A Nobel-díj sem menti meg az EU-t

2012. október 13./Barikad.hu/TibetPress

http://barikad.hu/a_nobel_dij_sem_menti_meg_az_eu_t-20121013#.UHlVITkQU4A.email

A New York Times szerint a Nobel-díj bizottság döntése, hogy az Európai Uniót jutalmazza az idei béke Nobel-díjjal „zavart és röhögést” váltott ki az internetes közösségi megosztó oldalakon az európai polgárokból. Állíthatjuk, joggal.

Mindjárt fel is tehetjük a kérdést: ki is kapta valójában a díjat? Mert a lapnak is rögtön Henry Kissinger híres mondása jutott eszébe: „Európai Unió? Ki az? Mi a telefonszáma?”  

Mert uniós vezetőkben és intézményekben nem szenvedünk hiányt, a brüsszeli bürokrácia pedig szinte hétről hétre tovább dagad, mérték nélkül fogyasztva Európa egyre inkább eladósodó polgárainak pénzét.

Talán érdekesebb kérdés annál, hogy ki is megy Oslóba átvenni a díjat az, hogy vajon mivel érdemelte ki az EU éppen most a nagytiszteletű testület egyöntetű szavazatát. Mit tett az EU az elmúlt években azért, hogy enyhüljön a feszültség a világban? Éppen a napokban derült ki, hogy Tony Blair olyan dokumentumokkal rendelkezett, amelyek közzétételével magakadályozhatta volna az Irak elleni háborút. De inkább vállalta a hazugságot, csakhogy Anglia hadba léphessen, az amerikaiakkal szövetségben, tönkrezúzva egy országot, mint kiderült a semmiért. Az újjáépítésből remélt dollármilliókból semmi sem lett, az országban ma is káosz és rettegés uralkodik.

Az is új keletű hír, hogy Nicolas Sarkozy saját kémeit küldte a forradalmárok elől bujdosó Kadhafi ellen, hogy fogják el és végezzék ki, nehogy kiderüljön, hogy a volt líbiai diktátor mekkora összeggel segítette elnöki kampányát. Csupa béke Nobel-díjra érdemes tett. Jó, Blair és Sarkozy nem maga az EU, de akkor ki az?

A gyakran gyomorszájra mért ütéssel felérő, maró hangvételű írásairól ismert CounterPunch szerint a norvégok valójában a NATO-t szerették volna Nobel-békedíjjal kitüntetni, de mivel e szervezetben maguk is tagok, úgy tűnt volna, hogy önmagukat akarják megjutalmazni, ezért inkább egy másik, hasonló balsorsú szervezetet jutalmaztak meg vele, az EU-t, aminek a skandináv államok közül egyedül ők nem tagjai.

A döntés valódi okát nem nehéz megfejteni. Az évek óta tartó gazdasági krízis, a recesszió, az elhibázott neoliberális politika pont az EU eredendő célját, a gazdasági együttműködés, az egységes piac létjogosultságát kérdőjelezi meg, ami természetes módon együtt jár a nemzetállamok megerősítése iránti vágyak, a nemzeti érzés ujjá éledésével. A díjjal az egyre erősödő nemzeti érzést kívánták visszaszorítani.

A Nobel-díj bizottság döntése kétségbeesett és fölösleges lépés, mivel azokat jutalmazza az egység megteremtéséért, akiknek ennek az egységnek a felbomlása köszönhető. A díj egyben elkésett, mert az EU túllépet azon a ponton, ahol még megmenthető lett volna. Nobel díj ide vagy oda, most már csinálhatnak az EU vezetői akármit, az unió az orrunk előtt hullik darabjaira.  Nekünk, magyaroknak, most már arra kellene vigyázni, nehogy a romok az országot maguk alá temessék.