudó Gedun Gyacót felismerték és elfogadták mint Ggedun Drub reinkarnációját a XV. században és Gaden Phodrang Labrang néven a  Dalai Láma intézménye létesült, egymást követő  újraszületéseket ismertek el. A sorban a harmadik, Szonam Gyaco kapta meg a Dalai Láma címet. Az ötödik Dalai Láma, Ngavang Lobszang Gyaco alapította a Gaden Phodrang kormányt 1642-ben, és Tibet vallási és politikai vezetője lett. Gedun Drub óta több mint hatszáz éven át hiba nélküli reinkarnációk során ismerték el a Dalai Láma vonalát.

1942. óta 369 éven át a Dalai Lámák politikai és spirituális vezetőkként szolgáltak Tibetben. Ennek szándékosan vetettem véget, büszkén és elégedetten azért, mert a világ többi részéhez hasonlóan egy demokratikus rendszeren alapuló kormányzást tudunk követni. Valójában már 1969-ben nyilvánosságra hoztam, hogy az érintetteknek kell döntenie arról, hogy a Dalai Láma intézménye folytatódjék-e a jövőben. Ugyanakkor világos útmutató nélkül az érintettek a Dalai Láma intézményének folytatását kívánják, és egy szemmel látható annak veszélye, hogy álcázott politikai érdekek visszaélnek a reinkarnációs rendszerrel saját politikai céljaik érdekében. Ezért ameddig fizikálisan és mentálisan erőteljes vagyok, fontosnak tartom, hogy világos útmutatóval szolgáljak a következő Dalai Láma felismerését illetően, hogy ne legyen kétségnek vagy megtévesztésnek helye. Hogy ez az útmutató teljesen érthető legyen, alapvető a tulku felismerés rendszerét és a mögötte rejlő elképzelést érteni. Ezért ezeket röviden elmagyarázom a következőkben.

Múltbeli és jövendő életek


Hogy elfogadjuk a reinkarnációt vagy a tulkuk realitását, el kell fogadnunk a múltbeli és jövendő életek létezését. Az érzőlények a jelen életükbe előző életeikből érkeznek és újraszületnek haláluk után. Ezt a fajta folyamatos újraszületést az ősi indiai spirituális tradíciók és filozófiai iskolák – a csarvaka hívei kivételével, akik egy materialista mozgalomhoz tartoztak – mind elfogadják. Egyes modern gondolkodók elvetik a múltbeli és jövendő életek tényét azon az alapon, hogy ezek nem láthatóak számunkra. Mások nem határolódnak el ennyire egyértelműen ezen az alapon.

Bár számos vallási hagyomány elfogadja az újraszületést, eltérnek a nézetek azt illetően, hogyan is történik ez, és hogyan zajlik az átmeneti időszak a két élet között. Egyes vallási hagyományok elfogadják a jövendő élet kilátását, de tagadják a múltbeli életek tényét.

A buddhisták általában úgy hiszik, hogy nincs a születésbe való belépésnek kezdete és ha elérjük a létkerékből való megszabadulást a karmánk és pusztító érzelmeink meghaladása által, akkor nem születünk többet újra ezen feltételek befolyása alatt. Ezáltal a buddhisták úgy hiszik, hogy az újraszületésnek vége lehet karmánk és pusztító érzelmeink meghaladása által, ugyanakkor a legtöbb buddhista filozófiai iskola nem fogadja el, hogy a gondolat-áramlásnak is vége szakadhat. A múltbeli és jövőbeli újraszületések elutasítása ellentmond a buddhisták elképzelésének a földről, útról és eredményről, amelyet a fegyelmezett vagy fegyelmezetlen gondolatok magyaráznak. Ha ezt az érvet elfogadjuk, logikusan az következik ebből, hogy el kell fogadnunk, hogy a világ és lakói okok és következmények nélkül jöttek létre. Így amennyiben buddhista vagy, el kell fogadnod a múltbeli és jövőbeli újraszületéseket.

Azok, akik emlékeznek előző életeikre, az újraszületés tiszta tapasztalat. Ugyanakkor általában a lények elfelejtik előző életeiket, mivel végigmennek a halál, a köztes lét és az újraszületés folyamatán. Mivel a múltbeli és jövőbeli újraszületések zavarosak előttük, bizonyíték-alapú logikával kell bebizonyítanunk a múlt- és jövőbeli újraszületéseket számukra.

Számos különböző logikai érv ered Buddha szavaiból és ennek nyomán magyarázatok a múlt- és jövőbeli újraszületésekre. Röviden négy pontra lehet ezeket szűkíteni: a logikával, mi szerint a dolgok hasonló módon követik egymást; a logikával, miszerint a dolgokat jelentős ok előzi meg; a logikával, miszerint a tudat ismerős dolgokat gyűjtött a múltban és a logikával, miszerint tapasztalatok származnak a múltbéli dolgokból.

Végső soron ezek az érvek azon az elképzelésen alapulnak, miszerint a tudat, a tisztasága és tudatossága jelentős okokból bírja a tisztaságot és tudatosságot. Nem lehet más lényege, például egy élettelen tárgy alapvető okként. Ez magától értetődő. A logikai elemzésen keresztül arra a következtetésre jutunk, hogy az új tisztasági és tudatosságáram nem jöhet létre okok vagy nem összefüggő okok nélkül. Ahogy megfigyelhetjük, hogy az agyat nem lehet laboratóriumban előállítani, arra a következtetésre is juthatunk, hogy semmi nem szakíthatja meg  a finom tisztaság és a tudatosság folytonosságát.

Amennyire én tudom, egy modern pszichológus, fizikus vagy ideggyógyász sem tudott megfigyelni vagy lehetségesnek tartani tudat létrehozását anyagból vagy ok nélkül.

Vannak emberek, akik emlékeznek előző életükre vagy számos megelőző életükre, képesek felismerni helyeket, rokonokat abból az életükből. Ez nem csak a múltban történhet. Ma is sokan vannak keleten és nyugaton is, akik eseményeket és tapasztalatokat tudnak idézni előző életeikből. Ezt tagadni egy kutatás során részrehajló és nem tisztességes, mert ellenkezik a bizonyítékokkal. A reinkarnációk felismerésének tibeti rendszere a kutatás hiteles módja, mivel más emberek előző életbeli visszaemlékezésein alapul. 

Hogyan történik az újraszületés
Két úton történhet a halál utáni újraszületés: a karma és negatív érzelmek ingája alatti újraszületés és az együttérzés és ima hatalmán keresztüli újraszületés által. Ami az első illeti, a tudatlanság negatív és pozitív karmát hoz létre és ennek lenyomata ott marad a tudatalattinkban. A vágy és ragaszkodás aktiválja újra ezt és kihajt az újabb életbe. Ekkor akaratlanul magasabb vagy alsóbb birodalmakba születünk újra. Ezen az úton a hétköznapi lények folyamatosan körbejárnak, ahogy a kerék forog. Még ezek között a körülmények között is a hétköznapi lények képesek szorgalmasan részt venni az erényes gyakorlatok művelésében mindennapi életükben. Megismerkednek az erénnyel, ami haláluk idején aktiválódik és ellátja őket azzal a képességgel, hogy magasabb létformában szülessenek újra. Másrészt a magas szintű bódhiszattvák, akik elérték a megvilágosodás ösvényét, nem a karmájuk és negatív érzelmeik ereje által születnek újra, hanem az érzőlények iránt táplált együttérzésük és a mások javára végzett imájuk alapján. Ők képesek megválasztani születésük helyét és idejét csakúgy, mint jövőbeli szüleiket. Az ilyen újraszületés, amely kizárólag mások javát szolgálja, az együttérzés és ima hatalmán keresztüli újraszületés.

A tulku jelentése - a három test rendszere
Úgy tűnik, hogy a tulkunak címzés  ( tisztelgő, díszítő jelző, „Buddha megtestesülése” )  tibeti szokása akkor kezdődött, amikor a hívők a tisztelet kifejezéseként kezdték használni, de azóta általánosabb jelentést kapott. Általánosságban a tulku kifejezés Buddha egy speciális aspektusához kötődik, egy a három vagy négy közül, amit a szútra járművében leírnak. Ezek szerint a magyarázatok szerint Buddha ezen aspektusa olyan személy, aki teljesen szabad a karmától és a negatív érzelmektől és megvan a lehetősége, hogy elérje a Dharmatestet vagy Buddhatest (dharma-kája), ami tartalmazza az dharmatest bölcsességét és a dharmatest természetét.

Az előbbi Buddha megvilágosodott tudatát jelzi, amely mindent egyenesen és pontosan lát, ahogy az van, egy pillanat alatt. Minden ártalmas érzelemtől mentes, azok lenyomataitól is, az érdemek és bölcsesség hosszú időn át történő felhalmozása által.

Az utóbbi, a dharmatest természete a mindent tudó megvilágosodott tudat üres természetét jelzi.  Ez a kettő együtt a buddhák aspektusa. Ugyanakkor mivel ezek mások számára egyenesen nem hozzáférhetőek, csak a buddhák számára maguk között, szükségszerű, hogy a buddhák fizikai formában is megnyilvánuljanak, amelyek az érzőlények számára is elérhetőek és képesek segítséget nyújtani nekik.

Így egy buddha utolsó fizikai aspektusa a Tökéletes Kinyilatkoztatástest (szamboga-kája), amely a magas szintű bódhiszattvák számára elérhető, és öt meghatározott képességgel rendelkezik, úgymint az  Akanishta Mennyben tartózkodás. A Tökéletes Kinyilatkoztatástestből testesült meg a buddhák Sugárzótestei (nirmána-kája) vagy tulkuk számtalan formája, amelyek istenként vagy emberként elérhetőek a közönséges lények számára is.  A Buddha két fizikai aspektusát a Formatesteinek nevezzük, akik mások számára készültek.

A Sugárzótest háromszoros: a) a Legfelső Kisugárzótest, mint Buddha Sákjamuni, a történelmi Buddha, aki Buddha 12 tettét megtestesítette, mint például a maga választotta helyre született, és így tovább; b) a Művészi Kisugárzótest, amely másokat szolgál, kézművesként, művészként jelenve meg és c) Megtestesült Kisugárzótest, amely szerint Buddha különböző formákban jelenhet meg, mint emberi lény, istenség, folyó, híd, gyógynövény, fa, hogy az érzőlényeket segítse. A Sugárzótest ezen három formája, a spirituális mesterek újraszületései, akiket tulku néven ismerünk Tibetben, ezen harmadik kategóriába tartoznak.

Ezek között a tulkuk között sokan a Buddhák megtestesült Sugárzótestének reinkarnációi, de nem feltétlenül igaz mindannyiukra. A tibeti tulkuk között lehetnek olyanok, akik magas szintű bódhiszattvák reinkarnációi, olyan bódhiszattvák, akik a felkészülés és érdemgyűjtés útján járnak és olyan mesterek is, akik nemrég léptek a bódhiszattva útra. Ennélfogva a tulku cím az újraszületett lámák számára vagy a megvilágosodott lényekkel való hasonlóságra vagy a megvilágosodott lények egyes tulajdonságaival való kapcsolatukra épül.
Ahogy Dzsamjang Khjence Vangpo mondja:
A Reinkarnáció akkor történik, amikor valaki újraszületik az elődje elmenetele után; megtestesülés, amikor valaki a forrás elmenetele nélkül jön létre.

A reinkarnációk elismerése
A gyakorlat, ami alapján felismerik ki kicsoda volt előző életében már Budha Sákjamuni életében megjelent. A Vinaja Pitaka Agama részeiben, a Dzsátaka törétnetekben, a Bölcs és Bolond Szúttrájában, A Száz Karma Szútrájában stb.  számos beszámoló található, amelyekben tathagata a karma működését tárja fel, számtalan történetet mesélve, hogyan képződtek bizonyos karmák az előző életben és milyen hatást tapasztalt egy személy ebből jelen életében. Ugyanígy, indiai mesterek élettörténetében, akik Buddha után éltek, sokan számoltak be előző születéseik helyéről. Sok ilyen történet van, de Indiában a felismerés és a reinkarnációk felsorolásának gyakorlata nem történt meg.

A reinkarnáció felismerésének rendszere Tibetben
A múlt- és jövőbeli életekről már a Tibetben őshonos bőn vallás is tanított a buddhizmus megérkezte előtt. A buddhizmus tibeti elterjedése óta gyakorlatilag minden tibeti hisz a múltbeli és jövőbeli életekben. Sok, a dharmát követő spirituális mester reinkarnációját követve és fenntartva a hozzájuk való imádkozás szokását ez mindenhol virágzott Tibetben. Számos hiteles kézirat, őshonos tibeti könyvek mint a Mani Kabum és Ötszörös Kathang Tanítások vagy a Kadam Tanítványok Könyve és az Ékszerkoszorú: Válaszok a kérdésekre amelyet a dicső, páratlan Dipankara Atisha indiai mester mesélt a XI. századi Tibetben adnak számot Árja Avalókitésvára, az Együttérzés Bódhiszattvája újraszületéseiről. Ugyanakkor a mesterek reinkarnációjának hivatalos elismerése a XIII. század elején kezdődött,  Karmapa Pagshi tanítványai általi felismerésével a jóslatainak megfelelően, aki Karmapa Dusum Khjenpa újbóli megtestesülése volt. Azóta több mint 900 év alatt a Karmapa 17 inkarnációja ment végbe. Ehhez hasonlóan Kunga Szangmo felismerése mint Khandro Csöki Dronme reinkarnációja a XV. században óta Szamding Dordzse Phagmo tíznél többször inkarnálódott.  Ilyen módon a Tibetben elismert tulkuk között vannak szerzetesi és világi tantrikus, női és férfi gyakorlók. A reinkarnációk felismerésének rendszere fokozatosan terjedt el a tibeti buddhista és bőn hagyományban Tibetben. Ma már minden tibeti buddhista tradícióban – a szakja, geluk, kagyü és nyingma vonalban csakúgy, mit a dzsonang és bodong vonalban, akik a dharmát szolgálják –  vannak elismert tulkuk. Az is egyértelmű, hogy ezek között a tulkuk között vannak méltatlanok is.

A mindentudó Gedun Drub, aki Dzse Congkhapa közvetlen tanítványa volt, alapította a Tashi Lhunpo Kolostort Csangban és viselte a tanítványok gondját. 1474-ben hunyt el, 84 éves korában. Bár eleinte nem tettek erőfeszítéseket a reinkarnációja azonosítására, egy gyermeket kellett elismerniük Szangye Csöpel néven, aki Cang Tanak városában született 1476-ban az alapján, amit csodálatosan és hibátlanul mesélt előző életéről. Akkor kezdődött a Dalai Lámák reinkarnációjának keresését és elismerését célzó hagyomány, amelyet Gaden Phodrang Labrang, majd később a Gaden Phodrang kormány vezet.

A reinkarnációk felismerésének útja
Miután a tulkuk általi felismerés szokássá vált, több procedúra jött létre és fejlődött ezzel kapcsolatban. Ezek között a legfontosabb az előd előrejelző levele és más instrukciók, jelzések bevonása; az újraszületett hitelt érdemlő beszámolója előző életéről; az elődhöz tartozó tárgyak és hozzá közel álló személyek felismerése. Ezek mellett a további módszerek magukban foglalhatják megbízható spirituális mesterek bevonását megérzéseiket kérve vagy világi jósok bevonását, akik transzba kerülve médiummá válnak, illetve a védők szent tavain – mint a Lhásza déli részén található szent tó – megjelenő látomások vizsgálatát.

Amikor egynél több lehetséges jelölt jelenik meg a tulkuk felismerésére várva, és nehéz a döntés, a végső döntés meghozatalára szolgáló hagyomány a tésztalabda-módszer (tib. zen tak )  alkalmazása egy szent kép előtt, míg az igazság hatalmát hívják meg.

Az előd elhunyta előtti megtestesülés (tib. ma-dhey tulku)
Általában a reinkarnáció valaki újraszületése emberi lényként, miután korábban elhalálozott. A közönséges érzőlények általában nem testesülnek meg haláluk előtt (tib. ma-dhey tulku), de felsőbb szintű bódhiszattvák, akik egy időben többszáz vagy többezer testben képesek megnyilvánulni, megtestesülhetnek haláluk előtt. A tulkuk általi felismerés tibeti rendszerén belül vannak olyan megtestesülések, amelyek az előd ugyanazon lélekáramához tartoznak, olyan megtestesülések, ahol a karma és imák ereje  által másokhoz csatlakozhatnak és olyan megtestesülések, amelyek áldás és kinevezés során jönnek létre.

A reinkarnáció megjelenésének fő célja, hogy az előd be nem fejezett munkáját folytassa a dharma és lények szolgálatában. Egy közönséges lényként élő láma esetében az ugyanazon gondolatáramhoz tartozó reinkarnáció helyett más, a lámával kapcsolatban álló a tiszta karma és imák által felismerhető lesz mint megtestesülés. Vagy a láma számára lehetséges lehet kinevezni egy utódot, aki a tanítványa vagy más fiatal, és a megtestesüléseként nevezhető ki.

Mivel ezek az esetek a közönséges lényeknél lehetségesek, a halál előtti megtestesülés, ami nem a saját tudat-áramának része, megvalósítható. Egyes esetekben egy magas szintű láma több párhuzamos reinkarnációval is rendelkezhet, a test, a beszéd,a tudat stb. megtestesüléseivel. A mi időnkben Dudzsom Jigdral Jeshe Dordzse és Csögye Tricsen Ngavang Khjenrab esetében ismerünk halál előtti megtestesüléseket.

Az Arany Urna használata
Ahogy a hanyatlás korszaka egyre romlik, és sok magas szintű láma reinkarnációját ismerik el, néhányat politikai okokból, egyre nagyobb a száma a helytelen és megkérdőjelezhető módon történő elismeréseknek, ami hatalmas kárt okoz a Dharmának.

A Tibet és a Gurkák közti konfliktus idején (1791-1793 között ) a tibeti kormánynak  Mandzsu katonai segítségért kellett folyamodnia. Ennek következtében a Gurka katonaságot elűzték Tibetből , de a Mandzsu vezetők 29 pontos javaslatot tettek, hogy a tibeti kormány hatékonyabb legyen. A javaslat magában foglalta azt a tanácsot, hogy az Arany Urnából húzzanak sorsot a Dalai Láma, a Pancsen Láma és a Hutuktu ( a magas szintű lámák mongol elnevezése ) felismerésére. Ezek után ezt az eljárást követték a Dalai Láma, Pancsen Láma és más magas szintű lámák reinkarnációinak elismerésekor. A követendő rituálét a VIII. Dalai Láma, Lama Dzsampel Gyaco írta le. Még ennek a rendszernek a bevezetése után is mellőzték az eljárást a kilencedik, tizenharmadik és tizennegyedik ( saját magam ) Dalai Láma esetében.

A tizedik Dalai Láma esetében is a hiteles reinkarnációt megtalálták, és valójában az eljárást nem követték, de hogy a mandzsuk kedvében járjanak, bejelentették, hogy az eljárást betartották.

Az Arany Urna rendszerét valójában csak a tizenegyedik és tizenkettedik Dalai Láma esetében alkalmazták. Ugyanakkor a tizenkettedik Dalai Lámát már megtalálták, mielőtt az eljárás elkezdődött volna. Vagyis valójában egy eset volt, amikor ezzel a módszerrel találták meg a Dalai Lámát. Ugyanígy a Pancsen Láma reinkarnáció között a nyolcadiktól és kilencediktől eltekintve nincsenek példák a módszer alkalmazására. Ezt a rendszert a mandzsuk vetették fel, de a tibetiek nem hittek benne, mert nélkülözi a spirituális minőséget. Ugyanakkor ha tisztességesen használják, hasonló módon a kinyilatkozás módszere lehet a tésztalabdás ( zen tak ) módszerhez hasonlóan.

1880-ban, a XIII. Dalai Láma mint tizenkettedik felismerése során a papi-patrónusi kapcsolat nyomai még léteztek Tibet és a mandzsuk között. Mint a VIII. Pancsen Láma kétségtelen reinkarnációját ismerték fel, a Necsung és Samje jósok jóslatai és a Llamoi Lacon tapasztalt víziók alapján, ezért az Arany Urna eljárást nem követték. Ez világosan érthető a XIII. Dalai Láma végrendeletéből a víz-majom évéből ( 1933 ), amiben leszögezi:
Ahogy mindannyian tudjátok, nem a szokásos, az Arany Urnából való sorshúzással lettem kiválasztva, de előre jelzett és jósolt módon. Ezekkel a próféciákkal és előrejelzésekkel összhangban ismertek fel a Dalai Láma reinkarnációjaként és helyeztek a trónra.
Mikor engem a Dalai Láma tizennegyedik reinkarnációjaként elismertek 1939-ben, a papi-patrónusi kapcsolat Tibet és Kína között már befejeződött. Ezért nem jött szóba a reinkarnáció megerősítése az Arany Urna használatával. Jól ismert, hogy az akkori tibeti régens és a tibeti nemzetgyűlés a magas szintű lámák és orákulumok előrejelzésének és a Lhamoi Lacon látható víziók sugallatának eljárását követte a Dalai Láma reinkarnációját illetően, a kínaiak semmilyen módon nem avatkoztak be. Ugyanakkor a Kuomintang egyes érintett vezetői később ravaszul azt a hazugságot híresztelték az újságokban, hogy ők hozzájárultak az Arany Urna használatának mellőzéséhez és hogy Wu Csung-cin elnökölt a trónra lépésemkor, és így tovább. Erről a hazugságról beszélt Ngabo Ngavang Dzsigme, a Nemzeti Népi Kongresszus Állandó Bizottságának alelnöke, akit a Kínai Népköztársaságban a legprogresszívebb személynek neveztek, a Tibeti Autonóm Terület ötödik Népkongresszusának második ülésszakán ( 1989. július 31-én ). Ezért érthető, hogy amikor a beszéde végén, amiben részletesen leírta az eseményeket és dokumentumokat mutatott be bizonyítékként, azt követelte: Miért kellene a Kommunista Pártnak  követni a példát és folytatni a Kuomintang hazugságait?

Megtévesztő stratégia és téves remények
A közelmúltban több esetben a gazdag Láma-államok felelőtlen vezetői nem megfelelő módszerekkel ismertek el reinkarnációkat, ami a Dharmát, a szerzetesi közösséget és társadalmunkat aláásta. Mi több, a Mandzsu-időszak óta a kínai politikai vezetés ismétlődően különböző csalárd eszközökkel a buddhizmust, a buddhista mestereket és tulkukat politikai célokra használta és tibeti és mongol ügyekbe avatkozott bele. Ma a Kínai Népköztársaság  autoriter vezetői, akik kommunistaként elutasítják a vallást, ugyanakkor vallási ügyekbe avatkoznak be, úgynevezett átnevelő kampányba kezdtek és az úgynevezett 5. számú rendelettel a reinkarnáció fölötti kontrollt és elismerést kinyilvánítva 2007. szeptember 1-től.

Ez felháborító és szégyenletes. A különböző nem megfelelő módszerek erőltetése a reinkarnáció elismerésére az egyedülálló tibeti kulturális hagyományunk elnyomása céljából olyan károkat okoz, amit nagyon nehéz lesz orvosolni.

Mi több, azt mondják, hogy a halálomra várnak, hogy a XV. Dalai Lámát az ő választásuk szerint nevezzék meg. A jelenlegi szabályaik, törvényeik és megfelelő kijelentéseik alapján világos, hogy részletes stratégiájuk van arra, hogy megvezessék a tibetieket, a tibeti buddhista tradíció követőit és a világ közösségét. Ennél fogva felelősségemnek érzem a Dharma, az érzőlények védelmét és szembeszálljak az ilyen hátrányos rendszerrel, s a következő nyilatkozatot teszem.

A következő Dalai Láma reinkarnációja
Ahogy korábban említettem, a reinkarnáció olyan jelenség, amely agy az adott személy akaratlagos választásaként vagy legalábbis a karmája, érdemei és imái ereje révén történik. Ezért csak a újraszületendő személy hivatott eldönteni, hol és hogyan történjen a reinkarnációja és hogyan ismerjék majd azt el. Valóban senki más nem gyakorolhat nyomást vagy manipulálhatja az illető személyt. Különösen helytelen a kínai kommunisták számára, akik kifejezetten elutasítják a múlt- és jövőbeli életek lehetőségét, benne a tulkuk reinkarnációját, közbeavatkozni a rendszerbe, és különösen a Dalai Láma és Pancsen Láma reinkarnációjának kérdésébe. Az ilyen arcátlan beavatkozás ellentmond saját politikai ideológiájuknak és felfedi a kettős normájukat. Ha ez a helyzet a jövőben is folytatódik, a tibetiek és a tibeti buddhista tradíciót követők számára lehetetlen lesz elismerni vagy elfogadni ezt.

Miután közel kilencven éves vagyok a tibeti buddhista tradíció magas szintű lámáival, a tibeti közvéleménnyel és miden érintettel, aki a tibeti buddhista hagyományt követi, tanácskozni fogok, és újraértékelem, legyen-e folytatása a Dalai Láma intézményének vagy ne. Ezen az alapon hozom meg döntésemet. Ha a döntés úgy szól, hogy a Dalai Láma intézményének folytatódnia kell, és szükség van a  XV, Dalai Láma elismerésére, annak felelősségteljes végrehajtása a Dalai Láma Gaden Phodrang Alapjának érintett vezetőire hárul majd. Nekik kell majd konzultálni a tibeti buddhista tradíció vezetőivel és megbízható, eskü által kötött deharma védelmezőkkel, akik elválaszthatatlanul kötődnek a Dalai Láma vonalához. Nekik kell tanácsot és iránymutatást kérniük az érintett személyektől és a keresés és felismerés folyamatát véghezvinni a múltbeli hagyományok alapján. Erről világos írásos iránymutatást hagyok majd. Tartsátok szem előtt, hogy az ilyen legitim módon elismert reinkarnációtól eltérő módon nem lehet elfogadni más jelöltet, jelölje azt bárki, köztük a Kínai Népköztársaság politikai célokból.

A XIV. Dalai Láma
Dharamszala 2019
Forrás/dalailama.com
fordítás/Tibetet Segítő Társaság/TibetPress

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb