Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

H - Budapest 1012 Attila út 123. (0036)70 944 0260 (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAM/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-43

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A nyílt demokratikus megközelítés választása - válasz Chris Paternnek, aki a Dalai Lámával és a tajvani fegyvereladásokkal kapcsolatos vitákat nem látta jelentősnek az USA és Kína között

2010. április 3./EuropeanVoice.com/TibetPress

2010. március 04.
Chris Patten alábecsüli az USA elkötelezettségét Tibet ügyében. Ez egy olyan elkötelezettség, amiből az Európai Unió tanulhatna.

Chris Pattennek igaza van abban, hogy Kína felemelkedésének hasznos következményei is lehetnek a világ számára. Igaza van abban is, hogy az erős és együttműködésen alapuló  amerikai-kínai kapcsolatok létfontosságúak a globális ügyek kezeléséhez.

Azonban Patten túlzott magabiztossággal állította be az USA Tibet és Tajvan ügyében mutatott elkötelezettségét „protokollárisnak”. Ezek olyan ügyek, melyeket Kína és az USA is vitatottnak, de mégis alapvetőnek mutat kapcsolataik alakulása szempontjából. Mikor ezeket az ügyeket mellékesnek mutatja be, Patten elmulasztja a lehetőséget, hogy az USA ezekben mutatott stratégiáját – amely nyílt, önérdek vezérelt, demokratikus elveket szem előtt tartó – példaként állítsa az EU elé, melyet annak is követnie kellene Pekinggel folytatott kapcsolataiban.

A fegyvereladások Tajvan részére az USA legnyíltabb akciója, mely tiltakozásra sarkallta Pekinget, mert szerintük ez beavatkozásnak minősül Kína belügyeibe. Az USA-t törvény kötelezi a fegyvereladásokra Tajvannak: az 1979-es Tajvani kapcsolatok törvény, mely kimondja, az USA kormányának kötelessége eladni védelmi célú fegyvereket Tajvannak.

Ami még rosszabb Kína számára, a törvény kötelezi a kormányt a Kínai Köztársasággal folytatott kapcsolatok fenntartására, mellyel felhívja a figyelmet Tajvan intézményének demokratikus jellegére, az ott élők önmeghatározásának alapvető jogára, és az elvre, miszerint bármilyen státuszváltozásra az ország életében csak külső kényszer nélkül kerülhet sor.

Az USA Tibettel kapcsolatos politikáját szintén törvény határozza meg. A törvény – amellett, hogy lefekteti az alapelveket az emberi jogokkal, menekültekkel, politikai foglyokkal és fejlesztési projektekkel kapcsolatban Tibetben – a 2002-ben született Tibeti stratégia törvény létrehozott egy különleges koordinátori külügyminisztériumi pozíciót, akinek feladata a programok és a stratégiai végrehajtás felügyelete és évenkénti jelentés készítése az USA támogatásának hatásairól, amit a kínai-tibeti  tárgyalások előmozdítása érdekében ad.

A törvény fő célja a kínai-tibeti tárgyalások támogatása. A törvény ezenkívül mutatja, hogy a kormányra a kongresszus részéről nyomás nehezedik annak érdekében, hogy aktív szerepet vállaljon az ügyben. Ez a nyomás rávette George Busht, hogy 1991-ben első amerikai elnök legyen, aki találkozik a Dalai Lámával, később pedig minden további amerikai elnök megtette ezt.

Obama döntése, miszerint találkozik a Dalai Lámával, így nem „protokolláris” tett volt, hanem egy hosszú ideje létező, mélyen beágyazott stratégiának volt a megmutatkozása. Ezen felül Obama még a kínai-tibeti tárgyalások előrehaladását is szem előtt tartotta, mivel nem találkozott a Dalai Lámával hetekkel a novemberi kínai-amerikai találkozó előtt.  Obama törekedett arra, hogy teret adjon Pekingnek, az USA Tibetet támogató szerepének átgondolására. Bár a beszámolók szerint a találkozón a Tibettel kapcsolatos viták kevesebb eredménnyel jártak, mint amire számítottak, Obama fellépése jelezte szándékát a konstruktívabb szerep vállalására Tibet ügyében.

Patten nem szakértője az amerikai jognak, de hallhatná a Kína Tibetre és Tajvanra vonatkozó propagandájának erősödését, amely ismételten hangoztatja, hogy Peking számára a nemzeti szuverenitása és területi egységének megvédése „alapvető fontosságú”.

Kínai tisztviselők támadóan lépnek fel, például mikor államok vezetőit megpróbálják lebeszélni a találkozásról a Dalai Lámával, veszélyes tibeti szeparatistaként írva le őt.  A tény, hogy több európai vezető behódolt ezeknek az erőszakos meggyőzési kísérleteknek, elfogadva, ezeket az állításokat egy olyan emberről, akit világszerte a feddhetetlennek és a béke emberének ismernek azt sugallja, a kínai nyomás megjelenésekor Európa két részre osztható: azokra, akik a nyílt, érdek vezérelt és demokratikus értékeket szem előtt tartó módon kezelik meg a kapcsolatot és azokra akik nem.

Ezek azok a szempontok, melyek megmutatják a Lisszaboni Szerződés  azon pontjának jelentőségét, melynek célja az EU tagállamok külpolitikájának összehangolása és az EU befolyásának megerősítése.

Bármit is ért el Obama és a Dalai Láma találkozójukon, a találkozás ténye már hatásos volt, a kínai offenzívának mutatott ellenállás felmutatása által. Ez az, a politika amit remélhetőleg Catherine Ashton az EU külpolitikáért felelős főmegbízottja szintén követ majd – és amit Patten akinek kínai ügyekkel kapcsolatos tapasztalatát és szakértelmét természetesen elismerjük szintén megjegyez.
Vincent Metten, International Campaign for Tibet
TST fordítás
 

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb