A londoni fáklyamenet megmutatja mennyire gyáva lett Britannia: semmibe vétel vagy tiltakozás

2008. április 6./Sunday Times/TibetPress

A mai londoni hirdetés attrakcióját a kínai rezsimért semmibe kell vegye a nyilvánosság és bármelyik híres atléta vagy politikus, hacsak nem a heves tiltakozását fejezi ki. Az olimpiai láng (vagy sok hasonló láng) négy hónapos „harmónia útja” 21 nemzeten keresztül egy politikai pénzmosási gyakorlat. Megdöbbentő, hogy a miniszterelnök „üdvözli” a lángját a Downing úton.

Ennek az útnak semmi köze a sporthoz. A kínai kormány által van körülbástyázva, s nem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által, minden országban a kereskedelmi szponzorok által jóváhagyott „híres futókkal” , úgymint a Coca-Cola, Lenovo és Samsung. Angliában ezekhez csatlakozott például Tim Henman, Sir Trevor McDonald, Vanessa-Mae, The Sugarbabes, Ken Livingstone és Gordon Brown. Ez mutatja mennyire gyáva lett Anglia, hogy az úgynevezett Olimpiai család és annak kínai szülei tagjává vált.

A görögországi Héra templomából egy lángoló fáklya hordozásának az ötlete Hitler nevéhez fűződik, aki 1936-ban javasolta a kapcsolatot a német nép és a dél-európai árja párja között. Ezt mint egy politikai tettet elevenítették fel Sydney-ben 2000-ben egy regionális utazással Ausztrália kapcsolatait szimbolizálva Ázsia csendes-óceáni szegélyével. Athén is megszervezett egy világutazást 2004-ben a Játékok eredeti otthonába való visszatértének tiszteletére.

Azonban semmi sem hasonlítható a jelenlegi trükkhöz. Kína kormányzási politikája tudja, hogy ezek a Játékok nehéz politikai poggyászt hordoznak. Minden csak elképzelés. A rezsim értéket akar a pénznek, annak 30 billió $-nak és hogy soha ne növekedjen merő két heti atlétikává.

Ezért a mai londoni futás, amely a múlt hónapban kezdődött Athénban, és Lhászában, Tibetben földet érve fog visszatérni Kínába. Ott fog találkozni az Everest csúcsáról származó lánggal. A Lhásza központúság az utazáson kihangsúlyozza, hogy az Everest Kínában van. Ez nem a tibetiek elleni tiltakozás, akik beszennyezik a sportot a politikával, hanem a kínai hűbérurak elleni.

A mai bemutatón résztvevők így helyeselnek egy eseményt a tetőpontján, amely nem más, mint egy diktátor ünneplése, aki meghódította szomszédait. Amikor Saddam Hussein ezt tette Kuwaittal Anglia háborúzni ment. A legkevesebb, amivel Anglia a tibetieknek tartozik, hogy nem csatlakozik a megalázásukhoz. Sportolni az egy dolog, politikai vezérszurkolás egy másik.

Normálisan nem szeretem a bojkottokat, az embargókat. Ezek csak bántják azokat az embereket, akiket nem kellene és csak erősítik azok beképzeltségét, akik ellen irányulnak. Különösen vonatkozik ez a sport területére, ahol nem-politikai kapcsolatokban vannak a fiatalok, akik a világ konfliktus-övezte részeiről származnak, s ezt még inkább támogatni kellene semmint elnyomni.

Ezért helyes, ahogy a Dalai Láma mondta, az atléták részvétele a Pekingi Olimpián, ahogy a Hitlerén 1936-ban és a Moszkvain 1980-ban. Azonban az atlétáknak és az politikai és média-függőknek fel kell ismerniük, hogy a Játékok sosem voltak politika-mentesek, annak újraéledése, 1896 óta sem. Baron Pierre de Coubertin törekvése, és az Olimpia kezdeményezőié határozottan politikai volt, remélve hogy a nagyhatalmak „a Játékokon fognak egymás ellen harcolni” ahelyett hogy háborúkba bonyolódnának.

Amióta egy ön-megörökítő maffia, a NOB, könyörtelenül beharangozta a Játékokat, mint a nemzeti tekintély fesztiváljait, ez állandó stadionokat, falvakat és erős biztonsági rendszert igényel, mely legtöbbje használhatatlan későbbi célokra. A világ üres és gazdátlan olimpiai találkozóhelyekkel van elhalmozva. London is beadta a derekát hasonló nyomásnak és az épületek szükségtelenek az atlétika, az úszás és a kerékpározás számára, ahogy London adottságai is a lovaglás és a lövészet számára, melyekre alakalmasabbak lettek volna Hickstead és Bisley.

A NOB tudja, hogy csak a Játékokba való befektetéssel a megnövekedett igényeket kielégíteni csak gazdag kormányok képesek hasonló, megszokott stílusban.

Semmi más, csak a diktatúra tudta kiszipolyozni Pekingből a 30 billio $-t, melybe a Játékok megrendezése kerül.

Az igényt magába foglalta a fáklya, mely 20 sz.-i találmány, s „ a béke, az igazság és a testvériesség szimbólumának” nevezik, hogy az „embereket összehozza a harmonikus utazása során”. „anyalángját” egy különleges China Air repülővel szállítják szerte a világon, 10 „láng gondozóval együtt”. A lángnak saját gépkocsikísérete van és éjszakai hotelszobája, ahol éber őrök veszik körül.

Még London is behódolt ennek az esztelenségnek, a British Múzeum, a Downing Street, a Canary Warf és a Docklands Light Railway bevételével. Az adófizetőknek 1m fontot kell költeniük a rendőrök 8 óra túlórázására, s az „olimpiai üst” megvilágítására a Millennium Dome-ban.

A kínai nagykövet nem jelent meg a mai eseményen, s Gordon Brown és kabinetje is hasonlóan tett. A Tessa Jowell vezette angolok összekeveredve az olimpiai miniszterekkel periodikusan hangoztatták „aggodalmukat a civil jogokért Kínában”, mintha az egy buddhista mantra lenne. Nincs különbség.

Sok atléta tiltakozott az ellen, hogy bojkottálják a Játékokat Tibet vagy a civilek jogaiért, mert az „óriási csapás lenne azoknak a fiataloknak, akik évekig erre edzettek”. De a legsportosabb verseny tisztán a sportról szól, mint például a múlt héten Manchesterben a kerékpárverseny. Ezzel szemben az atléták nagyon is tudják, hogy Peking egy szeizmikus politikai esemény lesz.

Tibetben 140 ember halt meg, az atléták sportsikerei előzeteseként. Nyolcat lőttek le a múlt héten, akik a Dalai Lámát éltették. A kínaiak lezárták Lhászát, hogy megszigorítsák a további tiltakozásokat, ahogyan lezárták a Tiananmen teret is a fáklya első átvétele alkalmára. 70 ujgurt tartóztattak le Xinjiang „autonóm” tartományban. A disszidenseket letartóztatják és halálra ítélik Pekingben, vagy ki tudja mi lesz a sorsuk. Egy írót, Hu Jai-t bebörtönözték és megkínozták, amiért azt tette, amit a NOB elnöke, Jacques Rogge tanácsolt neki, nevezetesen, hogy az Olimpiai Játékokat fel kell használni a Kínában folyó emberi jogok elleni túlkapások ismertetésére. Mit csinál most Rogge? Az Olimpia a sovinizmus fesztiválja, a himnuszok, a zászlók, a medál táblázatok zagyvasága. Akik résztvenni jelentkeztek az Olimpiai Játékokra nem individuális résztvevők, amint a legtöbb sporteseményen. Ők Coubertin katonái, akik megvédik a nemzetük tiszteletét egy fokozott politikai légkörben. Az Olimpia az ENSZ egy áltanánosabb gyülekezete más név alatt. Kína és a NOB bízik az ünnepélyes halandzsában, hogy érvényesítse a Játékokat pénzügyileg és politikailag.

Most már nincs lehetőség a résztvevőknek sportméretűvé visszafogni a Játékokat. A NOB már hosszú ideje lezárta azt a lehetőséget. Bár ebben a politikai szimbólumok vitájában, vissza lehetne térni ahhoz. Még utálatosabb, ahogy a házigazda rezsim a kitartóbb látogatókat tájékoztatta a gyalázatról.

A politikusoknak sehová sem kell menniük ezen Játékok ügyében, mindössze tiltakozni. Hagyják ezt meg a sportnak. Ma és az út mentén minden állomáson, a fáklyának és annak hordozóinak a béke, a testvériesség és az igazság kifigurázása miatti szégyentől kell szenvedniük. Ez egy lehetőség arra, hogy tiltakozzanak a világ legnagyobb diktatúrája ellen.

A BBC 400 Olimpiai munkatársa ott lesz a szórakozás anyján, Kína elnyomottjai és Anglia licensz-mentes fizetői ellenére is. Sokkolni fog annak szerencsétlen politikai környezete, amennyiben az hasonló lesz egy media bombaüzlethez.

Kína a múlt héten úgy fogadta a brit kormányt mint valaminek a tagját, amit úgy hívnak, hogy Olimpiai család. Ha ez egy család, akkor remélem a következő négy hónapban ez egy nagyon –nagyon szomorú család lesz.

Simon Jenkins