A nagy hun íjász

2011. március 29./barikád.hu/TibetPress

A korai kínai mesék, mondák eredetének egy része a Kínát ismerő kutatók számára ismeretlenek. Talán azért, mert az, így az alábbi történet sem a  földműves kínaiaknak, hanem őseinknek, a hunoknak a régi mítosza.

A hunok nyomában

Az egyik legismertebb ősi "kínai" történet a nagy íjászról, Jiről szól, aki megmentette az emberiséget az égető Napok melegétől. A történetben szó esik a hősről, de egy hatalmas, Égbe nyúló fáról is, mely az égitestek, valamint az égiek lakóhelye. Mivel a mai Kína északi és középső részét akkoriban hun népek népesítették be, nagyon valószínű, hogy a monda tőlük származik. Hiszen ők regéltek történeteket a bátorokról, a hősökről, akik még a lehetetlennek tűnő feladatokat is sikeresen megoldották. Az íjászat pedig kifejezetten hun mesterség volt, az ókorban ők fejlesztették ki a legpontosabb, legnagyobb erejű fegyvereket. De nézzük a történetet!

Tíz Nap megfékezése

Amikor a világegyetem megalakult, a Keleti–tenger partján volt egy ország, melyet Tangunk hívtak. Ott nőtt egy hatalmas Égigérő fa, a Fuszang, melyen egy csodálatos madár énekelt minden reggel és hangját az egész világ visszhangozta. A fa adott otthont az isteneknek is, ott élt az Ég Ura, Di Csün feleségével. Az asszony minden reggel hat fiával együtt hat sárkány fogatos hintójával végigszáguldott az égen és meleget, világosságot vitt a földön élőknek. A fiúk egyszer megunták a kocsikázást, és úgy döntöttek, hogy többé már nem mennek anyjukkal, ezért eloldották a szekéren lévő Napokat. A tíz kiszabadult Nap egyszerre ontotta a meleget a Földre. Az emberek nagyon szenvedtek a forróságtól és a szárazságtól. Az Ég ura látva az emberek szenvedését, elküldte Ji-t, az égiek legnagyobb harcosát, hogy lője le a Napokat az égből. Segítségül egy vörös íjat és bűvös nyílvesszőket adott át az íjásznak. Ji egyesével lenyilazta azokat. Az utolsó azonban elbújt a Fuszang fa mögé és néhány napig nem mert előjönni. Akkor a Földre végre eső érkezett, és újra megtelt élettel a kiszáradt bolygó. A Nap pedig visszatért az anyakirálynő szekerére és az embereket szolgálta az év minden napján.

Mongol változat

Bár a kínaiak ismeretlen eredetűnek tartják a fenti történetet, mert ilyen különös szereplő és fa nincs a későbbi kínai mitológiában. Szerencsére a hunokat ősüknek mondó mongolok máig ismernek egy hasonló mondát, ahol a hős, Erhij mergen, vagyis Hüvelykujj íjász, megszabadítja a világot a hét égető Naptól. Az ő történetük szerint a híres íjász megfogadta, hogy minden Napot lelő az Égről. Már hatot sikerült is eltalálnia, de amikor a hetedikre kilőtte a nyílvesszőt, annak az útját éppen egy fecske keresztezte, így az utolsó Nap kilövése nem sikerült. Erhij mergen ezért bánatában levágta híres íjazó hüvelykujját és elbujdosott. A levágott ujjból mormota lett, mely az ősi kudarc miatt a föld alatti üregeket választotta lakóhelyül.

OB