A mendikálás eredete

2011. december 29. /barikad.hu/TibetPress

A palócság körében, főleg Északnyugat-Magyarországon és az Ipoly-mentén a karácsonyi köszöntőket mendikálásnak nevezik. Vajon mit jelenthet ez a különös név?

Közös hagyomány

A karácsonyi, többnyire énekes, esetleg verses köszöntőknek sokféle neve ismeretes a Kárpát-medencében. Általánosan kántálásnak nevezték azokat, de néhol kóringyálás, pászlizás, mendikálás, angyali vigasság nevek is előfordultak. Az eltérő kifejezések ellenére majdnem mindenhol ugyanaz a köszöntő, újévi hagyomány maradt meg, vagyis a falusi csoportok karácsonyi énekeket énekelve járták végig a falut, hogy jókívánságokat mondjanak.

Bekopogtattak a házakhoz és engedélyt kértek a köszöntésre. Ezután az ablak alatt vagy a házban énekeltek egy vagy több éneket. Ezután valamilyen ajándékot kaptak, melyet megköszönve mentek tovább.

Szláv vagy latin?

A néprajzi szakirodalom kétféle eredetet feltételez a mendiklás szónak. Sajnos, ősi eredetű szavaink eredetét nem ott keresik, ahol a mi ősi műveltségünk gyökerezik, vagyis a szkíta és hun népek között, így a mendikálást is idegen eredetűnek tekintik. Az egyik elmélet „szláv” eredetűnek tartja, a másik szerint a latin mendicus ’kéregető’, ’kolduló’ szóból eredhet. Nagyon különös, hogy az úgynevezett szláv nyelvekben nincs meg ez a szó, csak a mai szlovákban, ezért azt a Felvidékre betelepülő szlovákok vehették át tőlünk, magyaroktól.

Egy másik elképzelés úgy tartja, hogy a szó a latin mendicusból ered, ami koldust jelent. A szó egyébként nem latin, hiszen már a hellén világban ismert kifejezés volt a kéregetőkre. A szó eredete egyébként az ismeretlenség homályába vész, elképzelhető, hogy egy „idegen” kultúrából vették át. A mendicus, koldus és a mendikálás között azonban csak felszínes hasonlóság van. A magyar hagyomány célja nem a kéregetés, hanem a köszöntés. Tehát a szó eredetét máshol kell keresnünk.

Mendikálás mongol módra

Létezik egy harmadik magyarázat, amely közelebb vihet bennünket a név eredetének tisztázásához. A hun alapokra épült mongol nyelvben a mende üdvözletet és köszöntést jelent. A régi mongol nyelvben és a mai burjátok között a mende vagy a mende amar kifejezéssel üdvözölték egymást. Az tehát üdvözlést, köszöntést jelent, ilyen tekintetben nagyon közel áll a mendikáláshoz, melynek az a fő feladata, hogy jókívánsággal halmozza el a falvak lakóit. Nagyon valószínű, hogy ezt az ősi kifejezést őrizték meg mind a belső-ázsiai mongolok, mind a Kárpát-medencében élő palócok.