Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ
Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

székhely / telephely H-Budapest I. Attila út 123..
(00-36) 70 431 9343   (00-36)70 944 0260   (06-1)782 7721
sambhala@tibet.hu   www.tibet.hu   tibetpress.info
Facebook/Sambhala Tibet Központ   Facebook/Tibett Segítő Társaság
MagnetBank/ 16200010-00110240
IBAN/HU94 16200010 00110240 00000000 SWIFT/HBWEHUHB
(1%) adószám/ 18061347-1-41
nyitva tartás/hétköznap 12.00-20.00 hétvégén előadás függő

Közreműködő Bank
Közreműködő Bank

A lábelkötés szörnyű titka

2015. szeptember 13./index.hu/TibetPress

eredeti cikk

Kínában még napjainkban is találkozhatunk a lábkötözés utolsó, 80-90 éves túlélőivel. A szokás a jólét és gazdagság jelképe volt ezer éven át Kínában, a jómódú családok ezzel mutatták, hogy náluk a nőknek nem kell dolgozni. Később szexuális töltetű lett az apró láb. És közben megnyomorították a lányokat.

 

szokás kialakulása homályba veszik, a legenda szerint egy császára javasolta kedvenc ágyasának, hogy kösse el a lábát, mert így kecsesebb lesz a mozgása. Eleinte még a leggazdagabbak kötötték el lányaik lábát, de ekkor még nem hajtották vissza az ujjakat és a lábméret is nagyobb, 10-15 centiméteres volt.
Később a vagyonosabb társadalmi rétegekben is terjedni kezdett a szokás. A mongol eredetű Yuan-dinasztiában például szégyennek számított, ha egy gazdag nőnek nem volt elkötve a lába. A Ming-korban pedig már az alacsonyabb rétegek körében is elterjedt. Olyannyira, hogy a nem elkötött láb csúnyának számított és szegénység jelképéve lett.

A lányok lábfejét hat éves korukban kötötték be igen erősen, hogy ne nőhessen tovább. Lábujjaikat a talpuk alá hajlították, a nagylábujjat felfelé hajlították, hogy újhold alakú legyen. Az így megkínzott lányoknak a lába alig nőtt 7-8 centisnél nagyobbra. Lábfejük teljesen eldeformálódott, nagyon nehezen mozogtak, inkább csak tipegtek, így hosszabb sétára nem is indulhattak.

A szokás később szexuális töltöttségű lett, a férfiak még lábszépésgversenyt is rendeztek, amelyben a hosszú, formás, de apró lábakat díjazták. A tökéletes forma aranylótusz formájú volt. Nem volt ritka eset, hogy a nagyravágyó szegényebb anyák elkötötték lányaik lábát, hátha felfigyel rájuk egy gazdagabb úr és ágyasává fogadja, így biztosítva a család jólétét.

A kötést nem volt egyszerű feltenni, emiatt napokig, de akár hetekig sem cserélték le azt. A mai napig él az a kínai mondás, hogy hosszú és büdös, mint a nagyi lábkötözője. Ez jelzi azt is, hogy sokan még ma is emlékeznek a szokásra. A huszadik század elejéig széles körben elterjedt lábkötözést lassan sikerült visszaszorítani, még ma is élnek olyanok, akiknek el van kötve a lába.

Hozzászólások

Új hozzászólás

Név:

Hozzászólás:
Webgalamb