A Központi Tibeti Kormányzat (CTA) elnökének közleménye a Tibeti Nemzeti Felkelés Napjának 60. évfordulója alkalmából/HUNG

2019. március 10./vasárnap/tibet.net/TibetPress

telejes szövege az üzebetnek

Dr. Lobzsang Sikjong, A Központi Tibeti Kormányzat elnökének közleménye a Tibeti Nemzeti Felkelés Napjának 60. évfordulója alkalmából

Amikor Kína Népi Felszabadítási Hadserege először masírozott be Tibetbe, azt ígérték „Egy Utat” építenek, amely „békét és fejlődést” hoz a tibeti népnek. Azonban amikor az Út elkészült, a kínai hadsereg tankjai, fegyverei és rengeteg katonája jött rajta és elfoglalták az egész Tibeti-fennsíkot.

Hatvan évvel ezelőtt, ezen a napon, 1959-ben, a tibeti nép fellázadt a megszálló kínai hadsereg ellen. Fivéreink és nővéreink öklüket a levegőbe emelve együtt meneteltek, hogy világossá tegyék a Hó Országa tibeti terület. „Tibet a tibetieké” kiáltották. Rendíthetetlen egységbe tömörültek, hogy megvédelmezzék és szavatolják a biztonságát gyökér gurunknak, a mi tsawai lámánknak, Őszentségének a Nagy XIV. Dalai Lámának.

Az elmúlt hat évtizedben a pekingi kormány brutálisan elnyomta a tibeti embereket, megtagadta tőlünk az alapvető jogainkat, és folyamatosan olyan politikákat folytatott, amelyek lesújtottak a tibeti nyelvre, a kultúrára, az egységes identitásra és a spirituális hagyományra. Röviden szólva, Kína gátlástalanul arra törekedett, hogy a tibeti civilizációt eltörölje a föld színéről.

Az idei éves jelentésében a Human Rights Watch leszögezi, a kínai hatóságok „országos bűnmegelőzési kampányt folytattak, hogy arra bátorítsák az embereket, jelentsék fel a közösségük azon tagjait, akiknél akár a leghalványabban is felmerül a gyanú, hogy szimpatizálnak” Őszentségével a Dalai Lámával.

Továbbá a jogvédőkkel szembeni megtorlások fokozódtak az utóbbi években. A tibeti nyelv szószólója, Tashi Wangchuk jelenleg tölti ötéves önkényes börtönbüntetését. Egyetlen bűne az volt, hogy szót emelt a tibeti emberek kulturális és nyelvhasználati jogaiért, amelyek le vannak fektetve a Kínai Népköztársaság saját alkotmányában. A közelmúltban Kína megtiltotta, hogy a tibeti gyerekek informális nyelvórákon vegyenek részt a helyi kolostorokban.

Bevezetésképpen a globális megfigyelési hálózat irányítására irányuló ambícióihoz, Kína Tibetet kísérleti terepként használja a high-tech megfigyelési módszerek kipróbálására. A „társadalmi menedzsment négyzetháló módszerét” használva, a Kommunista Párt erősíti Tibet elektronikus és fizikai megfigyelésének orwelli kontrollját. Továbbá, 2008 óta, egyre több útakadály és ellenőrzési pont sorakozik a főútvonalak mentén a városokban és a Tibeti-fennsík távoli területein egyaránt. A kínai hatóságok legalább egy hatósági közeget neveznek ki minden 20 tibetire az un. Tibeti Autonóm Régióban (TAR). Antiutópikus világot kreáltak, ahol gyakran egymás ellen uszítják apát és fiát, anyát és lányát, vagy a testvéreket.

Közismert Tibet „Third Pole” ( Tibet a Harmadik Pólus) elnevezése, mivel a Tibeti-fennsík raktározza gleccserek formájában a legtöbb jeget a világon leszámítva az Északi- és a Déli-sarkot. Ezért Tibet Ázsia jó néhány hatalmas folyójának a forrása, amelyektől több mint egy milliárd ember léte függ. Következésképpen, a hőmérséklet emelkedése a magas fennsíkon több száz millió ember életét veszélyezteti Ázsiában, és egyben negatívan befolyásolja a globális klímaváltozást. Kína téves környezeti politikái már romboló bányászati központokká változtatták a Tibeti-fennsíkot, a folyók korlátlan duzzasztása pedig még veszélyesebbé teszi a helyzetet.

Tibet és a tibeti nép bántalmazása mindig is sokágú volt. Több mint kétmillió tibetit, elsősorban nomádokat, telepítettek át erőszakosan őseik földjéről nagyszabású gettókba, ahol nincs lehetőségük a hagyományos és méltóságteljes emberi életre.

A kemény elnyomó politikák miatti tiltakozásul, elkeseredésében 2009 óta 153 tibeti gyújtotta fel magát, legutóbb 2018 november 4-én egy 23 éves, Dopo nevű férfi vált a lángok martalékává. A tiltakozók Tibet szabadságának visszaállítására és Őszentsége Tibetbe való visszatérésére szólítottak fel.

A Freedom House Tibetet a világ második legkevésbé szabad területeként tartotta számon az utóbbi négy évben. Hasonlóképpen, a Tudósítók Határok Nélkül „gyalázatosnak” nevezte „a sajtószabadság rendszeres megsértését” és leszögezte, hogy az újságíróknak nehezebb bejutniuk Tibetbe, mint Észak-Koreába.

Tibeti fivéreim és nővéreim világszerte, annak ellenére, hogy történelmünk legsötétebb időszakát éljük, egységesek vagyunk, és így sok mindent elértünk hátrányos helyzetünk ellenére. Utazásunk az elmúlt hat évtizedben a remény, a lendület és az ellenállás útja volt.

Az 1950-es évek elejétől kezdődően, először Kelet-Tibetben, Kína minden zsarnoki politikája elszánt ellenállásba ütközött. A Tibeti Nemzeti Felkelés 1959 márciusában; a bátor ellenállás a börtönökben és a koncentrációs táborokban az 1960-as és az 1970-es években; és a nagyszabású megmozdulások az 1980-as években, mind azt mutatták, hogy a tibeti nép következetesen és közösen harcol a jogaiért, a szabadságáért és az igazságért.

2008-ban az egész világ tanúja volt, ahogy a tibetiek új generációja az egész országra kiterjedő felkeléssel tiltakozott a kínai megszállás ellen és rendíthetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot az identitása és méltósága melletti kiállásában. Kijelentették: „A hangunkat nem lehet elnyomni; elkötelezettségünk nem fog megtorpanni”. Ez az elszánt ellenállás folytatódik.

Hasonlóképpen, a száműzetésben, mi nem csak újraépítettük magunkat, hanem egy sikeres és jól boldoguló közösséggé váltunk. Amikor a nagyapáink és a nagyanyáink Indiába érkeztek 60 évvel ezelőtt, a sorsuk bizonytalan volt és a jövőjük ismeretlen. De Őszentsége a Dalai Láma irányítása alatt újrateremtették az életüket. Lapátról lapátra, tégláról téglára építették fel az iskolákat, a kolostorokat, az apácakolostorokat és a településeiket. A családok közösségeket alkottak, hogy elvessék a remény magjait a kukorica földjeiken. Nők és férfiak fejlesztették a képességeiket, hogy szőnyegeket szőjenek és így biztosítsanak szebb jövőt a gyermekeiknek.

Ezen intézményeken és közösségeken keresztül sikerült megőrizni és feléleszteni a nyelvünket, a kultúránkat és legfőképpen az identitásunkat. Történelmünk, hagyományunk, spiritualitásunk és eltökéltségünk mélysége tett képessé minket arra, hogy történetünkben áldozatokból túlélőkké változzunk át. Ügyünk ereje és az a képességünk, hogy hatékonyan hajtsuk végre a fejlesztési programokat, az elmúlt évtizedek alatt folyamatos támogatást és elismerést érdemelt ki barátaink, támogatóink és a segélyszervezetek részéről világszerte.

Őszentsége vezetésével, a Központi Tibeti Kormányzat (CTA) szilárd demokráciává fejlődött az emigrációban, amely a jogrend, a nemek egyenlősége és az általános választójog talaján nyugszik. 2011-ben, Őszentsége átruházta a politikai hatalmat egy demokratikusan választott vezetőre. A CTA ma képviseli a Tibetben élő tibetiek és az emigrációban, a világ 40 országában szétszóródva élő tibetiek törekvéseit is. 71 tibeti települést; valamint 276 kolostort és apácakolostort, 68 iskolát – az írástudók aránya magasabb, mint sok dél-, illetve délkelet-ázsiai országban – igazgat, ezenkívül kórházak, orvosi rendelők és idősek otthonai tartoznak a felügyelete alá. Mindezen intézmények és központok a tibeti menekültek szükségleteit szolgálják Indiában, Nepálban és Bhutánban. Tizenhárom Tibet Irodánk a hivatalos kapcsolatok fenntartását szolgálja az adott országokban.

Azonban sikerünk nem csak a közösségeinknek köszönhető. A Tibet szabadságáért mozgalom, amely 54 országban található Tibetet Segítő Társaságokból (TSG) és 40 országban működő Parlamenti Tibetet Segítő Csoportokból áll, mérhetetlenül sok nemzetközi támogatást gyűjtött össze. Jelenleg Japánban működik a legnagyobb Pártközi Parlamenti TSG, melynek 90 tagja van. Hasonlóképpen, Európában a Cseh Parlamenti Csoport Tibetért a legnagyobb, több mint 50 képviselő a tagja, a parlament alsó házából és a szenátusból egyaránt.

2018-ban néhányan a legbefolyásosabb tagállamok közül felszólították Kínát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, hogy vessen véget az emberi jogok súlyos megsértésének Tibetben. Ösztönöz és bátorít minket a Tibetnek nyújtott támogatás olyan országok részéről, mint Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Dánia, Franciaország, Németország, Japán, Új-Zéland, Svédország, Svájc, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok, Kína általános időszakos felülvizsgálatának harmadik ciklusa során.

Épp ilyen fontos, hogy tavaly decemberben az Egyesült Államok példa nélküli lépést tett a Reciprocal Access to Tibet Act elfogadásával. Ez a kétpárti törvény megtagadja az Egyesült Államokba való belépést azoktól a kínai hivatalos személyektől, akik vélhetően felelősek amerikai hivatalos személyek és újságírók korlátozásáért a Tibetbe való bejutásukban. Az Egyesült Államok elnöke tovább erősítette Tibet támogatását az Asia Reassurance Initiative Act-tel. Ez a törvény speciális gazdasági támogatást biztosít a tibeti kultúra, az oktatás és a természetvédelem, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítása és megőrzése céljából.

Tudjuk, hogy a kínai kormány csak a száját jártatja, amikor „együttműködésről” és „dialógusról” beszél. Ha valóban őszintén hinne abban, hogy „az együttműködés békét hozhat a világban”, akkor fel kellene újítania a párbeszédet Őszentsége a Dalai Láma követeivel. Ahogy azt többször kinyilvánítottuk, a követek készen állnak a párbeszédre, hogy békésen megoldják Tibet ügyét a Középutas megközelítés szellemében.

Ahelyett, hogy a 60 éves elnyomás lezárására törekedne, a kínai kormány a „zéró és 100 startégiájával” állt elő. Ezen új stratégia értelmében a nemzetközi média hírei és az emigrációban élő tibetiek nem juthatnak be Tibetbe, ugyanakkor 100 százalékban hivatalos propagandát sugároznak Tibetről és az emigráns tibeti közösségről a világba. Ezért ébernek kell maradnunk.

A kínai kormány azt feltételezi, hogy Tibet ügye az idő múlásával elhalványul. De mi a több mint fél évszázados tapasztalatunk alapján ezt másként látjuk. A fiatal tibetiek Tibetben az elnyomást és az ellenállást tapasztalják meg, míg az emigrációban élő fiatal tibetiek a szabadságról és a demokráciáról tanulnak. Együtt a fiatal generáció Tibetben és az emigrációban eltökélt az igazság és az igazságosság keresésében. A tibetiek ezen új generációja elkötelezett egyedi identitásuk és méltóságuk megőrzése mellett. Készen állnak arra, hogy átvegyék a stafétabotot és küzdjenek egészen addig, amíg Tibet ügye megoldásra kerül. Végtére is a tibeti embereknek kell dönteniük a saját sorsukról és Tibet sorsáról.

Tisztelettel és mély hálával tartozunk az elmúlt 60 évben kapott támogatásért. A Kashag 2018-at a „Hála évének” nyilvánította. Ennek megfelelően „Köszönjük Indiával” kezdtük és „Köszönjük Amerikával” zártuk az évet, közben sok programra került sor más országokban is, hogy kifejezzük nagyrabecsülésünket Tibet régi és új barátai iránt. Még egyszer szeretném kifejezni őszinte köszönetünket kedves barátainknak Indiában és világszerte egyaránt.

Barátaim, Tibet tragikus esete erős emlékeztető, hogy mennyi munka van még hátra. Tibet megszállásának és a tibetiek elnyomásának hatvan éve túlságosan hosszú idő.

Annak érdekében, hogy a küzdelem Tibet szabadságáért előre haladjon, a Kashag 2019-et az „Elkötelezettség évének” nyilvánította. Felhívom a szabadságszerető embereket a világban, hogy kötelezzék el magukat, megszüntetik az elnyomást Tibetben, és kötelezzék el magukat, hogy harcolnak a büntetlenség ellen. A tibeti emberekhez fordulok világszerte, folytassuk elköteleződésünket az igazságért folytatott harc mellett. Folytassuk lendületünk fokozását, hogy szabadságban egyesülhessünk fivéreinkkel és nővéreinkkel Tibetben. Kötelezzük el magunkat Őszentsége a Nagy XIV. Dalai Láma visszatérése mellett Lhászába, a Potala Palotába, ahova törvényesen tartozik.
Hosszú Életet Őszentségének!
Sokáig Éljen Tibet!

fordítás/Tibetet Segítő Társaság